1986-ban születettem, így nekem a ’90-es évek a gyerekkoromat és a tinikoromat jelentette. Olyan élénk emlékeim vannak ebből az időből, amiket csak azok érthetnek meg, akik szintén ekkor voltak gyerekek, vagy tinik.
Bevallom nagyon szeretek nosztalgiázni és erre tökéletes terep a gyerekkori házunk padlása, ahol még néhány dobozban rejtőznek olyan dolgok, amik nekem összefonódtak az évtizeddel. És ezzel tuti nem vagyok egyedül. Induljon a nosztalgiavonat!
Generációnk első mobiltelefonjai
Ma már a zsebünkben hordjuk az internetet, bármit azonnal meg tudunk nézni a Google-ben (nekem anno egy ismeretlen szót is ki kellett keressek az Értelmező Kéziszótárból!), azonnal meg tudunk osztani egy videót, egy képet, vagy akár másokkal videótelefonozhatunk. Ám az első mobiltelefonjaink ennyi mindent nem tudtak, sőt!
Az első mobilomat ballagásomra kaptam, egy Siemens C25-ös volt. Bár szigorúan ez már a 2000-es évek elején volt, de a kiváltságosak már a ’90-es évek közepén birtokoltak mobiltelefonokat. (Az én Siemens C25-öm 1998-ban jelent meg) A Nokia leghíresebb mobilja, a 3310-es 2000 utolsó negyedévében tarolta le a piacot.
De hát micsoda csodás dolgokat tudtak ezek a mobiltelefonok:
- Van, amelyik 10 bejövő smst is tudott, szintén 10 kimenővel, így értelmet nyert a priorizálás, hiszen nem mindegy, hogy az ember lánya melyiket tartotta meg
- Volt olyan mobiltelefon, aminek kijelzője 3 soros volt, így le lehetett tölteni rá egyedi háttérképet a tini magazinok hátoldalán található mobilos számok egyikéről. Igaz, elég borsos ára volt, de hát egy menő logó = menő telefon = menő kamasz.
- Egyedi csengőhangokat lehetett beállítani a telókon. Akinek volt pénze, az fizetett érte, de a menőbbek beírták az internetes gyűjtőoldalakon található karaktereket és máris felcsendült egy Spice Girls dal, netán egy Scooter.
Azt hiszem, a padláson tárolt Nokia 3310-esem (igen, később nekem is lett egy ilyen csodatelefonom) még mindig működne, ha megtalálnám hozzá a töltőt. Annyi előnyük volt ezeknek a mobiloknak, hogy 1 hétig is bírták egy töltéssel, és telefonálásra és sms-esésre teljesen jól működött. Akkoriban több nem is kellett.
Persze később bejöttek a cserélhető elő- és hátlapú mobilok (ezekhez külön lehetett venni színes előlapokat!), és az elcsúsztatható készülékek, meg azok a mobilok, amik mp3-at is le tudtak játszani.
Én legjobban a játékokat szerettem a régi mobilokon, így a régi Tetrist a sarokba dobva már a telefonomon is tudtam játszani végre. A kedvencem a kígyós játék volt, egyszer teljesen végigjátszottam, és a kígyót addig növeltem, amíg teljesen kitöltötte a kis játékteret.
A Nokia 3310-esemen volt egy Space Impact nevű játék is, imádtam lövöldözni benne a kis űrhajókat. Igaz, a zenéje őrjítő volt, de hát kit érdekelt?
Bónusz kérdés: Ki emlékszik még a hárommásodpercezésre? Ez csak az akkori 30-as számúak körében működött. 3 másodpercnyi hívás ingyenes volt egymás között. A barátnőmmel órákig tudtuk játszani azt, hogy felhívtuk egymást egy kérdéssel, majd leraktuk 3 másodpercen belül. A másik visszahívott és megválaszolta a kérdést. Majd újabb hívás, újabb kérdés, majd újabb hívás a válaszért. Persze mindezt ingyen, hiszen 3 másodperc alatt ingyenes volt a hívás. Persze utólag már látom, hogy egyszerűbb lett volna egy perc alatt megbeszélni, hogy mikor találkozunk a játszótéren suli után, mint 3 másodpercezni, de hát jó szórakozás volt ez akkoriban.
Tinimagazinok aranykora
Aki a ’90-es években volt kamasz, biztos, hogy emlékszik az IM, Bravo, 100xSzép, Popcorn és Bravo Girl magazinokra. Ezekből nekem is lapul pár kupac még a padláson, hiszen mindig megvettem szinte az összeset (a zsebpénzem erre vertem el, az fix), és imádtam ezeket lapozgatni. Barátnős közös program volt egymás magazinjait átlapozni és persze kitenni a posztereket a falra.
Michael Jackson új albuma a Bravoban
A ’90-es években nagyon ment a poszterhalmozás. A szobám falát a Backstreet Boys tagjainak hatalmas plakátja borította, de ott volt mellettük a Spice Girls, Take That, Mr. President, DJ Bobo, és persze a magyar klasszikus tinicsapatok is, mint a Shygys, Baby Sisters és a Bestiák.
Akárki akármit mond, én úgy érzem, hogy ezek a tinimagazinok azért hasznosak is voltak. A híres Szex, szerelem, gyengédség rovaton kacarásztunk, de azért tanultunk is belőle. Az akkori divattippek bénák voltak, de legalább volt fogalmunk arról, mi a trendi éppen. A magazinokhoz járó matricák jók voltak a füzeteink borítójára, a poszterekkel tankönyveket is lehetett csomagolni, a felragasztható tetkókat mindenki felrakta a nyári szünetben, a pink színű műhajtincsekről nem is beszélve.
