nlc.hu
Aktuális
Az árvíz névtelen hősei: így fogott össze az ország

Az árvíz névtelen hősei: így fogott össze az ország

A hétvége az önkénteseké volt; rengetegen kerekedtek fel, hogy segítsenek másoknak megvédni a házaikat, utcájukat, miközben a dunai árvíz rekordokat döntögetett. A végén már fogadni sem tudták a segítséget, annyian jöttek volna – a szándék persze így is számít.

A júniusi dunai árvíz nemcsak rekordvízállásokat, de ritkán látott összefogást is hozott. A hivatásosok, a katasztrófavédelem, a honvédség, a tűzoltók, a vízügyesek, a rendőrség és a segélyszervezetek mellett rengeteg önkéntes vett részt a védekezésben. Ki lapátolt, ki homokzsákot pakolt, más fuvarozott, szendvicset készített, vagy csak információkat osztott meg az önkéntesek irányítására szerveződött Facebook-csoportokban.

Férfiak, nők, idősek és homokozólapátos kislányok hordták a homokot, hogy minél kevesebb kár keletkezzen a magánházakban és a köztereken. Az összefogás felemelő pillanatairól állítottunk össze egy galériát, hogy tisztelegjünk az önkéntesek előtt, akik hatalmas munkát végeztek teljesen önzetlenül, de a Győrújfalunál feszítetten dolgozó katonákról sem feledkezhettünk meg.

Megnézem
Összes kép (1)

 

Még nincs vége

Az ár elleni küzdelemnek még nincsen vége, ma is várnak önkénteseket többek között Baja környékére, de a víz elvonulása után is szükség lesz segítő kezekre a helyreállításban. Aki tenne valamit, az a Dunai Árvíz 2013 nevű, önkénteseknek szóló Facebook-csoportban, vagy az Árvíz 2013 Összefogás Facebook-oldalán talál naprakész információkat arról, hol van szükség emberekre. Mielőtt elindulnánk valamerre, mindenképpen telefonáljunk az ott megadott számokra, mivel a helyzet nagyon gyorsan változik.

Az Árvíz 2013 Összefogás térképe is folyton frissül, hogy kiderüljön, hol kell segítség:

 

Árvíz 2013. – Segít(s)ünk! nagyobb térképen való megjelenítése

A Szentendrén élő Szurmai János nagyszerűen összefoglalta a Facebookon, milyen érzés volt a gátakon és a zsákoknál egyesült erővel dolgozni.

Ünnep – a bajban.
Aludtam rá egyet, hogy biztosan meg tudjam fogalmazni, mit láttam az árvízben dolgozó embereken.
Boldogok – a baj kellős közepén.
Igenis boldogok: a középkorú hölgy, aki hét közben unott arccal veszi át a hivatalban a papírokat, most a szakadó záporban sem hagyja abba a zsákok pakolását; az eladó, aki pontosan hatkor akkor is lehúzza a rolót a kisboltban, ha pár elkésett vevő futva érkezik a busztól, most nyakig sárosan cipekedik a szabadnapjain; a legendásan kelletlen autószerelő a legnagyobb zsákokat veszi a vállára.
Cipekedés közben félmeztelen férfiak évődnek az asszonyokkal, akik kacagva válaszolnak nekik. Vadidegen emberek szólnak egymáshoz a legnagyobb közvetlenséggel, bizalommal és figyelmességgel…
…aztán késő este, a sötétben kis csapatokban indulnak hazafelé, fáradtan, vizesen, mocskosan és szakadtan. Nem várnak köszönetet sem. Eltölti őket egyfajta csendes elégedettség.
Csak tér kell az embereknek: igazi, valóságos feladat. Alkalom, hogy megmutathassák, mi mindenre képesek igazán.
Ezt is az árvíz hozta: a lehetőséget, hogy olyannak láthassuk egy időre magunkat, amilyenek mindig is szerettünk volna lenni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top