nlc.hu
Aktuális
Trump nem a Sátán, de nem is a Jóisten

Trump nem a Sátán, de nem is a Jóisten

Most, hogy az első sokkon túl vagyunk, próbáljuk meg egy lépés távolságból megnézni, hogy mit hozhatnak a közeli jövő, Trump Amerikája felől fújó szelei. Rossz lesz? Nem lesz jó, az biztos. Apokalipszis, világégés? Ez már kevésbé valószínű, de biztosat mondani ezen a ponton nem lehet.

Másfél nappal azután, hogy a világ jelentős része meglepve és sokkolódva figyelte, ahogy az USA választási térképe egyre jobban bepirosodik, már minden szakértő elmondta a magáét arról, hogy mi történt. Röviden: a közvélemény-kutatók megint kudarcot vallottak, a fehérek elsöprő többségben támogatták a republikánus jelöltet, és igen, Hillary Clintonról is elmondta már mindenki, hogy az elejétől fogva rossz ötlet volt őt jelöltként indítani.

Na de, akkor miért arról szóltak a hírek az elmúlt bő egy évben, hogy Hillary simán behúzza, Trump pedig egy bohóc? Ahogy egyre inkább zártak össze a demokraták, a Trumptól irtózó republikánusok és a média egyre nagyobb szelete is nyíltan sutba dobta az újságírói objektivitást, csak nehogy a narancssárgára szoláriumozott ingatlan- és valóságshow-mogul kerüljön a Fehér Házba, úgy szorult egyre inkább háttérbe az a tény, hogy Clinton minden volt ám, csak épp jónak nevezhető jelölt nem.

“Ő a legfelkészültebb, legtapasztaltabb jelölt, az Egyesült Államok történetében” – ezt többek között Michelle Obama mondta Stephen Colbert műsorában, amire azért itt-ott felszaladtak a szemöldökök.

Tény, hogy több mint 30 évet húzott le a politikai arénában, mint ahogy az is tény, hogy nem kell hosszasan keresgélni, ha a Hillary Clinton (vagy úgy általában a Clinton-klán) körüli botrányokat szeretnénk felsorolni. Nem is teszem ezt most, unásig ismert az összes balhé, aminek darabja is elég lett volna – normál körülmények között – ahhoz, hogy elkaszálja az egykori first lady elnöki törekvéseit.

Nem mertek szólni…

De akkor hogyan, meg miért lett Clintonból megkerülhetetlen jelölt? Ezt is leírták már páran, ezért csak röviden foglalkozzunk vele: 2008-ban kikapott, ’12-ben nem indult a saját pártjából való elnök ellen, ahogy eddig bevett szokás volt, 2016-ra pedig már annyira kitaposta magának a “na most van itt az ideje annak, hogy egy nő legyen az elnök” ösvényét, hogy a saját pártjában sem mertek ujjat húzni vele, ahogy a befolyásos Clinton-klánnal sem.

Clinton távolról sem volt ideális jelölt, de ezt még közvetlen környezete nem merte kimondani.
Clinton távolról sem volt ideális jelölt, de ezt még közvetlen környezete nem merte kimondani.

Ehelyett mindenki nekiállt ismételgetni a fentieket, és a média – illetve főleg a közösségi média – rád nézek most, Mark Zuckerberg – visszhangkamráiban tobzódó, oldaltól függetlenül nem túl tájékozott emberek addig kiabálták egymásnak, hogy Trump egy idióta, Clinton meg úgyis megnyeri, amíg ez lett.

A választás estéjén két dolgot lehetett látni: a Trump-támogatók egyre szélesedő mosolyát, illetve a demokrata szimpatizánsok egyre jobban lefelé görbülő száját, míg végül egymást támogató, sírdogáló egyetemisták és arcukat a tenyerükbe temető Trump-ellenesek figyelték, ahogy a Donald egyre-másra húzza be még a hagyományosan demokrata kötődésű államokat is.

Trumpról sok mindent mondtunk, többek között én is, tagadhatatlan, hogy stílusa távolról sem illik a nemzetközi diplomácia kisujjeltartó finomkodással terhes világába. Ez akár még lehetne pozitív dolog is, elvégre a politikai korrektséggel sokszor épp a szobában lévő elefántot nem nevezi meg senki. Az más kérdés, hogy az indulatoktól fűtött nettó rasszizmus vagy szexizmus nem vállalható dolgok.

A hitelesség problémája

De nézd, milyen visszafogott volt, amikor elmondta a győzelmi beszédét, hát tudja ez, hogy kell szólni az emberekhez! Ezt többször is hallottam tegnap, és hát Trump egész kampánya annak a bizonyítéka, hogy pontosan tudja, hogyan kell az emberekre hatni, leginkább persze hangos provokációval. Az már más kérdés, hogy a győzelmi beszéd épp a fent említett, a mikrofont szalvétával fogó politikai korrektség épületes példája volt, aminek a hitelessége nagyjából annyit ér, mint tengeralattjárón a rácsos ablak (hogy a Vissza a jövőbe 2. című filmből idézzek, amelyben már megjelent egy Trumpra kísértetiesen hasonlító, nagy hatalmú figura az alternatív múlt Biff Tennanje személyében).

