Aktuális

Hatalom, szex, kiszolgáltatottság – II. rész





Az áldozatot rúgták ki

Juhász Géza elmondta: szervezetük jelenleg is foglalkozik egy hasonló jellegű üggyel. Egy katonai ügyészségen dolgozó titkárnő emelt panaszt közvetlen fölöttese ellen, aki diktálás közben folyamatosan bámulta a mellét. Mivel naphosszat testközelben dolgoztak, egy idő után nem bírta, és panaszt tett.

– A vizsgálat során felszólították a hölgyet, hogy bizonyítsa állításait, és megkérdezték az ott dolgozó női munkatársakat, hogy mit tudnak az esetről. A többi nő, aki nyilván nem kívánta veszélybe sodorni az állását, úgy nyilatkozott, hogy semmiféle zaklatást sem tapasztaltak, és azt is cáfolták, hogy a titkárnő korábban panaszkodott nekik, illetve a segítségüket kérte volna. A férfi ügyészkollégái kijelentették, hogy szó sem lehetett zaklatásról, hiszen kollégájuk rendes, családos ember. Az egyik férfi ügyész közölte a jegyzőkönyvi meghallgatás során, hogy egészséges férfiak lévén, bizony, megnézik a hozzájuk betérő, csinos hölgyeket, de az ott dolgozó nőkre természetesen nem vetnek kihívó pillantásokat. A férfiakból álló fegyelmi tanács végül úgy határozott, hogy elbocsátják a panaszt emelő titkárnőt, aki emiatt a Munkaügyi Bírósághoz fordult. Első fokon jóváhagyták az elbocsátást, másodfokon fegyelmi megrovásra mérsékelték, mivel a bíróság szerint a hölgy által elkövetett fegyelemsértés csak megrovást érdemel. A fegyelemsértést akkor követte el, amikor kijelentette, hogy nem hajlandó együtt dolgozni az őt állítólag zaklató ügyésszel. A Legfelsőbb Bíróság viszont ismét úgy ítélte meg, hogy a hölgy vétett, ezért jogosan bocsátották el. Ezt az ügyet most nemzetközi jogorvoslati fórum elé visszük, mert abszurdnak tartjuk az eljárást – mondja a jogász.



A fenti esetben szereplő hölgy szintén nem kívánt névvel szerepelni a nyilvánosság előtt, mivel azóta is munkát keres, és már többször tapasztalta, hogy leendő főnökei visszarettennek, amint megtudják, miért vált meg előző munkahelyétől. Lapunknak elmondta, hogy az ügyészség előtt az egészségügyben dolgozott, és ott soha nem érte semmiféle atrocitás. Amikor pedig a jogászok közé került, biztos volt abban, hogy csak a munkájára kell koncentrálnia. Szégyenletesnek és megalázónak tartja azt, ahogy vele bántak. Bár többször tanácsolták a barátai és jóakarói, hogy felejtse el az igazságszolgáltatást, jobb lenne, ha meghúzná magát, ő eltökélte, hogy nem lép vissza, és minden jogi lehetőséget fölhasznál arra, hogy bizonyítsa igazát.


Hímsoviniszta ítéletek

– Alapvetően megállapítható, hogy a magyar bíróságok az ilyen és hasonló ügyekben kifejezetten hímsoviniszta ítéleteket hoznak – jelenti ki Juhász Géza. A sommás véleményt a már említett várpalotai példából kiindulva igyekszik kézzelfoghatóvá tenni.

– Tény – kezdi az érvelést –, hogy a laktanyaparancsnokot a magyar bíróság bűnösnek találta egy szexuális zaklatással kapcsolatos ügyben indult büntetőeljárásban, és fegyelmi büntetést szabott ki rá. Ugyanakkor – és a szakértő véleménye szerint két ítéletet összehasonlítva érhető tetten a hímsovinizmus – egy korábbi esetben egy homoszexuális rendőrt azért bocsátottak el, mert szolgálati időn kívül, egy elhagyatott, erdős-bokros területen a saját kocsijában a barátjával szeretkezett, amit egyik kollégája meglátott, majd jelentett. Ez az akkor hatályos törvények értelmében még szabálysértést sem jelentett, ám őt másnap kirúgták a rendőrségtől.

