Most, hogy már nem csak a telefon, hanem az okosóra is része a mindennapoknak, egyre fenyegetőbb elvárás, hogy minden érkező üzenetre minél hamarabb megszülessen a válasz is. A szakértők szerint ez önmagában még nem is lenne annyira problémás, akad viszont egy kimondottan mérgező mondat, amit nem árt messzire kerülnünk, ha azt vesszük észre, hogy üzenetünkre csak későn, netán egyáltalán nem érkezik reakció. Ez pedig nem más, mint a “valami rosszat csináltam?”, esetleg “haragszol rám valamiért?”.
Amikor túl élénk a fantázia
Ha az ember szorongó típus, akkor különösen nehéz helyzetben van, mivel minden meghiúsult terv vagy minden válasz nélkül maradt üzenet, esetleg meg nem valósult visszahívás okot ad neki az aggodalomra még akkor is, ha egyébként a kapcsolatban nyilvánvalóan semmilyen probléma vagy konfliktus nincs. Mégis könnyű olykor beleesni abba a csapdába, hogy kapcsolati katasztrófákat vizionálunk, ha beindul a fantáziánk. Bizonyos helyzetekben vagy alkalmanként ez akár még természetes vagy érthető is lehet. Akkor van gond, ha rendszeres az érzés, illetve ha ezt hangosan meg is fogalmazzuk, ki is mondjuk.
Nyomást helyez a másikra
„Stresszes lehet a barátok számára, ha úgy érzik, hogy minden apró részletre oda kell figyelniük és a kommunikáció minden elemét kontrollálniuk kell annak érdekében, hogy te ne aggódj” – magyarázza Anna Poss terapeuta. Mint mondja, eltávolítja egymástól a feleket a helyzet, ahol az egyik fél folyamatosan megnyugtatást kell, hogy adjon a másiknak, arról már nem is beszélve, mennyire kimerítő lehet ez.
Fotó: Getty Images
Nem is rólunk szól
A probléma összetettségét mutatja, hogy a fölösleges stresszel magunkat gáncsoljuk el. Amikor feltételezzük, hogy egy barátunk haragszik ránk, akkor tartani kezdjük a távolságot, ezzel rossz esetben akár még éket is verhetünk kettőnk közé, vagy akár tönkre is tehetjük a kapcsolatot. Pedig csupán néhány válasz nélkül hagyott üzenet volt a kiindulópont… A szakértő szerint egyébként maga a gondolat, hogy valakinek a megváltozott viselkedése a mi hibánk, nem csupán szorongó és aggódó, de némileg nárcisztikus is, hiszen feltételezzük, hogy mi vagyunk a mozgatórugója a másik magatartásának olyankor, amikor az egésznek egyébként valószínűleg semmi köze nincsen hozzánk.
Próbáljuk meg kedvesen
A szakértők azt javasolják, hogy amennyiben egy-egy alkalomról van szó, borítsunk rá fátylat és próbáljunk meg továbblépni rajta. Lehet, hogy egyszerűen csak kimerült a barátunk vagy időhiánnyal küszködik. Ha úgy érezzük, hogy ismétlődő jelenséget tapasztalunk, akkor vegyük fel a kapcsolatot vele nyomasztás helyett valahogy így: „Észrevettem, hogy mostanában nem kapcsolódtunk össze, és ebben talán én is hibáztam. Hogy vagy? Remélem, minden rendben van veled.”
Lehet, hogy a szüleink állnak a háttérben
A szakemberek azt is tanácsolják, hogy tartsunk ebben a témában is önvizsgálatot. Ha ugyanis gyakran tartunk attól, hogy megbántottunk másokat, akkor valószínű, hogy ez számunkra a leginkább logikus feltételezés. Elképzelhető, hogy szorongó kötődési stílussal küzdünk, fokozott megerősítésre van szükségünk a kapcsolatainkban és hajlamosak vagyunk túlzottan is mélyre ásni szinte bármilyen helyzetben. Ennek gyakran az állhat a hátterében, hogy volt olyan szülőnk, aki miatt sokat kellett azon tépelődnünk, vajon valamit rosszul csináltunk-e. Ezt az érzést hurcoljuk tovább magunkban felnőttkorunkban is.
Próbáld megbeszélni magaddal
„Hacsak nem tudsz valami komolyabb nehézségről, ami veled és a barátoddal történt, próbáld meggyőzni magadat és a szorongásodat, hogy valószínűleg minden rendben van” – ajánlja Brittanny Bouffard terapeuta. Másik lehetséges okként megemlíti, hogy talán éppen azért kapjuk fel a fejünket másnál egy szűkszavúbb kommunikációra vagy elérhetetlenségre, mert bűntudatunk van, mert kivetítjük az érzéseinket, mert valójában mi magunk is hasonlóképpen viselkedtünk mostanában.
Fotó: Getty Images
A barátságok is változhatnak
Természetesen vannak olyan időszakok, amikor a kommunikáció szünete tényleg arra utal: valami nincs rendben. Ehhez pedig nem is feltétlenül szükséges konkrét konfliktus, lehetséges az is, hogy megkezdődött egy természetes eltávolodás vagy leválás egymásról. Ideális esetben ugyanakkor ennek a tünetei nem is nagyon vetnek fel kérdéseket, mert az érzés mindkét félben kölcsönös.
Proaktivitással nem hibázhatunk
Felmerülhet persze a kérdés, hogy mit mondjunk, hogyan kezdjük a beszélgetést, ha úgy érezzük, valami nem stimmel, és szeretnénk megérteni ennek az okát, illetve szeretnénk újra közelebb kerülni a másikhoz. A szakértők szerint legyünk proaktívak, kérdezzük meg barátunkat, hogy hogy van, akár azt is megemlíthetjük, hogy észrevettünk némi változást és szeretnénk megérteni ennek az okát és meghallgatni a másik felet. Ha a másik fél haragszik ránk anélkül, hogy ennek tudnánk az okát, akkor ezzel lehetőséget kap arra, hogy elmondja, mi nyomja a lelkét. Ugyanakkor nem nyomasztjuk őt saját szorongásunkkal és nem kényszerítjük őt arra, hogy tojáshéjakon lépkedjen aggodalmaskodásunk miatt.
Forrás: buzzfeed
