Persze, volt hóesés már decemberben is, na de az az igazi, mindent beterítő, autókat elásó típusú az csak ezen a héten lepett meg minket (a héten pedig további havazás várható).
Ez volt a nagy teszt is egyben, ami látványosan elválasztotta egymástól a kalandvágyó és a biztonságra törekvő populációt. Előbbi tagjainak eszükbe sem jutott, hogy ne induljanak útnak reggel, ugyanúgy készülődtek, mint máskor (az okosabbak egy órával korábban), kiszabadították az autót, vagy hótaposójukkal áttörtek az akadályokon a buszmegállóig, és elindultak munkába. Mentek, mentek és még mindig mentek: a főváros hídjai, útjai teljesen bedugultak, de más nagyvárosokban sem volt jobb a helyzet, nem beszélve azokról a vidéken élőkről, akik az utcájukból sem jutottak ki. Ha nem a hótorlasz, akkor a kevésbé gyakorlott sofőrök állták el az utat országszerte. A szokásos negyedórás útvonalak órásra nyúltak, de hallottunk két-három órás rémtörténeteket is.
Ragyogás-rajongók csak kinéztek reggel az ablakon, és már húzták is vissza a függönyt. A munkahelytől távol, esetleg hegyvidéki részen élők tapasztalatból tudják: kár is elindulni, legfeljebb a munkaidő végére érnének be.
Akik tudnak otthonról dolgozni, azok könnyebb helyzetben vannak; sok főnök kapott reggel felmentéskérő e-mailt. Ám a pénztárosoknak, orvosoknak, banki alkalmazottaknak muszáj bejutniuk valahogyan. Mi történik, ha mégsem sikerül? Hibáztatható-e ezért a dolgozó, és egyáltalán: kötelező mindenféle időjárási viszonyok között útnak indulni?
Szép lenne, ha a munka törvénykönyve tartalmazna egy olyan passzust, miszerint ennyi és ennyi centiméter csapadék leesése, ilyen és ilyen erejű szél tombolása esetén szabadnapot kapunk. Erről ugyan nincs szó, de azért van mire hivatkozni, ha tényleg (szó szerint) kilátástalan lenne a helyzet.
Véradás, tanúskodás, közeli hozzátartozó temetése, kötelező orvosi vizsgálat…: a törvény konkrétan rögzít eseteket, amelyeknél „a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól” – méghozzá úgy, hogy az adott napra jár a fizetése.
Az időjárási vis majorral nem egészen ez a helyzet, bár van egy kategória, amibe ez is belefér, ez pedig az „elháríthatatlan ok miatti indokolt távollét”. Ez körülbelül annyira képlékeny definíció, mint a „különös méltányolást érdemlő személyi vagy családi körülmény”, ami mellett szintén nem jár az automatikus felmentés, de próbálkozni lehet, aztán vagy elfogadják tőlünk az indokot, vagy nem. Ám ha vita van, akkor nekünk kell bizonyítani, hogy fennállt az a bizonyos „elháríthatatlan ok”. Dr. Ember Alex ügyvéd, munkajogász szerint ilyen lehet például az, ha a hó körülzárta a házat vagy nem járnak a távolsági buszok, ám az, hogy mondjuk, nem takarítják a járdát, és ezért az balesetveszélyes, már nem.
Főnökünk jóindulatára vagyunk tehát bízva ebben is, hiszen nyilván munkaügyi perig, ahol lehetőségünk lenne bármit is bizonyítani, nem jut el egy ilyen eset. Illetve mégis: ha például eleve megromlott a viszony a cég és az alkalmazott között, és a távollétből felmondási indok lesz.
Itt azért szerencsére kevesen tartanak, így nekik elég azt megjegyezni, hogy tájékoztatási kötelezettségük van, vagyis tényleg kell az a bizonyos e-mail, amiben nem elég azt leírni, hogy nem megyünk be és hogy miért nem, de a „várható időtartamot” is közölni kell – figyelmeztet a munkajogász. Már csak ezért is érdemes követni tehát a hójelentéseket, de akárhogy is alakul a napunk, azt kalkuláljuk bele a tervbe, hogy ha otthon maradunk és ez a munkavégzésben is megakadályoz, akkor arra a napra nem jár a fizetés – valószínűleg kiírnak nekünk egy plusz szabadnapot.
| Bloggerina 2013 Ha már úgyis otthon gubbasztasz a gép előtt, jelentkezz vagy jelölj másokat, hogy közösen megtaláljuk 2013 legjobb bloggernőjét! |