Egy újság levelező rovatában olvastam egy olvasó panaszát, aki arról írt, hogy egészségügyi területen dolgozik, és gyakran előfordul, hogy az egyik vezető beosztású dolgozó az éjszakai ügyelet során behívja valamelyik női beosztottját, bezárja az ajtót, majd felszólítja, hogy vetkőzzön – folytatja a jogász. – Az ilyen eseteket ki lehetne védeni azzal, ha az adott típusú intézményben hoznának egy belső utasítást, mely szerint éjszaka tilos bezárni egy olyan szoba ajtaját, ahol csak ketten tartózkodnak. Ha a munkahelyeken léteznének olyan fórumok, ahol – akár névtelenül is – jelezni lehetne a gondokat, könnyebb lenne javítani a helyzeten, ha szükséges.








Szabóné Szabó Andrea őrnagy
Katonás viselkedés

A Magyar Honvédségnél az elmúlt tíz évben megduplázódott a női tisztek száma, a tiszthelyetteseké pedig háromszorosára nőtt. Átlagéletkoruk folyamatosan csökken, ma a tisztnőké 35,9, a tiszthelyetteseké 33,7 év. Sokan közülük nagyon csinosak, és megesik az is, hogy egyik-másik honvédnő formás lábát az előírtnál jóval rövidebb miniszoknyával hangsúlyozza. Ugyanakkor az egyenruhát hordó nők és férfiak egymáshoz való viszonya kényesebb a megszokottnál, hiszen náluk a polgári munkahelyeken megszokottnál jóval egyértelműbben jelennek meg az alá- és fölérendeltségi helyzetek.

– 1998-ban folytattunk nyomozást az egyik rendészeti szakközépiskola oktatóinak ügyében, akik a feljelentés szerint nőhallgatókat zaklattak – mondta el lapunknak a Debreceni Katonai Ügyészség helyettes vezetője, Dr. Ludmán Zsolt alezredes. – Egy bepanaszolt rendőr százados személygépkocsi vezetői oktatás során a pótórák természetbeni ellenszolgáltatását javasolta egy női hallgatónak. Egy másik beszámoltatást végző százados ellen is fölmerült szexuális jellegű panasz.

– Milyen büntetést szabtak ki ezeknek az oktatóknak?

– A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság az első esetben úgy ítélte meg, hogy szolgálati visszaélés vétsége nem valósult meg, a cselekményt pedig oly csekély mértékben találta a társadalomra nézve veszélyesnek, hogy a nyomozást megszüntették. Magánvádas eljárást azonban indíthattak volna a sértettek a törvényes határidőn belül – mondja Ludmán alezredes.

Bizonyos fokig egyetért a nők felelősségét is fölvető férfi kollégáival Szabóné Szabó Andrea őrnagy, a Magyar Honvédség Esélyegyenlőséget Vizsgáló Bizottságának elnöke, aki Magyarországot képviseli a NATO Katonanői Bizottságában:

– A tavalyi konferencián bemutattak egy holland oktató-játékfilmet a szexuális zaklatás témakörében, amelyben valós élethelyzeteket illusztráltak. Egyértelműen látszott, hogy egy ilyen típusú helyzethez két ember kell. A vetítés után egy pszichológus vezetésével megbeszéltük a szituációkat, kielemeztük, ki hibázott, mit kellett volna tenni – meséli Szabóné Szabó Andrea. – Franciaországban is külön tájékoztatást kapnak a viselkedési normákról a katona hölgyek. Az amerikai katonai bázisokon úgynevezett „fashion police”, tehát divatrendőrség ellenőrzi az előírásos öltözködést. Az amerikai hadseregben ugyanis nagyon ügyelnek arra, hogy se pozitív, se negatív irányba ne érje a nőket diszkrimináció. De tudomásul kell vennünk a kulturális örökségünk közti különbséget. Magyarországon hiába is próbálom előreengedni a férfi kollégáimat az ajtónál…


