Karikó Katalin lett az első Nobel-díjas magyar nő, miután a magyar biokémikus kutatótársával, az amerikai Drew Weissmannel megosztva kapta a Svéd Királyi Akadémia a 2023-as fiziológiai-orvostudományi Nobel-díját. Az elismerést az mRNS-alapú orvoslás alapjainak megteremtéséért ítélték oda, ami a koronavírus elleni új típusú védőoltások gyors kifejlesztését és gyakorlati alkalmazását is lehetővé tette.
Középiskolás szakkör hatodikosként
Karikó Katalin 1955-ben született Szolnokon, de Kisújszálláson nőtt fel nővérével egy nádfedeles, egyszobás házban. Édesapja hentes, édesanyja könyvelő és gyógyszertári asszisztens volt. A család tagjai népszerű, megbecsült emberek voltak, szorgalmukkal, tisztességükkel, szerénységükkel és kedvességükkel kivívták környezetük elismerését. Valószínűleg innen eredeztethető Karikó Katalin végtelen szorgalma és munkabírása, valamint visszafogott, mértéktartó hozzáállása.
A szüleim is példaképeim voltak. Sokat dolgoztak és támogattak… Boldog gyerekkorom volt. Tőlük láttam, hogy keményen dolgozunk, csináljuk, amit kell… Apukám kolbászt csinált, én meg a biológiát…
A világ megismerésének vágya már gyerekként nagyon erősen megvolt benne, ám ez több volt a növények és állatok puszta megfigyelésénél; már fiatal korában képes volt komoly következtetéseket levonni, amit persze mások is észrevettek. Például már hatodikos korában megnyert egy természettudományos vetélkedőt.
„Hiába volt még csak hatodikos, a verseny végén meghívtam a kisúji Móricz Zsigmond Gimnázium szakkörébe – emlékezett vissza Tóth Albert, a gimnázium biológiatanára, akire szintén példaképként tekintett Karikó Katalin. – Ez lett az együttműködésünk alapja. Kati nagyon érdeklődő volt, mindig alaposan felkészült. Lapokra kidolgozta, hogy az adott témában milyen előadást fog tartani. Ez egy hatodik osztályos gyerektől olyan profi munkának számított, amivel egyértelműen kilógott a többiek közül. Tudása miatt a gyerekek, a tanárok is kedvelték.”
A képernyőn Karikó Katalin Széchenyi-díjas biokémikus videókapcsolaton keresztül a Szegedi Tudományegyetem eredményváró eseményén, miután a stockholmi Karolinska Intézetben bejelentették, hogy Karikó Katalin és Drew Weissman amerikai mikrobiológus kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseikért, 2023. október 2-án (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
Biológia és kémia iránti fogékonysága aztán a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium még jobban kiteljesedhetett. Az iskolai biológia szakköre, a biológiai szertár kincsei rendkívül inspiráló környezetet jelentettek a fiatal Karikó Katalinnak. Kiválóságát jól mutatja, hogy biológia szertár alapítójáról elnevezett Jermy Gusztáv-díjat elsőként ő nyerte el 1973-ban, majd ugyanezt az elismerést 1974-ben az iskola biológia szakköre a két világhírű tudósnak, Szent-Györgyi Albertnek és Selye Jánosnak adományozta. Utóbbi tudósnak – akivel levelezett is – a szellemisége fontos volt Karikó számára, azóta is gyakran hangoztatja, amit már diákkorában megtanult tőle:
arra kell koncentrálnunk, amin tudunk változtatni, ne pazaroljuk az energiánkat olyasmire, amire nincs hatásunk.
Szegedi kutatóműhely
1973-ban maximális pontszámmal vették fel a szegedi József Attila Tudományegyetem biológus szakára, ahol három egymást követő évben is ő kapta népköztársasági ösztöndíjat, ez ritkaságszámba ment. Szerencséjére már középiskolásként jól megtanult oroszul, így az egyetemen felmentést kapott az orosz nyelvi kurzusok alól; így több időt és energiát tudott szentelni az angol nyelv elsajátítására. De ami még fontosabb volt: itt kezdett foglalkozni génterápiával, és egy inspiráló, támogató, elsősorban fiatal kutatók alkotta közösségbe került, ahol az elméletre és a gyakorlatra is nagy hangsúlyt fektettek.
