| 12 elszánt nő, 12 édesanya úgy döntött, saját példamutatásukkal hívják fel a társadalom figyelmét arra, életmentő lehet, ha egy édesanya kidughatja fejét a tajtékzó hullámok közül, és egy kicsit magára találhat. A Hangák, a Zöldre Érett Nők Közössége a Balázs Gyógyulásáért Alapítvánnyal közösen időt, energiát nem kímélve ajándékozott egy napot édesanyáknak, akikkel előtte soha nem találkoztak, hogy megérezzék, milyen az, amikor csak ők számítanak. A 12 történetet itt, az NLCafén olvashatjátok. |
Nem terveztem, hogy hat gyermekem lesz, de amikor kiderült, hogy várandós vagyok, sosem volt kérdés, hogy megszülöm a babát – meséli Szigeti Dóri, aki megszokta, hogy gyakran furcsa képet vágnak az emberek, mikor megtudják, hogy ilyen fiatalon hat gyermek édesanyja. – Már nem törődöm velük. Én sem ítélkezem mások másmilyen döntése felett, felettem se ítélkezzen senki. Törődjön mindenki a saját dolgával” – mondja az anyuka.
Zsuzsa államvizsgázni is nagy pocakkal ment
Dóri történetét megismerve, segítő Hangája, Garamszegi Zsuzsanna számára azonnal egyértelmű volt, hogy a hatgyermekes anyukát választja. “Magam is fiatalon lettem anya, az egyetemi diplomaosztómon már részt sem tudtam venni, másnap született meg a lányom. Bevallom, nagyon kíváncsi voltam Dórira, hogyan bírja az életet hat gyerekkel, mikor én a saját három igen aktív csemetémmel is gyakran nehezen boldogulok, ráadásul viszonylag rendezett anyagi körülmények között, az »én-idő« és a férjemmel kettesben töltött programok lehetőségével együtt.”
Dóri családja anyagilag is nehéz helyzetben van, a párja alkalmi munkákból tartja fenn a családot, és munka után siet haza kicsit tehermentesíteni párját. Egyedül vagy kettesben töltött közös, gyerekmentes programról egyelőre álmodni sem mernek. A család anyagi helyzete nem valószínű, hogy hamar változni tudna: Dórinak a gyerekek mellett egyelőre esélye sincs a munkára gondolni.
Dóri és párja
Hat gyerek folyamatosan ad feladatot: főzni, mosni, takarítani egy ekkora családra már önmagában főállás. Ki végezné el, ha én is dolgoznék?
Dóri azt kívánta, hogy az álomnap során olyan lehetőségekhez jusson, amihez már régóta nem: megélhesse az anyai lét mellett a “női létet” is. Egy olyan napot álmodott magának, amin eljuthat kozmetikushoz, fodrászhoz és manikűröshöz is, ami idő és anyagi lehetőségek híján nem elérhető a számára.
Álomnapon álomnő születik
“Dóri álomnapját egy szombati napra tűztük ki, így az ő családja, párja, édesanyja és testvérei segítettek a gyerekek felvigyázásában, nálunk pedig a férjem egyedül állt helyt egész nap a gyerekeinkkel. Mind a ketten nagyon hálásak vagyunk a segítségükért, hogy támogattak minket az álom megvalósulásában” – mosolyog Zsuzsa.
A két édesanya aznap szombaton korán kelt, hogy minden kívánság valóra váljon. A kozmetikus kezei közül egy tíz évvel fiatalabbnak tűnő, ragyogó, kipihent lány lépett elő. “Arckezelés, arcmasszázs, ultrahangos kezelés, gipszes arcpakolás, végül a gyönyörű smink, s mindez egy végtelenül kedves kozmetikus által tálalva, talán ilyet még sosem kaptam!”– lelkesedik Dóri. A kozmetikus után a fodrász következett, aki a Dóri által kért színt és fazont is tökéletesen elkészítette. Végezetül a manikűröshöz mentek, aki Dóri utolsó kívánságát is teljesítette: igazi tavaszi, vidám színű géllakkot varázsolt Dóri körmeire.
Dóri a manikűrösnél
“A feszített délelőtti tempó miatt sajnos semmi időnk nem volt enni, sőt inni is alig. A kozmetikus, a fodrász és a manikűrös is mind puha, védő, óvó, meleg, empatikus fészket építettek körénk, melyben a szeretetet, az elfogadást és az adás örömét éreztük mind a ketten” – összegzi az álomnapi érzéseket a szervező, Zsuzsa.
