A citizen science, vagyis a közösségi tudomány világa olyan önkénteseket egyesít, akik megfigyeléseket végeznek és adatokat gyűjtenek a tudomány számára. A társadalmi megfigyelő hálózat tagjai között megismerhetjük Csitkovics Balázst, aki a meteorológiai adatok gyűjtésében segít, Józan Zsoltot, a nyugdíjas rovarhatározót, aki a Kárpát-medence egyik legjobb méh szakértője, valamint Farkas Leventét, aki amatőrcsillagászként missziós céllal tanulmányozza az éjszakai eget. Ezek az elhivatott civilek nélkülözhetetlen szereplői a hazai kutatásoknak, bár munkájuk ritkán kerül a reflektorfénybe. Kállai Márton fotós mesélt nekünk a sorozat születésének hátteréről, az inspirációról és arról, milyen nehézségekkel járt a civil kutatók mindennapjainak megörökítése.
Kállai Márton Budapesten élő dokumentarista fotóriporter. Érettségi után fotográfiát tanult és szociológiát halgatott az ELTE-n. 2006 óta dolgozik fotóriporterként. Személyes munkái során kiemelt figyelemmel kíséri az ember hatását a természetre és környezetünkre. Számos magyar sajtófotó díja mellett harmadik helyezést ért el a Pictures of the Year international – Feature picture story kategóriájában. 2015 és 2017 között három alkalommal nyerte el a Pécsi József fotográfiai ösztöndíjat. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének.
Hogyan találtál rá erre a témára? Mi indította el benned a sorozat gondolatát?
Pár éve dolgozom egy olyan klímatémájú sorozaton, melynek középpontjában a kutatók munkájának bemutatása áll. Gimnázium után én is meteorológusnak tanultam, részben ez volt az indíttatás. Amikor velük dolgoztam, akkor figyeltem fel a társadalmi megfigyelő hálózatra, ami a kertekben végzett önkéntes csapadékfigyelést jelenti – esetekben ennél jóval kiterjedtebb megfigyelések jelentését is. Innen indult a sorozat.
Melyik kép volt a legnagyobb kihívás technikailag és miért?
Különösebb technikai nehézség nem adódott. Az éjszakai csillagvizsgálás felvételeinél rendkívül kevés fény állt rendelkezésünkre, ezért ott erre készülnünk kellett. Szerencsére némi közvilágítás mégis megjelent a képeken, ami segített abban, hogy a környezet is kifejező, beszédes maradjon. Ez fontos eleme volt a sorozatnak – ezen keresztül is érzékelhető a történet citizen oldala.
Farkas Levente református lelkész távcsővel vizsgálja a bölcskei csillagos éjszakát: „Látod, te porszem, az Úr csoda művét!” Isten kiváltsága és kegyelme, hogy megengedi nekünk, hogy lássunk valamit az Ő keze munkájából, amit oda helyezett. A csillagászatot missziós célokra használom. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Csitkovics Balázs, Sopronhorpács. Országos Meteorológiai Szolgálat, Társadalmi megfigyelő hálózat (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Józan Zsolt taxonómus, Mernye. A nyugdíjas földrajztanár a Kárpát-medence egyik legjobb rovarhatározója. Otthon azonosítja a méheket az egyetemek és intézetek számára. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Hogyan választottad ki, hogy kiket fotózol? Hogyan találtad meg őket?
Kezdtem a már említett meteorológiai megfigyelő hálózat tagjaival és ezt terjesztettem ki egyéb területekre. Ezeknek a felkutatása volt a sorozat igazi nehézsége. Elmagyarázni mi érdekel, miért tartom érdekesnek és miért akkor szeretnék menni amikor valóban végzik a tevékenységet. Nem akartam illusztrációkat készíteni, mindenkihez akkor mentem, amikor saját magától is tevékenykedett volna. Nehéz fogalom ez a citizen science, a magyar közösségi tudomány kifejezés sem egyszerűsíti. Többen vannak akikre ez abszolút illik de magukra sosem használták ezeket a fogalmakat, esetenként még nem is hallottak róla. A profi kutatókkal folytatott beszélgetések sokat segítettek azonosítani az esetleges tudományterületeket, utána kezdődött az egyéni felderítő munka, rengeteg idő volt leszervezni a fotózásokat. A legtávolabbi két helyszín között 560 km volt a távolság, ráadásul két egymást követő napra jött ki a látogatás.
Mi volt a legmeglepőbb dolog, amit megtudtál róluk?
Azt gondolom, hogy elhivatottságban sokszor a főállású kutatókat is lekörözik. Néhányan a teljes életüket a megfigyeléseknek szentelik, ahhoz igazítják minden programjukat.