Az egyetemet követően, 1978-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként kezdett dolgozni a Szegedi Biológiai Központban (SZBK) Tomasz Jenő keze alá. A világszínvonalú kutatóműhelyben az akkoriban felfutóban lévő tudományterülettel, a nukleinsavak szerkezetének és funkcióinak megismerésével foglalkoztak, úgy hívták őket, hogy az RNS-labor. A laborban végzett munka jelentősége az is, hogy Karikó Katalin itt kezdett el vírusokkal dolgozni és először használt módosított nukleozidot.
Karikó Katalin Budapesten 2021. május 27-én (Fotó: MTI/Cseke Csilla)
Aztán 1985-ben létszámleépítés miatt távoznia kellett a Szegedi Biológiai Központból.
„Én valahogy soha nem akartam elmenni. 1985-ben pont a születésnapomon kaptam meg az értesítést arról, hogy júliustól leépítenek. Először európai állásokat próbáltam találni, de végül egészen Philadelphiáig kellett mennem. Nagyon stresszelt, hogy el kellett hagynunk Magyarországot, mert éppen akkor költöztünk be az új lakásunkba, a lányunk 2 éves volt, minden olyan jó volt, boldogok voltunk, de menni kellett.”
Repülőjegy Amerikába, csak oda
Bár több országban ösztöndíj várta volna, Karikó Katalin az amerikai munkaszerződést tartotta a legígéretesebbnek, így munkáját a philadelphiai Temple Egyetemen folytatta. Ahhoz, hogy férjével, Francia Bélával és kétéves Zsuzsanna kislányukkal az Egyesült Államokba költözhessenek, és megvehessék a csak oda szóló repülőjegyeket, mindenüket eladták, a feketepiacon váltott dollárjaikat pedig egy plüssmackóba varrva csempészték ki.
„Arra jutottunk, hogy ha maradunk, akkor valószínűleg panaszkodó, középszerű kutatók lettünk volna. Talán azért alkottunk többet, mert állandó küzdelem volt az életünk, a fennmaradásért, az érvényesülésért” – mondta a G7-nek Karikó Katalin arról, hogy vajon a szegedi laborban is elvégezhették volna-e ezt a munkát.
Három év után ott kellett hagynia a Temple-t, mert más irányba akarta folytatni a kutatást, mint a labor. Így ezután egy rövid ideig egy washingtoni kutatóállomáson dolgozott, ami rengeteg ingázással járt, de ekkor mélyedt el igazán a molekuláris biológiában.
„Az a lényeg, hogy kutatási témának olyan területet kell választani, amiben az ember el tud mélyedni, és ami örömet okoz a számára. Mert ha élvezettel dolgozol, akkor nem érzed, hogy ez munka, mert ez lesz a hobbid is, ami foglalkoztat, amin gondolkodsz.”
Karikó Katalin a Semmelweis Budapest Award díj átadásán 2022. december 15-én (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Soha nem adott fel semmit
1989-ben került a Pennsylvania Egyetemre, ahol elhatározta, hogy az mRNS-t (messenger RNS, hírvivő RNS) szeretné alkalmassá tenni terápiás célokra. Törekvéseit rengeteg kritika és kudarc övezte, szinte senki nem hitt abban, hogy az mRNS alkalmas lehet gyógyításra. Folyamatosan visszadobták a pályázatait, 1995-ben lefokozták a professzori állásából, a fizetése pedig kevesebb volt, mint a mellette álló technikusé.
Ám Karikó Katalin a rá jellemző módon ezúttal sem adta fel, saját bevallása szerint nem is emlékszik arra, hogy bármit feladott volna. Precíznek és szigorúnak tartja magát, ha munkáról van szó. Ahogy egy interjúban mondta magáról:
Különleges képességekkel nem rendelkezem. Inkább kitartó és szorgalmas vagyok, olyan, aki a körülmények hatására jobban kapaszkodik, mint a többiek.
