Egy közülünk – II. rész

– Szeptemberben járna le, de úgy néz ki, hogy csak jövő februárban választják meg a következőt, addig marad érvényben a franciákkal kötött szerződésem. Nem változtathatom meg a hajam színét, nem vágathatok le a hosszából, nem lehet tetoválásom, piercingem – nincs is, eszem ágába nem jutna ilyesmi –, nem mehetek férjhez, nem lehet gyerekem, nem adhatok interjút sem a beleegyezésük nélkül. Egyiket sem esik nehezemre betartani. Úgy tűnik, hogy megkedveltek a franciák. Jobban, mint itthon. Rossz helyre születtem. Ha francia lennék semmi gondom nem lenne. Az a francia lány, aki két éve lett Miss Európa, ma már milliomos. Engem nem fenyeget ez a veszély, ezt viccből mondtam, mert nem vágyom rá. Az viszont megfordult a fejemben, hogy most kéne talán kimennem. Végtére is Párizs a divat fővárosa, több lehetőségem lenne kezdeni valamit a modellszakmában.
Zsuzsa nem sok jót tapasztalt itthon. Sajtóvisszhangja is alig volt a zalai kislány párizsi sikerének, ami pedig igazán nem szokványos. Csak azután élénkült meg az érdeklődés, hogy jelképnek is őt választották ki. Európa számos repülőterén láthatók az óriásplakátjai, amelynek a szlogenje honi hölgyeink számára is hízelgő: „Egy közülünk!” Tehát nyugodjunk meg, hölgyeim, mindnyájan nagyon szépek vagyunk és ez nekünk még pénzbe sem kerül. A mi hírnevünket is öregbítő szépségnagykövetünk viszont maga állja a hazai költségeit. Eddig a kutya sem kereste fel, hogy használatra felajánljon egy autót, vagy vele reklámoztassa a ruháit.

– Tényleg, miért utazol vonaton?

– Mert a szüleim nem nélkülözhetik a saját kocsijukat, ugyanez a helyzet Pali apukájával is. Igaz, eddig jogosítványom sem volt, épp most vizsgáztam le, és jól jönne egy autó. A külföldi fogadásokon viselnem kell a koronát, és kapok estélyi ruhákat is arra az alkalomra. Itthon többnyire a saját ruháimat hordom, és a szüleim állnak mindent, az útiköltségemtől kezdve, a Pesten bérelt lakásomig. Amire azért van szükség, hogy legyen hol megszállnom, ha meghívnak valahová, vagy interjú készül velem.

– Holott sokan képzelik azt, hogy dől hozzád a pénz és olyan csillogásban élsz, mint a sztárok.

– Ez nem így van. Még az első helyezettnek kijáró összeget sem vehettem fel egyszerre. Felét most, a többi akkor, ha lejárt a szerződésem. Kiadásunk sok van, bevétel szinte semmi.

– Szeretnél jobban, divatosabban öltözködni?

– A divat csak addig érdekel, ameddig megfizethető. Itthon nem engedhetem meg magamnak, hogy márkás holmikban járjak, Párizsban viszont begyűjtöttem néhány Dolce & Gabbana darabot, mélyen leárazva. Szerencsére, csak akkor muszáj divatosan felöltözködnöm, kisminkelnem, a hajamat belőnöm, ha meg kell jelennem valahol. Ha sok pénzem lenne, akkor sem elegáns ruhákra költeném, inkább farmerszerelésekre, kicsit dögösebb cuccokra. Túlzottan nem szeretek vásárolni: nem vagyok költekezős típus.

– Minek örültél a legjobban?

– Természetesen annak, hogy megnyertem az európai szépségversenyt és vele egy utat Guadalupe szigetére. Palival kettesben. Csodálatos volt. Ide talán az életben nem juthattam volna el. Örülök, hogy itthon is egyre többen ismernek fel, és szívből gratulálnak vadidegenek. Lányok is megállítottak már az utcán és minden irigység nélkül mondták: „Milyen szép vagy!”

– A valóságban talán még szebb is, mint némelyik fotódon.

– A smink nagyon megváltoztat. Minden képen más arcom van, a smink miatt. Amúgy alig használok festéket. Többnyire csak spirált, nagy néha kihúzom feketével a szemem. Többen kérték, hogy a fotókon hadd retusálják az orromat, ehhez nem járultam hozzá. Kicsit bokszoló orrom van, ilyen vagyok, így kell elfogadni. Tudom, hogy nem vagyok mindenben tökéletes, de meg sem fordult a fejemben, hogy bármit változtassak magamon. Így is sokan megkérdezik, hogy ugye szilikonoztatom a mellemet, a fenekemet, és az orrom is meg van műtve? Szó nincs erről. Rajtam minden természetes.

– Húszévesen elérted azt, amit itthon rajtad kívül senki más. Van még valami különleges kívánságod?

– Olyan, amire borzasztóan vágynék, nincs. Tényleg nincs. Mindenem megvan, ami nekem kell. A verseny annyiban volt hasznos, hogy sok embert ismertem meg. Tudom, kiben bízhatom, kiben nem. Jó tanulság is volt, mert a saját káromon tanultam meg, hogy sokan azért kedvesek hozzám, mert belőlem akarnak megélni. Merthogy olyan kis naív vagyok. Azért engem sem kell félteni. A Kos jegyében születtem, és amit akarok, azt mindig kiharcolom magamnak.