Nicsak, mit beszél?

Lolánk beszél. Igazi, egész mondatokat mond, kérdőre von, felkiált, magyaráz, mesél. Be nem áll a szája, egész nap mondja. És közben gesztikulál, mutogat, szinte eljátssza a mondanivalóját. De sajnos, ez sem segít nekünk, műveletlen szüleinek, akiknek fogalmuk sincs, hogy mégis mi a frászt akar a tudtunkra adni. Lola ugyanis babanyelven cseveg. Amolyan angol–magyar keverék babanyelven. Semmihez sem hasonlítható, sosem hallott, tündéri babanyelven. Tegnap este például azt kérdezte a fürdőkádban az apjától, hogy „Brumm gó domma tam?” És közben nézett rá kérdőn, alulról fölfelé, nagy azúrszemeivel, ráncolta a homlokát, és a játékkosárra, majd a zuhanyrózsára mutatott. Alexszal tanácstalanul néztünk egymásra. Egy százalékát sem értettük a kérdésnek. Lola meg, angyalkám, csak ismételgette egyre hangosabban, és egyre kétségbeesettebben. Nem értette, hogy miért nem értjük, amikor minden olyan egyszerű és egyértelmű: le akarja zuhanyozni a gumikacsáit, mert habosak lettek. Erre úgy jöttünk rá, hogy az apja kezét félrelökve a zuhanyrózsához úszott, kezében a habos kacsával, és eljátszotta, hogy mit szeretne.

Azért van már néhány visszatérő szó, amelyet mi, nyelvérzéketlen szülők is megértünk. A „nem”, a „mama”, a „dada”, a „baba” és a „vaú vaú” egyértelmű. Most már azt is tudjuk, hogy a „mo” azt jelenti, még. A „na na” azt, hogy pápá. A „kadagadaga” meg azt, hogy katicabogár. Lola szereti a kihívásokat. Az állatvilágot tanulmányozván a kutya („vaú vaú”) után rögtön beleválasztott az egyik legnehezebb magyar szóba. Eleinte persze ezt sem értettem. Sejtelmem sem volt, mit akar azzal mondani, hogy „kadagadaga”, amíg egyszer csak láttunk egy igazi kadagadagát a parkban. Olyan eksztázisba jött, hogy alig bírtam utolérni. „Mamma, kada, kada, kadagadaga!” – kiáltott föl, és rohant a katicabogár után. És onnantól kezdve nem volt megállás. Katicabogaras labdát kellett vennünk, katicabogaras kistrikót és katicabogaras fogkefét. Az utóbbin ráadásul három darab is van a pöttyös bogárból, úgyhogy mire mind a háromnak fölsorolja a nevét, hogy tudniillik „kadagadagakadagadagakadagadaga”, addigra megszárad rajta a fogkrém. De ezt a szót legalább (általában) jókor használja.
Nem így a másik legújabb szerzeményt, amely, kérem szépen, úgy hangzik, hogy „káká”. A jelentése pedig valahol a pelenka-vécé-kaki-pisi halmazban keresendő. Addig nincs is a szócska használatával semmi baj, amíg Lolánk bekakilás után rögtön odajön, élénken mutogatni kezd a pelenkája felé, és kiabálni kezd, hogy „káká, káká, káká”. Ennek akár örülhetünk is. De akkor, amikor a bölcsi vendégvécéjébe tartó mamájára mutat, és jó hangosan, hogy minden arra járó mama, papa és gondozó néni hallja, elkiáltja magát, hogy „mama, káká”, na, akkor az ember lánya legszívesebben elsüllyedne a mettlachi lapok alá. Ugyanígy, hagyományosan szemérmes angol édesapja sem örül neki, amikor Lolababa minden egyes alkalommal, ha a papája vécére megy, odajön hozzám, és közli, hogy „dada, káká”.






És ha már a dadánál és mamánál tartunk. Figyeljék a másfél éves krampusz logikáját: a papának van egy motorja. Bukósisakot és bőrruhát húz, fölül a gépre, amely berregő hangot ad. Tehát, ha valaki motoron ül, akkor az „dada”. Nyilvánvaló. A mama viszont a tévében, illetve a Nők Lapjában szokott szerepelni. Ezért aztán minden néni a tévében, illetve minden néni az újságokban „mama”. Ez is egyértelmű. Mindezzel a mamának és a papának nincs is semmi gondja, majd megtanul különbséget tenni néni és néni között. De amikor a múltkor a benzinkúton az egyik magazin címlapján ruha nélkül, két nő és egy férfi felállásban pózoló „modellre” is azt mondta – természetesen jó hangosan –, hogy „mama”, na akkor elhatároztam, hogy felgyorsítjuk ezt a tanulási folyamatot.

Egyelőre addig jutottunk, hogy ha felnőtt nő képét látjuk valahol, akkor egyértelműen azt mondom neki, hogy „ő nem a mama”, majd magamra mutatok, és mondom „én vagyok a mama”. Kicsit hosszadalmas így a séta, különösen az újságosstandok előtt, de még mindig jobb, mintha a saját lányom kezdi terjeszteni azt a pletykát, hogy valaha pornóztam…

Még több az e heti Nők Lapjából: • Színek, illatok, Provence » • Miért nem vettem feleségül Marilynt? » • Rúzsa Magdolna és Novák Péter duettje » • Nővérke voltam egy napig » • 9 kérdés, 9 tanács a makacs női hólyaghurutról » • Sir Anthony Hopkins üzenete egy cukrászdából » • Olasz tészta hússal, zöldségekkel » • 4 szerelmes korosztály »