A kedvenc rovatom a dalszövegek magyar fordítása volt, itt 2 dalhoz is kaptunk szöveget. Visszagondolva elég béna fordításban, de legalább tudtuk, hogy mit jelentett a Backstreet Boystól a Get Down, vagy mit énekel a Spice Girls a Wannabe című dalban.
A legbénábbak az élőszereplős képregények voltak, amiken látszott, hogy nem Magyarországon készültek a jelenetek, de oda volt írva, hogy Balaton, vagy ilyen-olyan helyszín. A Bravo magazint szerettem a legjobban, mert tele volt sztáros tartalommal, és innen értesültem a legfrissebb sztárhírekről. A 100xSzép magazinban inkább a szépítkezés dominált, az IM-ben meg voltak fontos témák a kamaszok lelki dolgaival kapcsolatban.
Az unalmas délutánok és a nyári szünet megmentői: társasjátékok
Bár a magyarok kedvence, a Gazdálkodj okosan több kiadást is megért, én a ’90-es években játszottam vele a legtöbbet. A kedvenc pillanatom a pingpongasztal beszerzése volt az új kecómba. Imádtam a Varázsfazék nevű társast, az ebből szerzett tudást azóta is kamatoztatom a konyhában. Itt a lényeg az volt, hogy kaptunk egy receptet, majd a bábunkkal végighaladjunk az ABC, Zöldséges, Hentes táblákon és összegyűjtöttük a recept hozzávalóit. Voltak bonyolult ételek és kevésbé bonyolultak. Rém egyszerű játék, de imádtam.
Nagy kedvencem volt az Élve fogd el játék is, nekem ez nem volt meg sokáig, csak másnál játszottam vele, de pár éve egy bolhapiacon beszereztem, és azóta otthon is gyűjtögethetjük az egzotikus állatokat a sakktáblaszerű játéktáblán.
Az élet játéka (Game of life) társas is nagy favorit volt, a vasárnap délutáni Disney-maratonban sokszor láttam a reklámját, és nyúztam anyukámékat érte. Egyszer egy karácsonyra meg is kaptam, és volt időszak, amikor naponta játszottam vele a barátaimmal és a családdal.
A játék lényege az volt, hogy jól kellett hivatást választani. Ha ügyvédnek vagy jogásznak mentél, akkor elég jó fizu ütötte a markodat körönként, de ehhez hitelt kellett felvenni, hiszen az egyetem fizetős volt. A végzettség nélküli szakmákhoz, mint az énekes/művész nem volt szükség hitelre, de a bevétel is bizonytalan volt. A játék egy pontján családot is alapíthatunk, lehettek gyerekeink. Minél több volt, annál több támogatás járt, viszont annál több kiadás is. Érdemes volt induláskor helyes irányt választani, mert egy jó szakmával jó nyugdíj is járt, de fontos volt a takarékoskodás, hiszen sok-sok váratlan kiadás jött, így a teljes anyagi csőd sem volt elképzelhetetlen.
Ez a játék tényleg az életre nevelt, de ezt csak így utólag látom be…
Nekem a ’90-es évekkel összefonódott a Szellemkastély társasjátékkal (amit, bár kiadtak újra, de a koponya nem ugyanaz már, mint a régiben) és a Police-szal, ahol Budapesten térképén kellett elkapni a bűnözőket, miközben ők trolival, villamossal, busszal és taxival menekültek.
És ha már társasjáték: a tévében játszott Szerencsekerék játékot is kiadták otthoni változatban. Néhány éve egy adományboltban megtaláltam a játékot, és így felnőtt fejjel is kiváló volt. Bár a Szerencskerék műsor visszatért a tévére, én maradok a játéknál, az sokkal szórakoztatóbb.
Szerencsekerék társasjáték a ’90-es évek egy favoritja volt (A szerző saját fotója)
Kinder figurák gyűjtése
A ’90-es évek egyik fontos része számomra a Kinder figurák gyűjtése volt, de nem az összerakható játékok vagy puzzle-k érdekeltek benne, hanem a kézzel festett (vajon valóban azzal festették őket?) figurák kollekciójának összegyűjtése. Több polcnyi figurám volt, amikből volt, hogy a teljes kollekciót megszereztem. A kis cuki vízilovak, oroszlánok, krokodilok, cápák, dinók, pingvinek és kerti törpék különleges daraboknak számítottak.
Külön technikája volt anyukámnak arra, hogy a Kinder tojás zörgéséből kikövetkeztesse, hogy milyen figura/játék lapul benne, így elég jó aránnyal kaptam meg azokat, amikben tényleg egy-egy ilyen figura lapult.
A gyűjtőszenvedélyemet más gyerekek is osztották, rendes biznisz volt abból, hogy cserélgettük egymással a hiányzó figurákat a saját kis kollekciónkhoz.
Emlékkönyv
A ’90-es évek az általános iskolás korszakom volt, így mint minden rendes diák, ballagás előtt végigadtam az emlékkönyvemet az általános iskolás osztálytársaim között, hogy rajzoljanak bele nekem valamit emlékként. Bár bevallom, ez a kis könyvecske nem a padláson porosodik, a régi gyerekszobámban rátaláltam, így néhány rajzot és verset bemutatok belőle, mert nagyon kedves emlékek.
