Ne maradjon tér a lakásmaffiának!

A XV. kerületi önkormányzatot szociálisan különösen érzékenynek mondják, néhány éve itt voltak a fővárosban a legmagasabbak a gyermekjóléti juttatások.

A lezárt önkormányzati lakásokat feltörő önkényesekkel szemben a XV. kerületben sincs mérlegelésnek helye, hiszen tettük akár bűncselekménynek is tekinthető, tudtuk meg Nagyné dr. Abonyi Katalintól, a lakásosztály volt vezetőjétől, a polgármester tanácsadójától.

– Az önkényeseket a lakástörvény 90/a szakasza alapján bírói eljárás nélkül akár három nap alatt ki lehet lakoltatni: Erre nem az adott kerület jogosult, hanem a Fővárosi Közigazgatási Hivatal által kijelölt valamelyik másik kerület jegyzője. Másként tekintünk a jogcím nélküli lakáshasználókra, hiszen ők valaki – többnyire a bérlő – engedélyével kerültek a bérlakásba, igaz, ezt a tulajdonos, az önkormányzat nem hagyta jóvá. Legtöbbször megegyeznek a bérlővel: megvásárolják a bérleti jogot, amely azonban nem megváltható.

Számtalan variációt produkál az élet arra, hogyan lesz valaki „jogcím nélküli”. Akár úgy is, ahogyan az előző számunkban olvashatták Ebneth Zsuzsanna, illetve a V. család esetében – jóhiszeműségének esve áldozatul. Nagyon gyakori, hogy a bérlő rokona – akár a gyermeke – költözik be nem sokkal a bérlő halála előtt, és tekinti magát a jogos örökösnek. A lakástörvény szerint azonban az önkormányzati bérlakást csak az az élettárs, egyenes ági leszármazott örökölheti, aki a bérlővel haláláig huzamosabb ideig együtt lakott. (Minimális időtartam nincs meghatározva.)





– A jogcím nélküliek helyzetének rendezéséről nálunk a lakásgazdálkodási bizottság dönt – mondja Nagyné dr. Abonyi Katalin. – Rengeteg adatot begyűjtünk, mérlegeljük az illető szociális körülményeit, azt, van-e másutt lakhatási lehetősége, egyébként megfelel-e azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján nálunk méltányossági kérelemmel lakásért eséllyel folyamodhatna. Ha igen, megkötjük vele a bérleti szerződést, és maradhat. Ha nincs méltányolható körülmény, bíróság elé visszük az ügyét, és elindul a kiürítési eljárás.

Az egyes települések, a fővárosi kerületek lakhatási viszonyaiban, szociális összetételében óriási különbségek lehetnek, ettől is nagyban függ, hány önkényes lakásfoglalóval szemben kell föllépni, és hogyan kezelhető a jogcím nélküliek problémája.

– Nálunk szinte alig fordul elő önkényes lakásfoglalás, évente egy-két esetben – állítja Nagyné. – Kétszáz-kétszázötven a méltányossági kérelemmel lakásért folyamodók száma – többségük nem jogcím nélküli, hanem igen szűkös lakáskörülmények között él –, és általában harminc-negyven lakást tudunk kiutalni. Három-öt kilakoltatást hajtunk végre a kerületben.





– A fizetési hátralékot felhalmozók többféle segítséget is igénybe vehetnek. Értesítést küldünk, hogy jöjjön be, és mondja el, mi lenne számára segítség, és mi is elmondjuk, milyen lehetőségei vannak. Egyrészt az önkormányzat negyedévente lehetőséget ad arra, hogy a rászorulók egyszeri segélyt kérjenek – ennek összege általában harmincezer forint. Másrészt különböző adósságkezelési programokat is igénybe lehet venni. Akinek nemfizetés miatt fölmondjuk a bérleti jogviszonyát, annál a Palota Vagyonkezelő Holding, az önkormányzat vagyongazdálkodási szerve végelszámolást hajt végre: kiszámolja a tőketartozást, a járulékokat, a kamatokat. Ezzel az adós elmehet a Létminimum Alatt Élők Társaságához, ahol kiszámolják, mekkora önrésszel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a Hálózat Alapítvány kuratóriuma támogatást ítéljen meg számára. Ennek az összege legfeljebb kétszázötvenezer forint lehet, de azzal a legtöbben kint is vannak a vízből. Aki drága bérű, magas komfortfokozatú, nagy lakásban lakik, annak felajánljuk az adósságtérítéses csere lehetőségét. Ilyenkor a kisebb, kevesebb értékű lakás és a leadott közti árkülönbség nem az adós kezébe kerül, hanem letéti szerződéseket kötnek a bérleti díjtartozásra, illetve, ha az illető a lakhatási szolgáltatásokkal is adós, akkor a közüzemi díjakra is. A cserét akkor hagyjuk jóvá, ha ezek a leléti szerződések megvannak, és ezután a lelét kezelője fizet a jogosultaknak. Tavaly például huszonötmillió forint érték térült meg ilyen módon az önkormányzatnál. Arról nem beszélve, hogy jobb, ha az adósságkezelést mi végezzük el, mint ha a lakásmaffia tenné. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az emberek ne veszítsék el az otthonukat, mert a „hajléktalan-termeléssel” csak a bűnözésnek, a drog- és alkoholfogyasztásnak készítjük elő a talajt.