“Ez itt nem a lelkisegély-szolgálat, hanem egy ébresztő.” A mondat George Clooney szájából hangzik el az Egek ura című filmben, amikor külsős tanácsadóként bocsát el egy középkorú férfit. Nem túl empatikus hozzáállás? Mégis sok igazság lehet benne. A híres női együttérzés ugyanis kétélű fegyver: éppen akkora terhet róhat a vezetőre, mint amekkora áldás lehet a beosztottnak – már ha a finom stílus valóban enyhíti a lapátra került dolgozó kétségbeesését.
Hideg fej, tiszta beszéd
Bár a főnöke mindig valaki másra hárította a felmondást, Eszter sosem engedett meg magának ilyen luxust. A harmincas évei közepén jár, és százötven ember munkáját koordinálja egy multinacionális vállalatnál, pénzügyi területen. “Számomra természetes, hogy én közlöm az illetővel a rossz hírt, hiszen az elbocsátás mindig az én döntésem, így én ismerem legjobban az indokokat is – kezdi egy nagyon egyszerű, ám annál logikusabb érvvel, miért nem hagyta soha a piszkos munkát másra. – Amikor leülünk egymással szemben, a második mondatban közlöm, hogy megszüntetjük a munkaviszonyát. Háromnál több indokot sosem sorolok fel, mert nem akarok senkit a földbe döngölni. Tapasztalt HR-szakemberektől tanultam meg, hogy érzelmektől mentesen, a lényegre fókuszálva kommunikálni sokkal kíméletesebb, mint körülményesen magyarázkodva kerülgetni a forró kását” – magyarázza. Hosszas beszélgetésekbe sem szeret bonyolódni. “Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy az elbocsátáskor belementem egy vitába, amelyet enyhén sokkos állapotban a kolléga kezdeményezett. Ez fájdalmas helyzet, érthető a reakció is, de ezen a ponton a szakmai egyezkedésnek már semmi értelme. Végighallgatok mindenkit, de csak annyit reagálok: megértem őt, most viszont menjen haza, és próbáljon megnyugodni. Megalapozott döntés alapján adtam át a felmondást minden esetben, nincs lelkiismeret-furdalásom. Nagy tanulság volt, hogy a döntés után már ne menjek bele harcokba. Se magammal, se másokkal” – foglalja össze Eszter a tapasztalatait.
A lényegre térni
A fő különbség a nők és a férfiak elbocsátási módszere között alighanem a kommunikációban keresendő, vallja Vrábel Dóra, egy több száz fős cég személyügyi szolgáltatásainak a vezetője. Tapasztalatai szerint Eszter tudatos határozottsága egyáltalán nem tipikus. “A nők hajlamosak több körítéssel tálalni az elbocsátást, hogy az kíméletesebbnek tűnjön. Egy férfi általában hamarabb rátér a lényegre, tisztább fejjel kezeli a szituációt, még akkor is, ha az átlagosnál emocionálisabb alkat. Nekik inkább sikerül az, ami a nőknek nem mindig: hideg fejjel, nyugodtan leülni a beosztottal.” Mielőtt azonban azt gondolnánk, a női vezetők közül ilyesmire csak fagyos szívű jégkirálynők képesek, Eszter éppen az ellenkezőjét bizonyítja be. “Nem tagadom: sokszor dominálnak az érzelmeim, a hangulatváltozásaim a hétköznapokban. Viszont a nehéz döntéseket nem alapozom az érzelmekre, a hangulatokra, de még a szimpátiára sem.” Többször megesett vele, hogy bár körültekintően és racionálisan döntött, részletkérdésekben a szívére is hallgatott. “Éppen karácsony előtt kellett volna megválnom egy szorgalmas, jól képzett munkavállalótól átszervezés miatt, pár évvel ezelőtt. Semmi gond nem volt a kolléganő munkájával, de megszűnt a pozíciója január végétől. December közepén kellett volna őt elküldenünk. A főnököm – aki egyébként férfi – győzködött, hogy rögtön közöljem vele a rossz hírt, mégsem tettem meg. Közeledett a karácsony, nem akartam, hogy ezzel a teherrel töltse az ünnepeket.” Bár nem gondolja, hogy kizárólag a nőkre jellemző ez a fajta érzékenység, mégis mindig különös figyelmet fordít a munkatárs méltóságának a megőrzésére. Soha nem a többi kolléga előtt kéri számon a hiányosságokat, ha pedig felmondásra kerül a sor, a csapatnak szervez egy megbeszélést más helyszínen – így óvja az elbocsátott kollégát a sajnálkozó tekintetektől. Többnyire ugyanis azonnali hatályú a felmondás, így rögtön pakolni kell.
Meltósággal
Tatai Laura business coach szerint független a vezető nemétől, hogy mekkora energiát fektet a másik méltóságának a megőrzésébe, de úgy látja: a nők szinte mindig figyelnek, hogy ne alázzanak meg senkit. Alátámasztja ezt az a nemzetközi kutatás is, amely a világ négy országának férfi és női vezetőit hasonlította össze különböző vezetői szintekről és többféle iparágból. Az eredmények szerint a nők tapintatosabbak, figyelmesebbek és toleránsabbak. Viszont arra is rávilágít a felmérés, hogy kevésbé vagyunk feladatorientáltak, jobban kerüljük a konfliktust, sőt könnyebben engedünk a szép szavaknak. “Lényeges, hogy a vezető racionális és emocionális szinten is fel tudja dolgozni az
elbocsátással járó feszültséget – mondja Komócsin Laura business coach. – Ez úgy lehetséges, hogy tudatosítja, hová vezetne, ha nem küldené el az illetőt. Például értékes kollégák állnának fel, demoralizálódna a csapat, romlana a nyereségesség. Az érzelmi feldolgozáshoz pedig az kell, hogy tiszta legyen a vezető lelkiismerete: többször és egyértelműen figyelmeztette a beosztottját, meggyőződött róla, hogy az üzenetet a 
másik fél dekódolta, nem csak végighallgatta” – állítja a szakember. Nem is gondolnánk, de egy bizonyos fokú bizonytalanság még főnökként is jó jel lehet. “Az egészséges bizonytalanság nem árt, inkább segít az embernek a saját viselkedését kívülről látni – mondja dr. Meskó Norbert pszichológus. – Ha indulat van bennem az érintettel kapcsolatban, akkor az jelzés lehet, hogy érzelmi döntés születik.”
A cikk folytatását elolvashatod az áprilisi Marie Claire-ben, ahol hasonlóan érdekes cikkeket találsz. Keresd az újságosoknál!
