A nők a tévében csak asszisztálnak?

Ez persze nem olyan nagy újdonság, régóta tudjuk már, hogy a média által bemutatott világ némiképp torzít a valóságon. Legutóbb például múlt év őszén támasztotta ezt alá egy felmérés, melynek során a Föld 108 országában egyetlen napon végeztek sajtószemlét, s figyelték, vajon milyen arányban szerepelnek nők az adott médiumokban. Bár a helyzet némiképp javult az elmúlt évekhez képest, a nők még mindig alulreprezentáltak a médiában. A vizsgált több mint 1200 televízióban, rádióban, nyomtatott és internetes lapban megjelenő szereplő mindössze negyede volt nő, s ők is leginkább anyaként, diákként vagy áldozati szerepben jelentek meg.

Az adott napon a megszólaló szakértők 80%-a, a szóvivők 81%-a volt férfi. Persze egyrészről érthető ez, hisz amíg például a magyar parlamentben 10% alatt van a nők aránya, addig nyilván nem is lehet túl sok női megszólalót találni a politikusok között. Ezzel egyetért Bognár Ákos, médiaszociológus is. „A média ebben az esetben valamennyire a valóságot tükrözi vissza. Ha kevés a női politikus, gazdasági elemző, akkor a médiának is nehéz bizonyos ügyekben kompetens személyt megszólítani. A politikában szerintem mindenképpen szükség lenne a kvótarendszer bevezetésére, mert a maga útján ez a helyzet nem oldódik meg, sőt úgy tűnik, egyre rosszabb lesz. Megengedhetetlen, hogy ennyire kevés nő legyen a közéletben, Magyarország ebből a szempontból az egyik sereghajtó az Unióban.”

Szerelemféltés a leegyszerűsített valóságban

Kovács Edina Fotó: premier.mtv.hu

„A magyar média nagyon-nagyon sztereotip – ezt már Kovács Edina, a Nők a Médiában Egyesület elnöke mondja. – Hozzáteszem, nemcsak a nők, a férfiak vonatkozásában is, ami legalább akkora probléma. Bár a férfiakra vonatkozó sztereotípiák előnyösebb pozíciókat biztosítanak a nőkre vonatkozó sztereotípiákhoz képest, azért a merev szerepelvárások összességében számukra sem kedvezőek.”
Edina szerint a magyar társadalomban különösen erősen élnek a társadalmi nemekhez kapcsolódó sztereotípiák, s bár akadnak már pozitív példák, Edina szerint még mindig lehet nagyon kemény sztereotip ábrázolásokat is találni. „A mai napig súlyos probléma például, hogy a párkapcsolati erőszakot »szerelemféltésből elkövetett« tettnek hívja a média – emögött csak az a szemlélet húzódik meg, hogy a »szerelmes« férfinak joga van a nőt nemcsak szeretni, de birtokolni is, és ha a nő netán valaki mást szeret, akkor megverni, sőt akár megölni is.”

A Nők a Médiában Egyesület ezen az állapoton szeretne változtatni. Nemcsak azzal, hogy árgus szemmel figyelik a médiát s felszólalnak, ha szerintük baj van, de tartanak képzéseket is, például újságíróknak, és hat éve egy díjat is alapítottak, melyet minden évben olyasvalakinek ítélnek oda, aki szerintük valóban értéket közvetít.

„A média mindig leegyszerűsíti a valóságot, különösképpen igaz az elmúlt 10–15 évben uralkodóvá vált kereskedelmi és bulvármédiára – mondja Bognár Ákos. – A valóság leegyszerűsített bemutatása pedig erősíti a sztereotípiákat, legyen szó nőkről, bevándorlókról vagy éppen a taxisokról. A média akkor vállalja a legkisebb kockázatot, ha bizonyos társadalmi csoportokat az emberek várakozásainak, előítéleteinek megfelelően mutat be. Ugyanakkor a bulvárosodásnak vannak kedvező hatásai is. Mivel a kereskedelmi televíziózásban fontos a látvány, így egyre többször látni fiatal, középkorú női szakértőket bizonyos témákban a képernyőn, akik kétségkívül kellemesebb látványt nyújtanak, mint egy ötvenes-hatvanas férfi vendég. A kiindulópont ebben az esetben is szexista, ám a végtermék jót tesz az egyenlőség ügyének, hiszen azzal, hogy kompetens nőket látnak szakértői szerepben, talán formálódik a közvélemény is.”

A férfi okos és racionális, a nő érzelmes és irracionális?
De nemcsak a hírek szereplői, tudósítói között is alacsonyabb a nők aránya, de a felmérésből az a következtetés is levonható, minél fontosabb egy téma, annál nagyobb valószínűséggel tudósít róla férfi. Míg a politikai, gazdasági témákban sokkal nagyobb a férfiak aránya, a könnyedebb témákat inkább nők készítik. A vizsgált magyar médiumokban a politikai és gazdasági hírek harmadát, míg a hírességekkel, a művészetekkel és sporttal kapcsolatos anyagok közel 70% százalékát készítették nők. Vajon miért van ez? A nők kevésbé lennének rátermettek, kevésbé értenek a politikához, vagy bizonyos helyeken egy határozott férfi még mindig nagyobb sikerrel vethető be?
Kovács Edina szerint nem arról van szó, hogy egy-egy téma a nőkhöz vagy a férfiakhoz passzolna, vagy hogy bizonyos témákban minden férfi okosabb, míg más témákban esetleg csak nők lehetnek szakértők (pl. házimunka), hanem arról, hogy a sztereotípiák előírják, hogy a férfi okos, racionális, jó érdekérvényesítő, versengő és kevéssé érzelmes, ezzel szemben a nő mások véleményére alapoz, hiszékeny, irracionális, érzelmes, törődő és kooperatív. A valóságban természetesen ezek bizonyos nőkre és férfiakra igazak, másokra pedig egyáltalán nem – mégis, ezekbe a skatulyákba igyekszünk beleerőltetni mindenkit.

