Erről szól az a 3600 éves tudomány, amely Kínából indult, és mien shiang, azaz arcolvasás néven a mai napig élő és alkalmazott hagyomány, művészet és legfőképp: szembesülés. Hétmilliárdnyian élünk a földön hétmilliárdféle arccal – és ugyanennyiféle sorssal és személyiséggel. Van tehát mit olvasni…
Egy különleges eszköz
Nagy a hőség az augusztusi délutánon a teremben. Sokan vagyunk, a levegő alig mozog. Mégsem ez foglalkoztat most, hanem az, amiről az előadó beszél: “Ha rád nézek, egy másodperc alatt húsz különböző információt tudok meg rólad anélkül, hogy megszólalnál. Pontosan megmondom, hogyan reagálsz stresszhelyzetekben, hogyan döntesz, mit csinálsz konfliktushelyzetben, és mik a személyiséged főbb jellemzői.” Alig tudom kivárni, hogy hazaérjek este. Rákeresek az interneten az előadó által mondott kifejezésekre, de sokra nem jutok. Átváltok angol nyelvre, és akkor megjelenik az a kifejezés, ami azóta meghatározza az életemet, a hivatásomat, a munkámat: face reading, azaz arcolvasás.
Ráncok, vonások, színek
Az arcelemzés nem arról szól, hogy engedély, felhatalmazás nélkül ízekre szedjem a másik vonásait, és abból mindenféle következtetést vonjunk le, ahogy azt – sajnos – sokan teszik. A mien shiangnak éppen az a szépsége és a haszna, hogy az arcból az értő és tapasztalt szem számára minden leolvasható és átadható annak, akit épp elemzünk, kezdve a fogantatás körülményeitől a 9 hónapon át a születésig, és a jelen pillanatig, ahol éppen az illető tart életútján. Látszanak az anyai és apai hatások. Az elfojtások és a lehetőségek. A hozott és szerzett képességek. A döntéshozatal gyorsasága, a mentális, gyakorlati vagy ösztönös oldalunk dominanciája. És mindehhez elválaszthatatlanul kapcsolódik az egészség–betegség fogalomköre, hiszen a kínai arcelemzés szerint az “ami bent, az kint” elve úgy is megnyilvánul, hogy lelki folyamatainknak, a nehéz időszakoknak, a problémáknak és a megoldásoknak fizikai szinten is meg kell jelenniük, ki kell játszódniuk. A tünetek pedig az arcon is helyet követelnek maguknak: egy terület beesik, egy másik árnyékolt lesz, ritkul a szemöldök, elmélyül néhány ránc, piros lesz az orrhegy és így tovább – hiszen test, lélek és szellem elválaszthatatlan egymástól.
| “Az arcod te magad vagy!” Valamikor réges régen, a kínai császári udvarban éltek azok a taoista szerzetesek, akiknek az Öt Elem Arcelemzés tudományát köszönhetjük. Az uralkodók komoly és felelősségteljes munkát bíztak a szentéletű férfiakra: nekik kellett eldönteniük, hogy az udvarba érkező idegenek megbízhatóak-e. A kínaiak úgy fogalmaznak: “Az arcod te magad vagy. A vonásaid megmutatják, honnan jössz, hol vagy most, és merre mész tovább.” A szerzetesek a császári udvarban élők gyógyítói is voltak, de választott életformájuknál fogva nem érhettek hozzá hölgy pácienseikhez. Hamar feltalálták azonban magukat, hiszen akárcsak a személyiség, a testben és lélekben zajló folyamatok fizikai tünetei is megjelennek az arcon. Így alakult ki a nyelv- és pulzusdiagnosztika mellett a holisztikus arcdiagnosztika. |
Térkép az arcon
Minden egyes betegség jelzés, hogy valami nincs rendben, valamin változtatni kell. Ha a lelkünkben nagyon fáj valami, a testünk jelez, hogy tegyük helyre a dolgokat, térjünk vissza a felbillent állapotból az EGÉSZ-ségbe.
Egyetlen ránc mögött elképesztő történetek lehetnek. Bármi is jelenjen meg az arcunkon, mindig tudnunk kell: olyan ez, mint amikor egy szövegben megjelöljük a legfontosabb részeket. Az arcunk egy térkép, ahol az igazán lényeges dolgokat a lelkünk “aláhúzza”, kiemeli, hogy tanuljunk a leckékből és ezáltal egyre bölcsebbé és tudatosabbá váljunk. Ahogy egy idős kínai hölgy mondta: “Születésünktől 25 éves korunkig olyan az arcunk, amilyet édesanyánktól kaptunk. 25 és 50 között olyan, amilyet mi magunk csinálunk magunknak. 50 fölött pedig olyan, amilyet megérdemlünk.”