Esélyegyenlőtlenség

– A magyar törvények jelenleg valóban nem térnek ki a munkahelyi szexuális zaklatásra – erősíti meg eddigi tapasztalataimat Betlen Anna, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal munkatársa.
2001-ben az akkori Szociális és Családügyi Minisztérium égisze alatt elkészült ugyan egy jogi koncepció a nők ellen irányuló erőszak témakörében, ám ez semmiféle döntéshozó fórum elé sem került. A „pártában maradt” törvénytervezet előkészítő dokumentumban egy önálló passzus foglalkozik a munkahelyi szexuális zaklatás témakörével, ám, mint említettük, a dokumentummal a civil szervezeteken kívül senki sem foglalkozott érdemben.

– Idén szeptember tizedikén a kormány elfogadta az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslatot, de ebben sincs szó a szexuális zaklatásról – folytatja Betlen Anna. A szakértő abban bízik, hogy a törvényjavaslat elfogadását megelőző parlamenti vita során ez a kérdés is fölmerül majd.

– Addig is, mit tehetnek azok, akiket női mivoltuk miatt sértettek meg emberi méltóságukban a munkahelyükön? – teszem föl a kérdést a cikkhez való anyaggyűjtés megkezdte óta immár sokadszor.

– Nem kell minden kérdésben a törvényi szabályozásra várni – válaszolja Betlen Anna. – Ha egy munkáltató tisztában van azzal, hogy a zaklatásnak kitett női munkatársai idegesen, kiegyensúlyozatlanul, messze képességeik alatt teljesítenek, akkor érdekében áll, hogy változtasson a helyzeten.

– Sajnos – tette hozzá – ma Magyarországon a munkavállalói érdekek védelme általában véve túlságosan alacsony szinten áll, így egy olyan speciális terület, mint a nők munkahelyi helyzete, sem számíthat európai szintű védelemre. Arról pedig szintén alig esik szó, hogy nők közéleti, társadalmi érvényesülési lehetőségei milyen messze vannak még ma is a nyugati színvonaltól.

(Cikkünket vitaindítónak szántuk. Várjuk az érintettek leveleit – urakét is! –, de akinek “csak” véleménye van, az is írjon bátran: gy.vig@sanomabp.hu vagy Nők Lapja címére(1554 Budapest, Pf.: 64).. A borítékra írják rá: “Zaklatás”.)






Schwarzenegger


Majdnem a kormányzói székébe került

A kaliforniai kormányzói széket végül elnyerő Terminátor népszerűsége komoly százalékokat esett, amikor az amerikai lapok legalább fél tucat olyan hölgyet megszólaltattak, akikkel évtizedekkel ezelőtt tiszteletlenül viselkedett az akkor még csak filmszínészi babérokra törő, egykori testépítő bajnok. Az osztrák erőember „áldozatai” elmesélték, hogyan fogdosta őket filmforgatás vagy interjú közben, tiszteletlen megjegyzéseket tett, és gyakorlatilag mindent elkövetett, amivel a szexizmust súlyosan társadalomellenesnek tartó amerikai nőket megsértheti valaki. Bár a sztár múltjából számos elítélhető elemet ástak ki a szemfüles újságírók és politikai ellenfelei, ez a vád bizonyult a legveszélyesebbnek. Azt, hogy Hitlert jó szónoknak tartotta valaha, könnyedén cáfolta; még a könnyű drogok fogyasztásáról szóló több évtizedes nyilatkozatát is viszonylag egyszerűen kimagyarázták; kevés vizet zavart az is, hogy a filmtörténelem legtökéletesebb Conan, a barbárja csak erős jóindulattal nevezhető tájékozottnak alapvető gazdasági, kulturális és politikai kérdésekben. A nők megsértéséért viszont töredelmesen kellett bocsánatot kérnie az izmos politikusjelöltnek, ha nem akarta elveszíteni szavazóinak többségét.

