Amy Klobuchar: okozhat-e meglepetést a demokrata szenátor az elnökválasztáson?

Ezek közül a nők közül kerülhet ki az új amerikai elnök

Az amerikai elnökválasztás gépezete eddig csak alapjáraton pöfögött, a demokraták jelöltállító gyűléseivel, azaz kaukuszokkal azonban elkezdett felpörögni a fordulatszám. Persze, ha maradunk az autós hasonlatnál, a demokraták egy komolyabb lefulladással kezdték a 2020.november 3-ig – illetve a demokrata párt júliusi jelöltállító nagygyűléséig – tartó túrát, de az már most is látszik, hogy változóban vannak az amerikai (demokrata) szavazók preferenciái, az átrendeződés pedig épp a Klobucharhoz hasonló „újaknak” kedvezhet. Amy Klobuchart már a tavaly februárban írt, a lehetséges elnökjelölt nőket elemző cikkemben is említettem, érdekes visszanézni, hogy az akkor még nála jóval esélyesebbnek számító nagyobb nevek már sehol sincsenek, ő azonban nemhogy tartja magát, de meglepetést meglepetésre halmoz. Lássuk, mit kell tudni az 59 éves politikusról!

Klobuchar az ismeretlenség homályából tör az elnökség felé (Fotó: Getty Images)

Anyai élményei vezették politikai pályára

A minnesotai szenátor 1960-ban született, apja újságíró, anyja tanárnő volt, apai nagyszülei azonban Szlovéniában éltek, a krajnai régióban, míg anyai ágon svájci származású a család. Érettségijét követően a Yale egyetemre iratkozott be, ahol 1982-ben politológiából diplomázott. Politikai érdeklődése már akkor megvolt, egyetemi évei alatt ugyanis Jimmy Carter alelnökének, a később Ronald Reagannel szemben az elnökválasztáson alulmaradó Walter Mondale-nek a stábjában volt gyakornok. A Yale után a University of Chicagóra is beiratkozott, ahol jogászként végzett 1985-ben.

Karrierje kezdetén vállalati ügyvédként dolgozott, ezen belül a telekommunikációs szabályozás volt a szakterülete. A politikába a lánya, Abigail születése után lépett be, egy saját élmény hatására: a szülést követően 24 órán belül el kellett hagynia a kórházat, annak ellenére, hogy a kislánynál komplikációk léptek fel. Klobuchar ezután, még civil aktivistaként Minnesota állam törvényhozásáig ment, hogy egy olyan törvényjavaslat mellett lobbizzon, amely legalább 48 órás kórházi tartózkodást garantál az anyáknak. A javaslat végül át is ment, sőt Clinton elnök később szövetségi szinten is törvénybe iktatta.

Amy Klobuchar eddig jól navigált a kiszámíthatatlan politikai terepen, kérdés, mire képes a novemberi elnökválasztásig (Fotó: Getty Images)

Az ügyészségtől a Szenátusig

Klobuchar 1994-ben indult először közhivatalért mint Hennepin megye főügyésze, ám akkor még visszalépett a versenytől, hogy hivatalban lévő kollégáját támogassa. Végül 1998-ban és 2002-ben is megválasztották a posztra, sőt Az év ügyésze megtisztelő címet is elnyerte. Az országos politikába ezt követően szállt be, amikor Mark Dayton szenátor megüresedő székéért versenybe szállva 2006-ban megválasztották az amerikai törvényhozás felsőházába, 2012-ben és 2018-ban is újra szenátornak választották. Rendkívül aktív szenátorként tartják számon, aki 2016-ban minden más kollégájánál több törvényjavaslatot nyújtott be, amiben szerepe lehetett annak is, hogy azon kevesek közé tartozik, akiknek nem büdös adott esetben a demokratákkal szemben álló republikánusokkal sem együttműködni, ha a közös érdekről van szó. Egykori munkaadója, a most 92 éves Walter Mondale még 2010-ben azt mondta róla:

2017-ben, Donald Trump megválasztását követően független, kétpárti vizsgálatot sürgetett a Trump-kampány és Oroszország közötti szálak felderítésére: ezzel egyébként már a 2016 novemberében lezajlott választás után elkezdett foglalkozni, nem pártérdekből, hanem két republikánus nagyágyúval, az azóta elhunyt John McCain, illetve a Szenátus igazságügyi bizottságát vezető Lindsey Graham szenátorral együtt.