Arcolvasás a gyakorlatban
Ennyi elmélet után bizonyára sokakban megfogalmazódik a kérdés: na, jó, de mi történik egy arcelemzésen? Nos, egy ilyen konzultáció kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor kirakunk egy 1000 darabos puzzle-t. Az arcunknak ugyanis minden pici részlete számtalan információt, üzenetet hordoz. A fülünk megmutatja a fogantatásunk, a 9 hónap, a születésünk során, valamint az első 14 évünkben történt eseményeket, a félelemhez való viszonyunkat. Itt látható az alapvető életenergia mennyisége is, amivel ki-ki saját belátása szerint gazdálkodhat nagyvonalúan vagy kicsit óvatosabban. A hajvonalunk utal az édesanyánkkal való kapcsolatra, illetve arra, mennyire vagyunk lázadóak vagy éppen szabálykövetőek.
A homlokunk megmutatja, milyen lehetőségeket, képességeket hoztunk felmenőinktől, és mennyire nyomják rá bélyegüket életünkre elődeink meg nem oldott problémái, traumái. A szemöldök a máj és az epehólyag, a haragkezelés, a düh, a frusztráció, a tervezés és megvalósítás képességéről beszél. A szemünk mérete utal a szívünk nyitottságára, s az ebből következő olyan tulajdonságokra, mint a naivitás, a sérülékenység, a kritikusság. A szem alatti terület a vesék aktuális állapotát jelzik, mutatva, mennyire vagyunk fáradtak, szorongunk-e, megengedjük-e magunknak, hogy időnként gyengék legyünk, vagy mindig minden helyzetben kontrollálunk, ami természetesen automatikusan hozza magával a fizikai tüneteket is.
Az orrhegy sokszor árulkodik arról, hogy gyerekkorunkban megkaptuk-e azt a figyelmet, amire szükségünk volt vagy sem. A száj teltsége vagy vékonysága kapcsán az otthon, a biztonság témakörét járhatjuk körül, míg fizikai szinten itt látható a gyomor, a belek állapota, ami az elengedés képességét vagy a túlzott ragaszkodást is jelezheti fizikai-lelki szinten egyaránt. Az orcák beesettsége önértékelési problémákra, egy egyenes, szépen megformált orr a precizitásra, maximalitásra és a világ jobbá tételének vágyára utal, az áll pedig jelzi a fizikai terhelhetőséget, a makacsságot, az akaraterőt is, de azt is világosan megmutatja, ha valaki olyasmiért vállal felelősséget, amit kifejezetten nem szeret.
Értelmet nyer minden ránc, minden szín, minden bőrprobléma, és szép lassan kiviláglik az is, melyik fizikai tünet milyen mentális vagy lelki háttérre mutat, hogyan segít annak felismerésében, hogy milyen folyamatok zajlanak bennünk – hiszen, ha szembe merünk nézni a bennünk feszülő problémákkal (és ennél nagyobb feladat nincs is az életben, de nagyobb élmény sem!), nem lesz szükség arra, hogy a testünk jelezzen betegséggel, fájdalommal, hiszen már tudni fogjuk a megoldást és a feloldásra is lehetőségünk nyílik.
Csodálatos rend és rendszer
A lista végtelen, minden egyes vonás kérdéseket szül az arcelemzőben, a kérdésekre pedig lehetőség van a konzultáción válaszolni. A válaszok mentén szép lassan (sokszor fájdalmasan, de őszintén) kirajzolódik egy ember életútja, az, hogy honnan jött, mit hozott magával, merre halad, mi lenne a feladata, s ha nem jól érzi magát a bőrében, mit kellene letennie ahhoz, hogy a saját életét élje. Röviden tehát az álarcok alól előkerül a valódi, sérülékeny, belső énünk, ami arra vágyik, hogy azt tehesse, ami a feladata, ami jól esik neki, ami igazán ő maga.
Nehéz és megdöbbentő beszélgetések ezek, de sokszor egyetlen ilyen alkalom elég ahhoz, hogy valaki valóban kézbe vegye a saját életét, és soha többé ne kelljen úgy éreznie, hogy a sors ide-oda rángatja, ő pedig tehetetlen bábként sodródik az események között, hiszen megtanulja felismerni és dekódolni a figyelmeztető jeleket, sémákat – s ami addig érthetetlen történések kusza halmaza volt, az egyszerre világos, értelmes, rendszerezhető és helyére tehető jelek sorává válik. Ahogy Márai Sándor írja az Eszter hagyatékában: “Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben…”