“Itt az idő, hogy elkezdjük gyógyítani a társadalom testén esett sebeket, hogy újra egymás felé forduljunk” – mondta Trump magyar idő szerint szerdán reggel. “Clinton miniszternek pedig meg kell köszönjük azt az áldozatos munkát, amit a nemzetünkért végzett” – ezeket ugyanaz az ember mondta, aki pár hete még mocskos bűnözőnek nevezte Clintont, akinek börtönben a helye, és akinek beígérte, hogy megválasztása esetén egy különleges vizsgálóbizottsággal fog utánamenni a viselt dolgainak. Innentől válik minimum megkérdőjelezhetővé, hogy elnöksége alatt mit fog tenni.

Trumpék most örülnek. A jövő aggódva figyel a háttérben.
Trumpék most örülnek. A jövő aggódva figyel a háttérben.

Ez itt a legnagyobb kérdés, hogy a korábbi, provokatív és nagy hangon előadott nyilatkozataiból, vállalásaiból – mexikói fal, bevándorlók, főleg a közel-keleti bevándorlók és menekültek deportálása, stb. – mennyi valósul meg.

Aztán ott van a sokat emlegetett szexizmus és nőgyűlölet kérdése is. Egyrészt biztos, hogy nem lesz az amerikai alkotmányba iktatva, hogy a nőknek a konyhában a helye, de az is tény – méghozzá szomorú tény –, hogy Trump korábbi megnyilvánulásai, főleg természetesen az elhíresült Access America-felvétel levakarhatatlanul tapadni fognak ahhoz az emberhez, akinek elnökként nemcsak egy ország lakói, de az egész világ előtt valamiféle példaképet, jelképet kell megformálnia. Valószínűtlen – noha nem elképzelhetetlen – hogy elnökként hasonlóan vaskos kijelentéseket tegyen, de az jóval reálisabb veszély, hogy mit fog művelni, például a Legfelsőbb Bíróság tagjainak kijelölésével.

Ami miatt aggódhatunk…

Ez azért fontos kérdés, mert lehet ő az USA legjobb elnöke is akár, vagy a legrosszabb, legkésőbb nyolc év múlva, bármi van, mennie kell. Az általa kijelölt bírák azonban halálukig a posztjukon maradnak, és ez az, ami alapjaiban változtathatja meg az USA polgárainak életét, sőt bizonyos kérdésekben akár az egész világra kihatással lehetnek.

A nők például aggódhatnak, hogy egy konzervatív túlsúlyú Legfelsőbb Bíróság milyen rendelkezéseket hoz az abortusszal vagy akár a fogamzásgátlással kapcsolatban. De ott van az azonos nemű emberek házasságának kérdése is, ami jelenleg (még) létezik az Egyesült Államokban. A jelenlegi optimista forgatókönyv szerint az Obama-kormány által bevezetett, az LMBTQI-embereket érintő előrelépésekhez (melegházasság elfogadása, az amerikai hadsereg “don’t ask, don’t tell”-elvének eltörlése) Trumpék nem nyúlnak majd hozzá és nem próbálják meg azokat eltörölni vagy visszájára fordítani. De hangsúlyozom, ez az optimista forgatókönyv, a valóság ennél lényegesen szomorúbb is lehet.

Hogy Trump kampánya és elnöksége között mennyi lesz a párhuzam, most még csak találgatni lehet
Hogy Trump kampánya és elnöksége között mennyi lesz a párhuzam, most még csak találgatni lehet

Mindemellett ugye ott van a tény, hogy Trump maga is tagadja a globális felmelegedés egyébiránt tudományosan bizonyított tényét, és bejelentette, hogy Myron Ebellt jelölné a környezetvédelmi hatóság, az EPA élére. Ebell, a Center for Energy and Environment nevű intézmény igazgatója, akiről tudni lehet, hogy klímaváltozás-szkeptikus, vagyis ő maga is tagadja a tényt, annak ellenére, hogy ennek már az USA területén is érezhető hatásai vannak.

Mint látható, most egyelőre ott tartunk, hogy az amerikai fehérek kiosztottak egy komolyabb gyomrost a politikai elitnek – ami, mindentől függetlenül érett már egy ideje, Trump pedig nem maga a baj, amit orvosolni kéne, sokkal inkább a romjaiban heverő rendszer tünete –  ami miatt egyelőre most még támolyognak. Az amerikai elnöki gépről az Air Force One-ról pedig útnak indult a talaj felé a Trump nevű bomba. Azt viszont, hogy ez a bomba felrobban-e, vagy a földbe fúródva befullad, egyelőre nem tudjuk. Most még zuhan…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top