Természetes szövetségesek

No és a nagymama, aki még sosem mondott nemet. Meg persze az unokatesónk, mert kibicnek semmi sem drága. Ezek a drága rokonok, ha épp úgy rendeződnek át az erőviszonyok, alkalmi ellenfeleinkké lehetnek, és – utolsó pár előre fuss… Hát nem ettől szép az élet?

A barátnőm nevetve meséli, hogyan szereztek tekintélyt együtt a kisebbik lányának, akit a bátyja mindaddig nem volt hajlandó emberszámba venni, és főként nőnek tekinteni.

– Beadtuk Viktornak, hogy Andinak barátja van. Nem is tudom, hogy nem jött rá, olyan feltűnően vihogtunk, ahogy a tinilányok szoktak. Részletesen leírtuk a külsejét, a szerelését, meséltünk a hobbijáról, hogy hol volt nyaralni. Andi még néhány ál-telefonbeszélgetést is rendezett a szent cél érdekében. Nos, bejött: lányom ázsiója hihetetlenül megnőtt. Egy idő után aztán kénytelen volt „szakítani”, mert már nagyon fárasztotta a folytonos „randevúzgatás”, de a hirtelen lett női tekintélye ettől még csak nőtt Viktor szemében. Hja, aki már „dobta” is az első pasiját, az ám a nő!

Amint látszik, akkor lehet a leginkább az orrunknál fogva vezetni minket, amikor az előítéleteink rabjai vagyunk, mert azok vakká tesznek, és elveszik a humorérzékünket. Az ilyesfajta gyengéd összekacsintások, becsapások, összeesküvések szinte minden családban előfordulnak, ahol megengedett a játék, és ahol a lebukás vélhetően nem von maga után „véres megtorlást”. Jó esetben az összeesküvés áldozata magába száll. Ha nem, hát duzzog egy sort.

(Folytatás az e heti Nők Lapjában!)