Záróakkord: álombuli
A nap végeztével a két édesanya Dóri családjához ment, ahol egy családi hármas születésnapi kerti parti vette kezdetét. Dóri családja, párja, gyermekei, édesanyja, testvérei, az ő családjaik és néhány barát ünnepelte az áprilisi születésnaposokat: Dóri két gyermekét és testvérének fiát.
“A finom gulyásleves mellett a jó hangulathoz a testvérem által készített »áprilisi bolondoknak« szánt habbal bevont, igazi tortának tűnő felfújt lufik is hozzájárultak, melyeket a mit sem sejtő születésnaposak késsel vágtak fel. Ilyen vidámság mellett a fáradtságról is hamar megfeledkeztem” – meséli Dóri.
“A nap végére mindannyian elfáradtunk, a gyerekek, a felnőttek, és mi, álomnaposok is, még ha csak pihentünk és szépültünk is a nap folyamán. Mégis minden szervezést, nehézséget, fáradtságot megért a sok szép élmény” – mondja Zsuzsa és Dóri egyetértésben.
“Elég jó” anyának lenni
Az álomnap során »testvériesség« alakult ki közöttünk, mikor a gyerekeink történeteit mesélve mind a ketten megkönnyebbülten fellélegeztünk, hogy teljesen természetes érzés kiborulni anyaként is, amikor elveszünk a testvérféltékenység, a betegségek és a háztartás Bermuda-háromszögében. Amikor csak egy lélegzetvételnyi oxigénre vágynánk, hogy kidughassuk a fejünket a minket beterítő hullámok közül.
Zsuzsa szerint az álomnap mindkettőjük számára rávilágított arra, hogy a kiborulás, az “elegem van/nem bírom tovább ép ésszel” érzések teljesen természetesek, nem ezeken múlik az anyaságunk “milyensége”, és igenis fontos, hogy töltekezni tudjunk, mert csak az tud adni bárkinek is, akinek van miből. Ha mi magunk le vagyunk eresztve, üresek az energiaraktáraink, hogyan tudnánk adni szeretetet, törődést a szeretteinknek?
Zsuzsa és Dóri
Az együttérzés a legerősebb támasz
A Hagyd a dagadt ruhát rám! projekt egyik fő üzenete az, hogy tudatosítsuk az emberekben: valójában nem a tényleges segítség, hanem az emberi kapcsolódás, maga a kapcsolat a fontos, az ad erőt a hétköznapokhoz. A »nem vagy egyedül«, »itt állok melletted« és az »együtt érzek veled« érzés átadása. Az igazi segítség az, mikor képesek vagyunk a komfortzónánkból való kilépésre, áldozatot hozva úgy adni önmagunkat, az időnket, a figyelmünket, hogy nem várunk érte cserébe semmit, és mégis kapunk érte: az adás örömét” – mondja Zsuzsa.
Sokan elképzelni sem tudják, mennyire szerencsés helyzetben vannak, és gyakran ítélkezve, lenézően tekintenek a náluk szerencsétlenebb helyzetben lévőkre, pedig ez nem segíti elő az érdemi változást. Egyetlen hatékony emberi megoldás, ha képesek vagyunk ítéletek helyett empatikusan odafordulni a nálunk elesettebbek felé. Ha célul azt tűzzük ki, hogy képessé tegyük őket az önmaguk megsegítésére: hosszú távon ne halat adjunk nekik, hanem hálót, és megtanítsuk őket halászni, hogy ők maguk is el tudják hinni, képesek a változásra. Ebben kell támogatnunk őket.
A Hagyd a dagadt ruhát rám! történeteit itt olvashatjátok:
- Hagyd a dagadt ruhát rám! – 12 anya katartikus története
- “Olyan volt, mintha egy önbizalombomba talált volna el“
- 12 év alatt csak egyszer aludt 5 órát a háromgyermekes Katica
- Egy csodás napra kiszakadt az időből a gyerekeit egyedül nevelő Heni
- “Elindultam az úton, amelyen végig kell mennem” – két édesanya, egy csodás nap
- “Nem kellene úgy élni, mint egy szuperhős. Ember, nő és anya vagyok, nem robot!”
- Félrenyelt egy falat répát, és lebénult a magyar kisfiú
