Megkezdődött a karácsonyi időszak. Nemcsak a fényfüzérek kerültek már ki az épületek homlokzatára, de a plázákban is megjelentek a szemkápráztató dekorációk és vele együtt az unalomig játszott ünnepi playlistek is. Félreértés ne essen, én azok közé tartozom, akik minden túlzásával együtt szeretik a karácsonyt. Már november közepétől beindul a Mariah Carey-féle házi karaoke a szomszédok nyilvánvalóan nagy örömére (viccelek, senkit nem sokkolok ezzel a saját hallójáratomon kívül), viszont minél közelebb kerülünk az ünnephez, annál inkább azt érzem, hogy ezek a dalok – és most nyilván nem az All I Want For Christmasre gondolok – egyre mélyebben megérintenek, és valamiféle melankóliát, szomorúságot idézve telepednek rám.
Gyors keresés után kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül: létező jelenségről beszélünk, a karácsonyi dalok tényleg képesek a hangulatunkat befolyásolni. De miért? Röviden megfogalmazva: a nosztalgia miatt.
A múlt karácsony szelleme
A karácsonyi zenéken keresztül újra éljük a gyerekkorunkat, gyakorlatilag triggereljük a múltidézés édes-keserű folyamatát. Clay Routledge, a Past Forward: How Nostalgia Can Help You Live a More Meaningful Life című könyv (Hogyan segíthet a nosztalgia tartalmasabbá tenni az életed) szerzője szerint sok minden iránt tudunk nosztalgikus érzelmeket generálni, de különösen azokkal a dolgokkal kapcsolatban vagyunk szentimentálisak, amik olyan emberekhez, pillanatokhoz, élményekhez kötődnek, amiket szeretünk. A karácsony pedig tökéletes párosítás ilyen szempontból: megvan benne a múlt idézés lehetősége a családi, baráti kapcsolódásokkal egyetemben.
Hozzátette:
a nosztalgiát ambivalens érzelemként ismerjük; a boldogság és a szomorúság kombinációjaként. A helyzet az, hogy éppen ettől nyer értelmet a nosztalgia – ha pusztán boldog élmény lenne, akkor nem lenne olyan különleges. Ha tudjuk, hogy nem élvezhetjük állandóan a karácsonyt azokkal az emberekkel, akiket szeretünk, az motiválhat bennünket, hogy új élményeket szerezzünk.
Ez összecseng azzal, amit Marianne Rizkallah zeneterapeuta mond arról, miért tesznek minket annyira emocionálissá az ünnepi playlistek. Szerinte a zenén keresztül gyakran asszociálunk egy specifikusan meghatározott időre, időszakra, vagy akár egy eseményre, amilyen egy karácsonyi vacsora is a családdal. Sőt, egy-egy nagyobb változás is eszünkbe juthat zenehallgatás közben, mondjuk egy szakítás, vagy egy elvesztett hozzátartozó, felidézve az összetartozás érzését. A zene nagyon sok érzelem katalizátora, ami a karácsonyi nosztalgiával együtt különösen mélyen hathat ki a lelki állapotunkra.
Fotó: Getty Images
Hogy bizonyos dallamok és zenei harmóniák mennyire hatnak ránk, arra a lehető legjobb példa – bár nem karácsonyi – A cápa zenéje. Két hang váltakozása instant rémületet vált ki az emberből, így talán jobban megérthető az is, hogy egy-egy ünnepi dallam tartalmazhat bizonyos zenei struktúrákat, amelyek garantáltan elszomorítanak bennünket. „A karácsonyi dalok éppúgy az emlékekről és érzésekről szólnak, mint magáról a zene tulajdonságairól. De mindkét rész szükséges, kéz a kézben járnak, hogy megteremtsék ezeket az erős érzelmeket” – mondta Rizkallah.
A szöveg megérint
A zene és a dallam csak egy dolog, de sokszor a szöveg is pontosan olyan, ami kifejezett érzéseket generál. Vegyük például a White Christmas című klasszikust, ami a múlt karácsonyokat idézi meg. Ilyen formában a dal mindenkinek jelent valamit, szövegét nagyon könnyű a saját életünk perspektívájába helyezni időtlensége miatt, ám valójában annak köszönhető, hogy minden idők egyik legnépszerűbb karácsonyi slágere lett, hogy 1941-ben alig pár nappal Pearl Harbor lebombázása után került a rádióba. Amikor Bing Crosby arról énekelt, hogy olyan fehér karácsonyra vágyik, mint amilyenekre emlékszik, mindenki számára egyértelmű lett, hogy a világháború amerikai katonák ezreit fogja a harcvonalba szólítani, ezzel pedig szimbólummá vált sokak szemében.
Ugyanakkor az az érdekes, hogy a dal egyáltalán nem erről szól. A zeneszerző, Irving Berlin még jóval korábban írta és a komponálta a dalt, három hetes kisfia emlékére, aki 1928. december 25-én vesztette életét. De pont ez az az univerzális jelenség, ami miatt ekkora karriert tudott ez a sláger befutni – így vagy úgy, de mindenkit megszólít.
Az 1943-ban íródott I’ll Be Home For Christmas szintén jó példa, a dal sorait a második világháborúban harcolók ihlették, akik közül sokan soha nem jutottak haza.
Mondjuk, miért hallgasd
Most, hogy kellőképp lehoztunk az életről ezekkel a sztorikkal, azért nem szabad ellenségként tekinteni a karácsonyi dallamokra és szövegekre, sőt! Úgy tűnik, hogy hallgatásuk hosszú távon kifejezetten pozitívan hat a mentális egészségre. A nosztalgikus zene növeli az optimizmust, erősíti az önbecsülést, és Routlege szerint a szociális kapcsolatokra is jó hatással van, mert a múlt emlékeit felidézve könnyebb megbirkózni a magány érzésével.
Emellett azt is lehetővé teszi, hogy biztonságos módon kapcsolódjunk érzelmeinkhez, hiszen, ha túl soknak érezzük az emlékbetöréseket és érzelmeinket, elég csak kikapcsolni az adott dalt és véget vethetünk a szomorúságnak.
