Férfigyűlölő nők és nőktől rettegő férfiak országa lennénk?

De elmondom pontosan, mi is hangzott el, legyünk korrektek, ne adjunk mások szájába mindenféle hülyeséget. Azt mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke:

Nem akarjuk a genderőrületet. Nem akarjuk Magyarországot férfigyűlölő nők és nőktől rettegő feminin férfiak, a gyermekekben, a családokban csak az önmegvalósítás akadályát látók társadalmává tenni. (…) Szeretnénk, ha fiaink értenék a józsef attilai sort: Légy, ami lennél: férfi. // A fű kinő utánad. Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.

Gen-mi? Gen-der. Életemben nem hallottam, hát mi a fenéért nem bírják ideírni legalább a kiejtését is, ha már ilyeneket kell beszélnem…

Ja, ezt már nem K. L. mondta, legfeljebb gondolhatta.

Amúgy nem lenne baj, ha egy bajszos-szemüveges, idősödő papi nem tudná, mi a gender, vagy olyanokat beszélne, hogy “jáj, ezek a mai fiatalok, már azt se lehet tudni, melyik a fiú, melyik a lány”, meg: “kislyányom, há mikó szűsz má nekem onokákat”? Egy szenilis bácsikának ugye sok mindent meg lehet bocsátani, az ember legfeljebb legyint egyet: “maraggyon má magának, papa!”

Az se baj, ha egy politikus mond ilyeneket, legfeljebb szomorú, de majd leszavazzák. A baj az, ha hatalmon lévő politikus beszél zöldeket, aki majd társaival egyetemben hasonló szellemben törvénykezik.

Most menjek bele abba, hogy a gender egyrészt a társadalmi nem fogalma, másrészt egy tudományterület, amely nemi szerepekkel, nemiségre alapozott különbségekkel foglalkozik, kutatói férfiak és nők, és semmi köze a férfigyűlölethez? Kezdjem magyarázni, hogy a feminin nem egy szitokszó? Kérdezzem meg, hogy ki retteg a nőktől, vagy hogy mitől lennénk mi olyan félelmetesek? Mondjam el ezredszer is, hogy a gyermekvállalás nem az önmegvalósítás legmagasabb minősége, hanem egyik lehetséges, sokaknak fontos eleme?

Most inkább csak azt kérdezem meg, Kövér Lászlónak vagy bármely politikusnak mi a f…ene köze van ahhoz, hogy az emberek hogyan rendezik be a magánéletüket, hogyan önmegvalósítanak? Gyereket nevelnek, dolgoznak, esetleg mindkettőt egyszerre, adott esetben azért, mert a gyesből nem tudnak megélni? Vagy még inkább: egyik életszakaszban ezt teszik, a másikban azt, és van, aki sosem vállal gyereket, mások meg nagyon szeretnének, csak épp a törvényeink nem engedik.

Meséljem el, hogy akik szülnek, azok sem “nekik” szülnek, még csak nem is maguknak, hanem a gyereknek, magának? Csak remélni tudom, hogy jól érzi majd magát itt.

A világ bizony nagyon érdekes, és sokszínű, érdemes volna otthagyni a népmeséket, és kijönni közénk körülnézni kicsit. Láthatnák akkor a szónokok, hogy nem kérges kezű, szép szál parasztfiúk és tésztát dagasztó, bögyös-faros menyecskék népesítik be a világot, hanem egy változatos skála mentén ezerféle embertípus létezik. Persze, nemi szerveik szerint nagyjából besorolhatók néhány dobozba, de minek, pont az az érdekes, ami e szerveknél följebb történik az emberrel (de legalábbis az teszi őt emberré), mondjuk a szülés pont nem ide tartozik, és hát az elnök urat valamiért az érdekli.

Kövér Lászlónak egykor hosszú haja volt, amolyan feminin módon. Vajon miért? László talán individualista volt? Ki akart lógni a sorból? Kifejezte vele, hogy nem hagyja magát beskatulyázni? Idegesítették a szülei generációja által diktált normák? Nem hitt abban, hogy egy férfi csak rövid hajjal férfi? Formabontó módon gondolkodott a nemi szerepekről? Vagy egyszerűen így volt önmaga? Nem tudni, de jó, hogy így lehetett.

A József Attila-idézet, amit politikusunk említett, a Tudod, hogy nincs bocsánat című műből származik. Én nem tudom, hogy a költő pártkongresszusokra gondolt-e, amikor ezt írta, de semmi sem lehetetlen.