Péterfi Judit Forrás: RTLKlub/Fókusz

Péterfi Judit, az RTL Klub riportere több mint 10 éve dolgozik a szakmában: „Bizonyos szintig hiszek abban, hogy vannak nőknek és férfiaknak íródott témák. Készítettem már interjút olyan fiatal lánnyal, akit bántalmaztak, olyan anyukával, aki hat gyermekkel maradt egyedül, mert férje öngyilkos lett. Ők épp arra vártak, hogy átérezd, megértsd a problémájukat, erre pedig szerintem csakis egy nő képes. A nők nőknek előbb nyílnak meg, ráadásul sok esetben pont a férfiakkal van az alanyaimnak problémája, vagyis egy másik férfiban nem találják meg a bizalmasukat.” Judit azonban abban is hisz, hogy nem minden kozmetikáról vagy szépségről szóló riportot kell nőknek készíteni. Sőt. „A férfiak teljesen más szemszögből közelítik meg a dolgokat, és ami nekünk természetes, ők arra is rákérdeznek, kíváncsiskodnak, és mást találnak, olyan rejtett dolgokat is egy témában, ami egy nőnek már fel sem tűnik. Én is szívesen veszek a kezembe férfiaknak íródott témákat, legyen szó autóversenyről vagy egy bokszmérkőzésről.”
Judit azt mondja, soha nem érezte igazán előnyét vagy hátrányát annak, hogy nő, szerinte egy riporter elsősorban a felkészültségének és hozzáállásának köszönheti sikereit. „Bár – mondja – a Hungaroringen azért a kollégáim megjegyezték, hogy nekem, nőként előbb állt meg Michael Schumacher interjút adni, mint a mellettem álló férfi kollégámnak. Szóval lehet, hogy mégis a külső számít? Az első percig biztosan, de aztán jön a kézfogás, az első mondat, és ott már nem a nőnek, hanem a riporternek kell bizonyítania.”

Bognár Ákos szerint Magyarországon az elmúlt 4-5 évben komoly előrelépés történt gender szempontból a politikai háttérműsorok műsorvezetőinek tekintetében. „Elég, ha csak Krizsó Szilvia, Mészáros Antónia, Szöllősi Györgyi, Jegyes-Tóth Kriszta vagy Kálmán Olga nevét említem. Ebben a műsortípusban már egyáltalán nincs különbség nők és férfiak között. Ugyanez a folyamat talán kevésbé érzékelhető a híradók tudósítói körében, hiszen jól érzékelhető, hogy a komolyabb politikai és gazdasági témákról még inkább férfiak tudósítanak. Például a parlamenti tudósítók is jellemzően férfiak. Ennek az elsődleges oka, hogy az újságírói szakmát választók közül a férfiak inkább indulnak a politika, közélet, gazdaság irányába, mint a nők. Ráadásul a hírszerkesztők többsége is férfi, akik még sajnos mindig hajlamosabbak a „rázósabb” ügyeket a férfi kollégákra bízni.”

Ráncokkal a képernyőn

A nők számára képernyőn maradni egy bizonyos kor után még nehezebb; a ráncok mélyülésével párhuzamosan a főműsoridő is egyre távolabb kerül. „Kétségtelen, hogy a nőket a világon mindenhol diszkriminálja a média – mondja Bajomi-Lázár Péter médiakutató. – Példa erre Miriam O’Reilly és a BBC esete, amely arról tanúskodik, hogy a nőket még a nagy presztízsű médiumok is kevésbé hajlamosak idősebb korukban alkalmazni, vagyis esetükben a fiatalos megjelenés még fontosabb, mint a férfiak körében.” Miriam O’Reillyt két éve, 25 évnyi munkaviszony után tették ki műsorából. A műsorvezető akkor 51 éves volt, helyére, frissítés címén, egy 38 éves kolléganője került. O’ Reilly igazságtalannak érezte a döntést, mert úgy vélte, főnökei szemében nem az számított, hogy hogyan végezte munkáját, csak az, hogy hány éves. O’Reilly beperelte munkaadóját, annak ellenére, hogy a mai napig imádja a BBC-t. Az ügy hosszan húzódott, a műsorvezető két évig nem kapott munkát, férjével ezért kisebb lakásba kellett költöznie; a napokban azonban megnyerte a pert, a BBC bocsánatot kért tőle, a nézők pedig hamarosan újra a képernyőn láthatják. „Ok, 53 éves vagyok, de még nem haltam meg. Még sok mindent tudok adni a nézőknek, és nem fogok elbújni egy sarokba, csak azért mert ráncos az arcom” – mondta a minden bizonnyal médiatörténeti győzelem utáni sajtótájékoztatón.