NaNe kérdőív

A “NaNe – Nők az erőszak ellen” néven ismert jogvédő csoport kérdőívet állított össze a célból, hogy egyértelművé váljon, milyen mértékben vannak kitéve ma Magyarországon a nők a munkahelyi szexuális zaklatásnak. Az egyesületet az alábbi címeken érhetik el: 1447 Budapest, Pf. 502., telefon/fax: 267 4900, e-mail: info@nane.hu


“Férfiismerősömet zaklatja a főnöknője!”

Az alábbi hozzászólások a Nők Lapja C@fe internetes lapunkban indított fórumunkról idézzük:

“Egy vidéki város egyik részvénytársaságánál dolgozom. A cég második legnagyobb embere, közvetlen főnököm egészen a nyugdíjazásáig zaklatta a nők többségét. A trükkjei hihetetlenül változatosak voltak, a gyanútlan kívülálló sokáig észre sem vette, hogy hogyan viselkedik a nőkkel. Például szorosan a kiszemelt kolléganő széke mellé állt, de úgy, hogy ő az ajtónak háttal volt, és egyik kezével az iratot fogta, a másik kezével pedig vígan nyúlkált, mert tudta, hogy az érintett nem mer kiabálni, aki pedig az ajtón bejön, csak azt látja, hogy mindketten az iratot nézik. Az erélyesebb kolléganőkkel szemben úgy tett, mintha hajszál került volna a blúzára, amit ő előzékenyen levett, természetesen a keze véletlenül mindig a kiemelkedő részekhez ért. Ha ezután az érintett felháborodott, még ő kérte ki magának a gyanúsítgatást, az egész olyan megalázó volt, hogy aki ezt elszenvedte, senkinek sem mert szólni. Ráadásul a bérezéssel járó munkáltatói jogokat is ez a főnökünk gyakorolta, és erősen vissza is élt a hatalmával. Már hosszú idő eltelt, mire egymás előtt is mertünk erről beszélni. Mikor már egyre többet olvastunk, és hallottunk a külföldi példákról, melyekben az ilyen munkatársakat elítélték, akkor gondolkodtunk azon, hogy fel kellene jelenteni, de gyávák voltunk az igazunkért meghurcoltatni magunkat. Egyik kolleganőnk kitálalt a vezérigazgatónak, de minderre az volt a válasz, hogy az idősödő főnökünknek fiatal felesége van, és nem hiszi, hogy mellette még más nőkre is szemet vetne.”
(mokica)


“No és ahhoz mit szóltok, hogy egy férfi ismerősömet a kolléganője zaklatja? Átmenetileg a közvetlen főnöke! A pasi nem akar vele kezdeni, most úgy néz ki, hogy a nő ki fogja rúgatni a munkahelyéről. Próbálunk neki segíteni, de nem igazán tudunk. A főnökök nem hisznek nekünk, illetve szerintem nem tudják eldönteni, mi is az igaz. Szóval, ilyen is van!” (nomi)


“Amikor zaklattak, kezelni tudtam a dolgot, ma már inkább “félnek” az éles nyelvemtől. Enyém az utolsó szó. Ha hozzám próbált érni valaki, akkor a kezére csaptam. Előbb-utóbb leszokott róla.”
(moma)


“Egyik barátnőm vállát gyakran masszírozgatta egyik felettes férfimunkatársa. Majd egyszer mögéállt, amikor épp a számítógépen dolgozott (azon a címen, hogy csak nézi, mit ír) és a merevedését nekinyomta a karjának. Erre a csaj begurult hangosan megmondta a véleményét a pasinak, és elküldte a fenébe. Másnap az idősebb kolleganők lekurvázták a barátnőmet, a kollégái meg frigid “női nemi szervnek” (már elnézést) hívták.
A barátnőm lassan nem bírta a mérgezett légkört, és kilépett (esélye sem volt az igazságtételre, mert a zaklató a főfőnök vadásztársa/barátja volt).”

(Válasz momának)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top