Márton-napon? Lúdvacsora!

Miközben főzőcskéznek, elolvassák, mi köze is van egymáshoz Szent Mártonnak és a lúdnak.

Hogy miről nevezetes ludas (Matyi helyett) Márton? A Savariában, 316 körül született fiatalember a római hadsereg katonájaként hívta fel magára először a figyelmet: nemcsak vitézségével tűnt ki társai közül, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével. A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál megpillantott egy didergő koldust, és annyira megszánta, hogy köpönyegét levette, kettéhasította, s a felét odavetette a fagyoskodónak. Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus alakjában vele tett jót. A látomás hatására Márton megkeresztelkedett, és elhagyta a katonai pályát. A keresztény hitet terjesztette, kolostort alapított, majd Tours püspökévé választották. Márton nem vágyott ugyan a püspöki rangra, sőt, inkább elbújt követői elől – többek között a libák közé, az istállóba. Ahogyan azonban a libák meghallották az emberek közeledését, gágogni kezdtek, és elárulták rejtekhelyét. Így ő is belenyugodott a közakaratba, s a libák közbenjárásával elfogadta a püspöki széket. Továbbra is szigorú, önmegtartóztató életet élt, a hagyomány szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága és kiváló szónoki képességei nagyon népszerűvé tették.

Régen a Márton-napot tartották a tél kezdetének. Ezen a napon fejezték be a mag- és a szőlőszüretelést, illetve kezdték a disznóvágást. Erre a napra esett a hálaadó ünnep a jó termésért a germánoknál, akik ebből az alkalomból többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek – ugyanekkor az ókori Rómában is libát szolgáltak fel a megújhodó élet istenének. Nálunk Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartotta a mondás. A liba csontjából az időjárásra is jósoltak: ha fehér volt és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. „A bornak szent Márton a bírája” – állították szintén, azaz ilyenkor már iható az újbor, vagy az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a nemes itóka.
Szóval, itt a tél, röpködnek a mínuszok és a libák -ha nem vigyáznak, még az asztalunkra is kerülhetnek, okunk van rá, számtalan…

Libamell sáfrányos rizottóval





Hozzávalók: 30 dkg jázminrizs, olívaolaj, só, csipetnyi sáfrány, 10 dkg aranymazsola, 60 dkg libamell, 1 piros és sárga paprika, 3 szál újhagyma, fekete bors.
A rizst kevés zsiradékon felhevítjük, megsózzuk, rátesszük a sáfrányt, és felöntjük másfélszeres mennyiségű forró vízzel. Beletesszük a megmosott mazsolát, és fedő alatt puhára pároljuk. Közben a paprikát vékony csíkokra vágjuk az újhagymával együtt, kevés olívaolajon megpirítjuk, és a párolt rizshez keverjük. A libamelleket hajszálvékony szeletekre vágjuk, enyhén megborsozzuk, és közvetlen a tálalás előtt, nagyon forró serpenyőben vagy wokban pár másodperc alatt megpirítjuk. Vagy a rizsbe keverve, vagy a tetejére szedve tálaljuk.

A teljes cikket, még két Márton-napi recepttel a 45. héten, november 8-án, szerdán megjelenő Nők Lapjában olvashatod!