Hadházi Csaba amatőrcsillagász, Hajdúhadház. Az obszervatórium a hátsó udvarban található, ahol szinte minden csillagos éjszakát az ég alatt tölt. Az Amerikai Változócsillag-megfigyelők Szövetsége kitüntetésben részesítette az AAVSO Nemzetközi Adatbázishoz nyújtott több mint 100 000 vizuális változócsillag-megfigyeléssel végzett felbecsülhetetlen értékű hozzájárulásáért. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Szabó Gyula archaikus halászszerszámmal a kömörői Túrnál. Tapasztalatai hozzájárulnak egyes vízökológusok fajfelderítéséhez. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Hibbey Zsombor sertéstelepe Gutorföldén. A mezőjén lévő víz egy közeli hódgátról származik. Úgy döntött, megtartja a gátat, ahelyett, hogy elpusztítaná, és állatait vizes élőhelyek között tartja, ami szerinte természetes és a hústermelés szempontjából is kiváló. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Szerinted mi hajtja ezeket az embereket, hogy szabadidejüket teljesen a kutatásnak szenteljék?
Többször láttam, hogy van valamilyen kötődésük az adathoz, a feljegyzésekhez.
Van aki ha nem időjárási adatokat rögzít, mint hőmérséklet, csapadék akkor a vonatok menetrendjét tanulmányozza.
A statisztikák is érdeklik őket, ebből kifolyólag pedig a érdeklődésük is kiterjed. Nem csak az adatokat gyűjtik de ismeretekkel, tudással is rendelkeznek. Van aki sajnálja, hogy fiatalon nem tudományos pályára ment és olyan is aki ezt látja kapcsolódási pontnak a kutatók világához.
A tudomány mennyire épít ezekre az önkéntes kutatókra? Kap elég figyelmet a társadalmunkban az ilyen típusú civil tudományos munka?
Sok tudományterület támaszkodik az így gyűjtött adatokra, mégis úgy érzem, magára a munkára kevés figyelem irányul. Ennek egyik oka talán az, hogy ezek az információk csak akkor válnak igazán értékessé, ha hosszú távú elemzésre alkalmas formában állnak rendelkezésre. Ez pedig nem hoz azonnali eredményt – olykor évtizedekre is szükség van ahhoz, hogy valódi értékük megmutatkozzon.
Huszár József, a társadalmi megfigyelői hálózat tagja hazai, rábagyarmati meteorológiai állomásán. A közösségi megfigyelő hálózat szabványosított eszközökkel biztosítja a meteorológiai adatokat a magyar meteorológiai szolgálatok számára. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Dr. Nagy Bálint, a társadalmi megfigyelői hálózat tagja csapadékot mér a székesfehérvári kertjében. A Társadalmi Megfigyelő Hálózat engedélyezett eszközökkel biztosítja a napi meteorológiai adatokat a magyar meteorológiai szolgálatok számára. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Szél Győző szabadidejének nagy részét magyarországi nagy fák felkutatásával tölti. Egy fűz törzskerületét méri meg Jászkarajenő mellett. Az összegyűjtött információk egy internetes adatbázis részét képezik. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)
Fotósként számodra mit jelent az, hogy valaki szenvedélyből, hivatástudatból csinál valamit? Te mennyire érzed ezt a saját munkádban?
Ebből a szempontból a munkám pont olyan volt, mint az övék. Saját elhatározásból csináltam ezt a sorozatot a szabadidőmben, folyamatosan keresve a helyszíneket és a szereplőket. A legtöbb anyagot, amit hosszú távon csinálok, belső indíttatásból tartom fontosnak. Meggyőződésem, hogy ha valaki így dolgozik, akkor az őszinte érdeklődése hozzátesz valamit az anyag képi és gondolati világához, és ez a közönség számára is átjön. Ezt érzem a citizen science sorozatom kapcsán is.
A sorozat bronzérmes lett a Magyar Sajtófotó Pályázaton emberábrázolás-portré kategóriában. Tervezed beküldeni külföldi fotópályázatokra is? Lesz esetleg kiállítás belőle?
Egy-két külföldi pályázatra már elküldtem. Volt ahol érdekesnek találták. Ősszel lesz majd egy vetítés belőle a Bohinji Fotófesztiválon. Azért azt látom, hogy külföldön nehéz célba juttatni, mert nagyon magyar vonatkozású a helyszínek miatt, és nehezebben kapcsolódnak hozzá a szerkesztők.
Tavaly volt egy kiállítás az Ökológiai Kutatóközpont jóvoltából a Vácrátóti Botanikus Kertben. Nagyon pozitív volt, hogy ők előre meglátták benne az értéket. Most azon dolgozom, hogy még több kutatási területet és szereplőt megismerhessek, ahol a citizen science komolyan hozzá tud járulni az eredményekhez. Egy önálló kiállításhoz még van mit felfedezni a témában.
Egy résztvevő éjszakai lepkét vizsgál. Pénezgyőr, Bioblitz vadleltár oktatási program. (Fotó: Kállai Márton/Magyar Sajtófotó Pályázat)