Saját kalandjaiból írt gyönyörű állattörténeteket – 116 éve született Fekete István

Fekete István somogyi, falusi gyermek lévén rengeteg időt töltött a szabadban, már háromévesen vadászaton vett részt. Nem csoda, ha ezek az élmények egy életre meghatározták a természethez és az állatokhoz való viszonyát, és számos művét ihlették. Főleg, hogy később már olyan, nem mindennapi társaság kíséretében járta az erdőket, mint Kittenberger Kálmán világhírű Afrika-kutató, vagy gróf Széchenyi Zsigmond vadász.

Sok íróval ellentétben Fekete István nem az íróasztal mögül, könyvekből vagy társasági összejöveteleken szerezte élményeit, hanem a “világot” járva. Önkéntes katonaként, majd káplárként szolgált, később különböző birtokok intézőjeként bejárta az egész országot. Kalandvágyó jellemét, érzékenységét gyermekei is örökölték, lánya apácának állt, majd Ausztriába emigrált. Fia 1956-ban hagyta el az országot, Kanadába, majd Amerikába költözött, ahol némiképp apja nyomdokaiba lépve fényes karriert futott be újságíróként és laptulajdonosként.

Fekete István író

Fekete Istvánt minden idők legolvasottabb magyar írói között tartják számon, de egyes műveinek nem mindig örült mindenki. Az 1940-es évek végén tiltólistára került, mert írásaiban a hatalmat bírálta. Végzetes lépésnek bizonyult ez akkoriban, fogságba került, és kegyetlenül megkínozták őt. Fél szemét és egyik veséjét is örökre elveszítette. Gyönyörű természetírásain, ifjúsági elbeszélésein és állatregényein azonban generációk nevelkedtek, és nevelkednek a mai napig. Ki ne ismerné Bogáncsot vagy Vukot, a kis rókát, akiknek történetei a szórakoztató elemeken túl komoly erkölcsi mondanivalót is hordoznak. Nézzük, hogyan tanítanak ezek a “mesék” az életre!

Vuk, avagy erről mesélnek a fürge rókalábak

Vuk története 1940-ben jelent meg, de még a mai gyerekeknek is elsőként ugrik be, ha állatos meséről van szó. A mesejellegen azonban túlmutat az az erkölcsi mondanivaló, amelyről a történet szól, hiszen a kis róka gyermekből felnőtté válásának útját bemutatva az író megtanítja mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek, mit jelent a család, a bátorság, a bölcsesség és az állatok szeretete.

Kele, aki bizalomra és szeretetre tanít

Keléről, a gólyáról szóló történetében az író azt mutatja meg, hogyan tud az ember- és az állatvilág harmonikusan együtt élni, illetve hogyan képes megférni egymás mellett a vadon élő állat és a háziállat. Ahogyan a sebesült gólyát az ember magához fogadja, majd félelmét feloldja, testi-lelki sebeit begyógyítja, gyönyörű képet kapunk arról, hogy az állatok tényleg az emberek legjobb barátai.

Bogáncs, avagy mindenhol jó, de a legjobb otthon

Bogáncs, a nyájőrző puli történetét évtizedek óta izgulják végig a gyermekek és a felnőttek egyaránt. A kiskutya egy nap elkóborol, és amíg gazdája rátalál, különös és veszélyes kalandokat él át. A faluról elindult állat “világot látva” tér haza, de előtte cirkuszba kerül, majd sintérhez, kézről kézre adják, míg a történet végén Bogánccsal együtt rájöhetünk, hogy otthon lenni a legjobb.

Hú, vagyis így él együtt az ember és az állat

Hú, a bagoly története azt eleveníti fel, hogyan él együtt az ember és az állat már évszázadok, évezredek óta. Ahogyan a bagolynemzedékek mindig ugyanott éltek és élnek, költöttek és nevelték fel fiókáikat, és ahogyan egy napon Hút és testvéreit az ember magával viszi a családi fészekből. Hú egy másik, addig ismeretlen világba kerül, ahol megtapasztalja, milyen az emberrel együtt élni, és végül eldöntheti, hogy a szabadságot választja-e.

Lutra, aki egy csodálatos világba kalauzol bennünket

Lutra élete különösen tanulságos lehet számunkra, miután elhagyja otthonát, és útra kel, hogy megismerje a nagyvilágot. A vagány vidra kalandjai által betekintést nyerhetünk a vízi élővilág, a tavak, a nádasok, a folyók mindennapjaiba, megismerhetjük a vízi állatokat, növényeket, a halászó emberek hétköznapjait. Mindezt persze izgalmasan, csodálatos fantáziával tárja elénk az író.