A 28 éves, alapítványnál dolgozó Edina kedvenc szórakozóhelyén ismerte meg Lacit. Már legalább fél éve nézegették egymást, aztán végül csak sikerült összejönni. „Az első három hét az valami isteni volt, tényleg a tenyerén hordott és a kedvem kereste – meséli a lány. – El sem hittem, mert az előző pasim egy figyelmetlen bunkó volt. Aztán egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott: a kedves telefonhívásoktól eljutottunk odáig, hogy állandóan lerázott. Aztán jött a nagy vallomás, az illető elmondta, hogy valójában játékfüggő, kaszinókba jár, pókerezik a neten és hagyományosan is.” Hozzátette: ne gondolja a lány, hogy ez ellen lehet tenni bármit.
Megér egy próbát
„A legtöbb csaj ilyenkor azonnal kirúgta volna, de nekem ő nagyon tetszett, és azt gondoltam, megér egy próbát” – mondja Edina. Laciről kiderült, hogy tényleg nincs munkája, és valóban szerencsejátékozásból él. Már amikor nyer. „Éjszaka játszott, nappal aludt, vagy volt pénze, vagy nem. Volt olyan, hogy megjelent a munkahelyemen, hogy vett nekem ajándékba egy 200 ezres fényképezőgépet, aztán másnap tőlem kért kölcsön kajára!” Edina azt mondja, tudja, hogy kevés az önbizalma, de a párja még jobban lerombolja azzal, hogy sokszor őt hibáztatja azért, ha kaszinóba megy. „Felidegesítettél, feszült voltam, azért kellett játszanom – ilyeneket mond!” A játékfüggő Lacinak folyton hangulatingadozásai vannak. Volt, hogy napokra eltűnt, aztán vagy totális eufóriában érkezett, vagy depressziósan. „Elmentünk nyaralni, persze közben végig online pókerezett, de hazafelé már annyira kivolt, hogy a repülőtéren leüvöltött egy gyereket és a szüleit, akik rendőrt akartak hívni, majdnem a föld alá süllyedtem szégyenemben, de őszintén bevallom, örültem, hogy nem én vagyok a célpont!” Szakítani azóta sem szakított a pár. „Már többször próbáltam, de aztán mire észbe kapok, újra itt van.”
Az alkoholista
Péter és Csilla az egyetemen ismerkedett meg még évekkel ezelőtt. „Már rögtön látszott rajta, hogy valami nem stimmel, de hát olyan tehetséges szobrász volt, hogy egyből beleszeretem – meséli a most 38 éves grafikus nő. – Jó volt vele a szex, örültem, hogy nem vagyok egyedül, úgyhogy elnéztem, hogy időnként 3-4 napra elment az egyik haverjával alkoholtúrákra.” Pétert, tehetség ide vagy oda, egy szép napon kirúgták az egyetemről, így Csilla bejárt órákra, míg a pasija naphosszat feküdt a koleszszobájában. „Még diákhitelt is felvettem, hogy legyen miből élnünk.” Ahogy ilyenkor lenni szokott, Csilla próbált segíteni a pasijának. „Megtanítottam neki egy csomó programot, szereztem neki munkát, de ez semmit nem változtatott azon, hogy szeretett inni.” A grafikus nő azt gondolja, hogy akkoriban valójában társfüggő lehetett, végül 9 hónap pszichodráma után sikerült kikeverednie a kapcsolatból. De milyen áron…
Csak a macska maradt
„Négy és fél évig éltünk együtt, mire elegem lett, és egy veszekedés után fogtam magam és kicseréltettem a zárat – meséli Csilla, hogyan kezdődött a végső balhé. – Odajött, rugdosta az ajtót, dobálta a cuccait, amiket előzőleg szépen kiraktam a gangra.” Csilla azt hitte, túl van a nehezén. Másnap hazaért a munkából és azt látta, hogy egy nagy teherautó áll a ház előtt, benne pedig az összes cucca: a számítógépétől egészen a körömollóig. „Úgy kifosztotta a lakást, hogy csak a cicám maradt benne, komolyan, elvitte az összes személyes cuccaimat is, nemcsak az értékeket, mindent” – magyarázza Csilla. Feljelentést is tett a rendőrségen, de semmi nem lett az ügyből. „Soha nem felejtem el, hogy amikor már az új albérletben feküdtem egy szál matracon úgy, hogy semmim nem volt, akkora megkönnyebbülést éreztem, mint soha.” Pedig Csilla egy szép kis hitelkártya-adósságot is kapott örökül volt pasijától.
