Míg a párkapcsolatban élők alig várják, hogy együtt töltsék a Valentin-napot a szerelmükkel, romantikus ajándékokkal és gesztusokkal halmozzák el a másikat, addig a szinglik számára ennek az ünnepnek még a gondolata is riasztó lehet. Sokan ugyanis magányosnak és elhagyatottnak érezhetik magukat ezen a napon.
Miért vágyunk annyira szeretetkapcsolatokra?
„Maslow szükséglethierarchia piramisa alapján a harmadik legmeghatározóbb szükségletünk olyan kapcsolatoknak a kialakítása, amelyekben szeretve érezzük magunkat. Ennek egyik tere a családi és baráti kapcsolatok, a másik pedig a párkapcsolat.
A szeretetkapcsolatoknak leginkább akkor érezzük a hiányát, ha a fontossági sorrendben ezt megelőző két alapszükségletünk kielégül: a fiziológiai és a biztonságérzet szükséglete. Azaz, ha általánosságban igaz az, hogy nem éhezünk, nem szomjazunk, nem vagyunk kialvatlanok, és emellett alapvetően biztonságban is érezzük magunkat, akkor felerősödhet a motivációnk arra, hogy intimitáson alapuló kapcsolatban legyünk másokkal. Az egyéni élettörténetünk tudja alakítani azt, hogy ezt a szükségletet inkább csak baráti, családi és egyéb társas kapcsolatokban, vagy azok mellett párkapcsolatban is szeretnénk megélni.” – árulta el az nlc-nek Varga Gréta szexuálpszichológiai szakpszichológus, aki a munkája során egy szakításfeldolgozó csoportban is segít azoknak, akik elakadtak a szakítást követő gyászban, és ezért nem tudnak nyitni egy új párkapcsolatra.
„Mintha mindenki mást meghívtak volna egy buliba, kivéve minket”
Varga Gréta szerint teljesen érhető sokaknál az a reakció is, hogy Valentin-napon sokkal magányosabbnak érzik magukat.
„Az, hogy párkapcsolatban legyünk, nem csak rajtunk múlik, ezért egy hosszú párkeresésben, sikertelen randik sorozata után felerősödhet bennünk a tehetetlenség és kontrollhiány érzése, ami sok feszültséggel jár.
Ilyenkor irigységet érezhetünk azok iránt, akik párkapcsolatban élnek, még akkor is, hogyha például ezek az emberek a közeli barátaink, akiket szeretünk.
Teljesen normális, ha magányosnak érezzük magunkat Valentin-napon (Fotó: Getty Images)
Gyakran ez hozza magával a bűntudat érzését, és vele együtt megjelenhet az a gondolat, hogy »ilyet nem szabadna éreznem«. Pedig az irigység érzése ilyenkor a hiányról és annak a fájdalmáról szól, hogy nagyon szeretnénk megélni azt, amit ők is megélnek. Ez pedig természetes. Valentin-napon felerősödhet ez a hiányérzet és a párkapcsolat iránti vágy, akár sóvárgás. Ennek egyik oka az, hogy már napokkal előtte is lépten-nyomon szerelmet és párkapcsolatot reklámozó tartalmakba ütközünk.
Valentin-napon azt érezhetjük, hogy kimaradunk valamiből, mintha mindenki mást meghívtak volna egy buliba, kivéve minket. Ez pedig felerősítheti a szomorúságot és a magányt.”
Az ünnep a magány táptalaja
Balogh Ágnes pszichológus, szakpszichológus szerint a magány érzésének felerősítésére az ünnepek mindig jó táptalajnak bizonyulnak, ezek közül pedig nem maradhat ki a Valentin-nap sem.
„Mint bármely más ünnepet is ha egyedül töltünk, a Valentin-nap is a magány érzésével szembesítheti az egyedülálló nőket és férfiakat. Az ünnepek ugyanis mindig rávilágítanak arra, hogy kik vannak mellettünk. Ha egy ünnepet nem tud valakivel megosztani az ember, akkor az könnyen felhívhatja valamilyen kapcsolat hiányára az illető figyelmét. Ilyen szempontból tehát könnyen elképzelhető, hogy sokan nagyon rosszul élik meg a szerelem ünnepét is.”
