Dylan Farrow a The New York Times internetes kiadásában egy szombaton megjelent blogbejegyzésében azt állította, hogy az eset 1992-ben történt. A vád megjelenésének napján Allent egyébként a forgatókönyvírók céhének díjára jelölték a Kék jázmin című filmjének cselekményéért. A film három Oscar-díjra való jelölést is kapott.
„Melyik a kedvenc Woody Allen-filmje? Mielőtt válaszolna, tudnia kell: amikor hétéves voltam, Woody Allen kézen fogott engem, és felvitt egy homályos, szekrényszerű padlásra a házunk első emeletén” – írta Farrow Nicholas Kristof neves publicista blogján.
„Azt mondta, hogy feküdjek hasra, és játsszak a bátyám villanyvasútjával. Ezután nemi erőszakot követett el rajtam” – folytatta a nő, aki először szólalt meg a nyilvánosság előtt az állítólagos incidens ügyében.
Dylan Farrow nem részletezte, hogy milyen szexuális tettlegességben volt akkor része, de azt állította, hogy a nevelőapja több más alkalommal is kellemetlenül intim közelségbe került hozzá.
Mia Farrow, aki 12 éven át volt Woody Allen élettársa, 1992-ben vádolta meg először a rendezőt Dylan molesztálásával. Ezt azután tette, hogy kiderült: partnere viszonyt folytat a színésznő egy korábbi kapcsolata alatt örökbe fogadott nevelt lányával, Soon-Yi Previnnel.
A Yale Egyetem és a Connecticut állambeli New Haven kórházának szakértői azonban arra a megállapításra jutottak, hogy a kislányt nem erőszakolták meg. Az ügyészség – noha Frank S. Maco államügyész ezt annak idején lehetségesnek tartotta – nem emelt vádat Woody Allen ellen, az ügyben illetékes Elliott Wilk bíró pedig arra a megállapításra jutott, hogy a bizonyítékok sem pró, sem kontra nem meggyőzőek.
Allen tagadta a pedofília-vádakat, ám a botrány – bár az nem törte meg művészi pályafutását – súlyos kárt okozott imidzsének.
A lappangó feszültség az elmúlt hónapokban ismét felszínre tört. Novemberben Farrow gyermekei, különösen Dylan, elítélően nyilatkoztak a rendezőről a Vanity fair magazinban.
Allen és Farrow fia, Ronan Farrow januárban a Twitteren célozgatott arra, hogy egy közelebbről meg nem nevezett nő nyilvánosság elé tárta: a rendező hétéves korában molesztálta „az Annie Hall előtt vagy után”. (Az Oscar-díjas filmet Woody Allen 1977-ben rendezte.) A fiatalember azután írt erről, hogy apja a Golden Globe-elimerések keretében megkapta a Cecil B. DeMille-életműdíjat, amelyet a díjátadó gálán egy másik volt élettársa és múzsája, Diane Keaton vett át a nevében.
Hétvégi blogbejegyzésében Dylan Farrow rámutatott, hogy Allent egyetlen bűncselekményért sem ítélték el, ugyanakkor azt állította, hogy a gyerekkorában történt incidens tartós lelki károkat okozott benne. A nyilvánosság elé lépését azzal indokolta, hogy Hollywood a történtek ellenére még mindig befogadja és elismeri a művészt.
Woody Allen a hétvége folyamán nem kívánta kommentálni a vádakat.
Allen egyébként 1992-ben eljárást kezdeményezett, hogy ő gyakorolhassa a szülői felügyeletet a Farrow-val közös három gyermeke, az örökbe fogadott Moses és Dylan, valamint a vér szerinti fia, Satchel felett (ő az, aki a Ronan Farrow nevet használja).
A rendező 1997-ben feleségül vette Soon-Ye Prevint, akit Farrow még akkor adoptált, amikor André Previn zeneszerző felesége volt. Allen és felesége két lányt fogadott örökbe.