A drogos
„Álmaimban már láttalak – ezzel a szöveggel jött oda hozzám három évvel ezelőtt egy belvárosi romkocsmában Viktor. Béna szövegnek gondoltam, és valójában nem akartam vele kommunikálni. Nem volt rossz pasi, de én éppen más valakivel voltam elfoglalva” – meséli a 32 éves újságíró Natália a Nők Lapja Cafénak. Egy hónappal később a Facebookon kezdtek el csetelgetni, és kiderült sok a közös dolog. „Ugyanazokra a filmekre bukunk, egy csomó olyan, amiről a legtöbben nem is hallottak, vicces volt és kedves, így aztán belementem, hogy randizzunk. Valahogy megtetszett a göndör hajával meg az ábrándos szemével.”
Hozzám sem ért
Natinak nagyon furcsa volt a pasi lassú tempója. „Persze abból, hogy valaki nem akar megdöngetni az első randin, még nem következik, hogy baj van vele, de fura volt.” Aztán néhány hét találkozgatás után megtörtént a dolog. „De inkább én másztam rá, és egyáltalán nem volt olyan, mint amilyennek elképzeltem. Kábé olyan volt, mintha neki tök mindegy lenne, csak hagyja magát” – meséli a 32 éves nő. Egyszer csak elkezdett furcsán viselkedni az egyébként orvos férfi. A megbeszélt randiról másfél-két órákat késett, és valahogy furcsa tekintettel állított be. „Én barom, megvártam, mert addigra totál belehabarodtam. Többször jött hozzám a héten, de sose talált oda, minden egyes alkalommal megkérdezte, melyik is az a ház. Aztán eltűnt, 2-3 napra, néha reggel hétkor vagy az éjszaka közepén furcsa SMS-eket küldözgetett. »Az elegem van belőled«-től a »belehalok, annyira szeretlek«-ig mindent kaptam, akár egy óra különbséggel.” Nati pár hónapos nyűglődés után feladta, és elküldte a fenébe Viktort. „Ekkor bevallotta, hogy egy olyan gyógyszeren él, amit a heroinisták kapnak leszokáshoz. Ezért semmilyen szexuális vágya nincs. De akar engem, és majd miattam újra embert farag magából. Jaj, én meg bevettem, mint a lányregényekben, olyan klasszikus!”
Bedobta az ablakom
„Volt, hogy az erkély alatt bőgött, aztán volt, hogy bedobta az ablakom, mondjuk véletlenül… Mindig visszaengedtem.” Viktor mindig megfogadta, hogy ez volt az utolsó, nem fog szert használni. „Tömött ő magába mindent, kokaint, katit, icát, de legalább tudtam, hogy nem csal meg, mert már képtelen volt szexelni is.” Nati egy évig bírta, de sose mutatta be a családjának, illetve több barátjával is megszakadt a kapcsolata. Ők már nem bírták nézni ezt a hercehurcát. Végül a nőnek sikerült megszabadulnia a drogfüggő pasijától, de csak úgy, hogy pár hónapra kiment külföldre. „Még jó, hogy van Facebook, így legalább nagy ívben kerülöm azokat a helyeket, ahova jár, mert a mai napig megdobban a szívem, ha látom” – zárja a nem túl vidám történetét Natália.