Bizonyos tényezők tovább ronthatnak a helyzeten
Balogh Ágnes lapunknak azt is elárulta, hogy rengeteg tényező befolyásolhatja azt, hogy ki, mennyire intenzíven éli meg ezt napot.
„Mindenki másképp éli meg a Valentin-napot. Én azonban úgy látom, hogy az egyedülálló férfiakat nem érinti olyan mélyen az egyedül töltött Valentin-nap, mint a szingli nőket.
Az, hogy mennyire jár át bennünket ilyenkor a magány érzése, az a korunktól, az élethelyzetünktől, és attól is függhet, hogy milyen régóta szeretnénk már magunknak párt találni.
Az sem segít sok esetben ezen a helyzeten, ha sok párban élő ismerősünk van, akik boldogan mesélnek a Valentin-napi terveikről a munkahelyünkön. Történeteiket hallgatva ugyanis úgy érezhetjük, hogy kimaradunk valamiből a női közösségben. Szintén nehezítő körülmény lehet ilyenkor, ha valaki a húszas éveiben jár, vagy nemrégiben vesztette el a párkapcsolatát” – tette hozzá a szakértő.
„Ez a nap rólam szól majd!”
Bár mindezeket olvasva könnyen gondolhatjuk úgy, hogy a legtöbb nő számára igazi pokol február 14. napja, ez az esetek nagy részében még sincs így. Öt Magyarországon élő nőt is kérdeztünk arról, vajon őket hogy érinti a szerelem ünnepe.
Csilla, 31:
„Engem nem a Valentin-nap ténye keserít el, az teljesen hidegen hagy. Inkább az bánt, hogy manapság milyen borzasztóan nehéz a párkeresés. Úgy érzem, hiába mozdul ki az ember és adja meg az esélyt a férfiaknak, a végén valahogy mindig csalódás lesz a vége. Ez pedig nagyon elkeserítő. Ha lenne egy párom, nem akarnék hatalmas ajándékokat kapni tőle ezen a napon. Örömmel töltene el már egyszerűen az is, hogy itt van mellettem és támogatni tudjuk egymást a nehéz és boldog időszakokban egyaránt. Így, hogy már hatodik éve egyedül vagyok, ez a nap rólam szól majd. Már le is szerveztem magamnak egy-két olyan énidős programot, ami boldoggá tesz.”
Petra, 29:
„Szerintem a Valentin-nap egy nagyon kedves ünnep. Ha már van az anyáknak egy napja, az apáknak, a gyerekeknek, akkor miért ne legyen a szerelmeseknek is?! Szerintem megvan annak a romantikája, hogy együtt ünnepelhetsz a pároddal egy kijelölt napon. Ennek ellenére, amikor párkapcsolatban voltam, akkor nem voltam annyira nagy Valentin-nap ünneplős. Ha én dönthettem arról, hogy mi legyen a program, akkor inkább otthon főztem valami különlegességet vagy elkészítettem a párom egyik kedvenc ételét. De volt olyan kapcsolatom is, aki ilyenkor kimozdulni szeretett inkább és annak sem voltam ellenére. Amit nem szeretek ebben a napban, az az, hogy ilyenkor a szolgáltatók irreálisan megemelik az áraikat, így sok pár számára egy közös vacsora vagy wellnessprogram elérhetetlenné válik. Most, hogy egyedül vagyok, sem fogok keseregni, mivel éppen a szakdolgozatomat írom, így bőven lesz feladat, ami eltereli erről a napról a figyelmem. Ha éppen nem ez lenne a programom, akkor valószínűleg filmet néznék vagy olvasnék.”