A későbbi sikerhez kulcsfontosságú volt, hogy 1998-ban az egyetemen megismerkedett Drew Weissman immunológussal – aki most szintén Nobel-díjat kapott –, majd közösen kezdtek dolgozni. Weissmann a HIV-vírus ellen szeretett volna vakcinát kifejleszteni, de a DNS-alapú megközelítése sikertelennek bizonyult, így Karikó javaslatára mRNS-sel kezdtek kísérletezni. A kutatások során arra jutottak, hogy sajnos a bejuttatott szintetikus mRNS immunválaszt vált ki, amit el akartak kerülni. Ám az eredmény nem tántorította el a magyar tudóst, tovább kereste a megoldást arra, hogyan tudná megszüntetni az immunogenitást. Végül az mRNS négyféle építőeleméből egyet, az uridint annak módosított változatára, a sejtjeink RNS-ében gyakran előforduló pszeudouridinra cserélte, és az ilyen mRNS már nem aktiválja az immunsejteket. Mégis, a 2005-ös, korszakalkotó felfedezésük akkor visszhangtalan maradt.
Beért a több évtizedes munka
Karikó és Weissmann alapított egy céget 2005-ben RNARx néven, de a szabadalmi jogokat nem tudták megszerezni maguknak, mert azok a Pennsylvaniai Egyetem tulajdonába kerültek, majd a Moderna és a BioNTech dollármilliókért megvásárolta őket. Mindkét vállalat állást ajánlott a magyar biokémikusnak, aki végül a BioNTech mellett döntött, majd a cég alelnöke lett.
„Üdítőnek számított, amit a BioNTech cégnél tapasztaltam: mindenki egy célért dolgozik” – utalt Karikó arra, hogy a kutatók között nagyobb a versengés, mint az együttműködés, ő pedig 58 éves koráig egyetemen dolgozott. A BioNTechnél az mRNS-technológia alkalmazási lehetőségeit elsősorban egy influenza elleni védőoltáshoz vizsgálták, de jött a koronavírus-járvány, és az események felgyorsultak.
Az mRNS-vakcinák működésének lényege röviden az, hogy kizárólag azt az örökítőanyag-darabkát tartalmazzák, amely „megmutatja” a sejteknek, hogy milyen típusú fehérjét (antigént) kell termelniük a kórokozó ellen. A koronavírus ugyanis egy úgynevezett tüskefehérje segítségével kapcsolódik a sejtjeinkhez, és az immunrendszer képes ellenanyagokat termelni ellene. A többi módszerhez képest nagy előnye, hogy az ilyen vakcina gyorsabban elkészíthető, valamint nem tartalmazza a vírus teljes génállományát, így biztonságos, mert véletlenül sem okoz mellékhatásként fertőzést.
Miután elkészült BioNTech/Pfizer-féle koronavírus-vakcina, Karikó Katalin és Drew Weisman rengeteg rangos díjat és elismerést kapott, mivel úttörő szerepük volt a Covid-19 elleni oltás kifejlesztésében. Több tudós már két évvel ezelőtt szorgalmazta, hogy Karikónak adjanak Nobel-díjat. Ő azonban a tőle megszokott szerénységgel beszélt a legnagyobb tudományos elismerésről: szerinte a díjak nem lényegesek, számára a legnagyobb örömöt a kutatás izgalma adja, a valódi díj pedig maga a felfedezés. Korábban azt is elárulta, minden pénzt, amit kap, azt oktatásra és a tudományra fogja költeni, így valószínűleg ez lehet a sorsa a Nobel-díjjal járó összegnek is, ami most 11 millió svéd korona, azaz 368 millió forint.
És hogy mire a legbüszkébb?
„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy megmaradtam ugyan olyan becsületesnek és őszintének, amilyen voltam…”
(Források: SZTE, G7, Magyar Nemzet, Forbes)