Andrea, 52
„22 év házasság és egy válás után sem zavar a Valentin-nap létezése. Talán azért sem, mert az exférjemmel sosem ünnepeltük ezt a napot. A mi korunkban ez még nem volt divat, nem volt ennyire elterjedve ez az ünnep. Ennek ellenére egy nagyon kedves dolognak tartom ezt a fiatalok körében. Viszont, ha rám találna a szerelem, akkor sem várnám el a partneremtől, hogy virágot hozzon, vagy valami közös programot szervezzen, hiába örvend egyre nagyobb népszerűségnek a »szerelmesek napja«”.
Vanda, 30
„Én teljesen el is felejtettem ebben az évben a Valentin-nap létezését. Egészen véletlenül pont Valentin-napra beszéltem meg egy találkozót a baráti körömmel. Mikor lefixáltuk az időpontot, akkor jutott eszébe a társaság egyik tagjának, hogy milyen vicces, hogy pont ezen a napon fogunk összeülni. Nem tagadom, voltak olyan évek, amikor direkt erre a napra szerveztem le egy találkozót az egyik barátnőmmel, de idén ez teljesen véletlenül alakult így. Szingliként így számomra ez a nap azt jelenti, hogy olyan emberekkel legyek, akiket szeretek. De szó sincs nálam arról, hogy azért mozdulok ki, mert kell a figyelemelterelés és máskülönben mély depresszióba esnék. Szerintem ez az egész ünnep egy kicsit túl van kapva. Pláne, hogy sok nőnél azt látom, hogy görcsösen elvárják a barátjuktól vagy a férjüktől, hogy valami hatalmas ajándékot kapjanak tőlük. Bár nem is csoda, hogy így gondolkoznak, mert a reklámokban is folyamatosan azt nyomják, hogy ez a helyes. De szerintem ez nagyon nem fair. Ha már úgy dönt egy pár, hogy megajándékozzák egymást, akkor annak közös megajándékozásnak kellene lennie. Ha lenne párkapcsolatom, biztosan nem várnék el a páromtól semmilyen ajándékot, inkább valami közös programnak örülnék.”
Lina, 38
„Nem bánom, hogy egyedül töltöm a Valentin-napot, mert jelen pillanatban úgy érzem, hogy nincs szükségem egy férfira az életemben. Az elmúlt időszakban százszázalékosan a karrieremre és a jövőm megteremtésére koncentráltam, így nem is lett volna időm arra, hogy bárkivel is ismerkedjek. Szabadidőmben a randiappok görgetése és a vakrandik helyett inkább saját magamra koncentrálok és a hobbijaimnak élek. Félreértés ne essék, ha valamelyik közösségben – akár a munkahelyen, akár egy csoportos foglalkozáson – mégis rám találna a szerelem, akkor nem lennék semmi jónak az elrontója. De jelen pillanatban nem a párkeresés kétségbeesett vágya élvezi nálam a prioritást.”
Mit tegyünk, ha már előre félünk a Valentin-naptól?
A vallomásokat olvasva nem kérdés, hogy a Valentin-nap azok számára is túlélhető – sőt, még akár egy kellemes élmény lehet –, akik nincsenek párkapcsolatban. Varga Gréta szerint azonban a lényeg ebben a helyzetben azon van, hogy valódi kapcsolódási élményekkel igyekezzünk megtölteni a napunkat.
„Ha arra számítunk, hogy nehezen fog érinteni minket a Valentin-nap, akkor jó lehet, ha programot szervezünk aznapra, hogy egyrészt ne maradjunk egyedül, másrészt számunkra is élmény és különleges legyen.
Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akiket szeretünk, és akik mellett szintén szeretve érezhetjük magunkat, legyenek ők családtagok, barátok, vagy épp munkatársak. Fontos lehet, hogy a magányt ne mindenáron, hanem tartalmas találkozással igyekezzünk feltölteni.
Ugyanis a magány elsősorban nem a kapcsolatok, hanem a valódi kapcsolódás élményének a hiányából fakad” – tette hozzá a szakember, aki szerint az is magányosnak érezheti magát Valentin-napon, akinek bár van párkapcsolata, de nem él meg valódi kapcsolódást benne.