Emlékezetes, hogy az azóta a legfelsőbb bíróság soraiba emelt, szexuális zaklatással vádolt Brett Kavanaugh meghallgatásán nehéz helyzetbe hozta a jelöltet, amikor feltette neki a kérdést, hogy volt-e már emlékezetkiesése a túlzott alkoholfogyasztás miatt.

Eddig egy egészen példás életmű áll előttünk, tavaly februárban – az elnökjelölti kampányának bejelentéséhez közel – a BuzzFeed News publikált egy korábbi beosztottjaival készült interjúkon alapuló cikket, amely szerint Klobuchar gyakran megalázza a neki dolgozókat. Hasonló írással jelentkezett a Huffington Post is, amely azt állította, hogy dühkitöréseivel terrorizálja stábjának tagjait. A negatív kritikákra nem ő válaszolt, hanem 61 korábbi beosztottja, akik nyílt levélben álltak ki a szenátor mellett, „mentoruknak és barátjuknak” nevezve őt.

Hóviharban indult a kampány

Az amerikai elnökjelölti aspiránsok már azzal megadják kampányuk kezdőhangját, hogy hol és milyen körülmények között jelentik be indulási szándékukat. Míg sokan valamilyen jelentős kampányeseményen, fontosabb metropoliszban vagy egyéb szimbolikus helyszínen állnak először nyilvánosság elé, Klobuchar emlékezetes módon a minnesotai Boom Island Parkban, pár tucat aktivista előtt, a szakadó hóesésben bontott zászlót. Ezzel leginkább az amerikai középnyugati szavazóknak üzenhetett, akik jelentős részben ódzkodnak a keleti és nyugati parti elit jelöltjeitől és mint ilyen, hajlamosabbak a mindenkori republikánus jelölteket támogatni a demokratákkal szemben.

Amy Klobuchar kampányrajtja jobban hasonlított egy télisport-egyesület éves bulijára, mint politikai nagygyűlésre (Fotó: Getty Images)

Klobuchar kampánykasszája a bejelentést követően több mint egymillió dollárral gyarapodott a támogatói adományoknak köszönhetően, ráadásul a beérkező összegek 95 százaléka olyanoktól származott, akik kevesebb, mint 100 dollárral járultak hozzá a kampányhoz. A politikus már a szakadó hóban elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy nem kér a befolyásos lobbicsoportokhoz köthető, úgynevezett politikai akcióbizottságok pénzéből.

Surranópályán halad a meglepetés felé

Emlékezetes, hogy 2019-ben a demokratáknál elkezdték komolyan venni, hogy ha egy Donald Trumphoz hasonló kvalitású emberből elnök lehetett, akkor ténylegesen bárkinek lehet esélye, és ez meg is látszott az elnökjelölti aspiránsok sokaságán: míg az elnököt adó pártnál ilyenkor általában nincs ellenfél vagy legfeljebb 1-2 renegát próbál szembemenni a fősodorral, addig az éppen ellenzékben lévő párt soraiból 6-8-10 képviselő, szenátor vagy valamelyik állam kormányzói posztját betöltő politikus méreti meg magát, addig tavaly volt olyan időpont, amikor egy híján harminc volt a száma a demokrata vagy demokrata kötődésű jelöltaspiránsoknak.

Nem meglepő, hogy egy ekkora merítésből csak a legnagyobb nevek tudtak érdemben kilógni, így sok múlott a mezőnyt alaposan szűkítő elnökjelölti vitákon. Klobuchar sikerrel vette az akadályokat és míg többen visszavonultak, neki sikerült többé-kevésbé jól kihasználnia a viták során azt a néhány percet, amikor magára tudta irányítani a figyelmet az olyan nevek mellet, mint a volt alelnök Joe Biden, a 2016-os választás előtt a demokrata jelöltségért versengő, a fiatalok körében különösen népszerű Bernie Sanders, illetve a progresszív massachusettsi szenátor, Elizabeth Warren, illetve a mezőny legfiatalabb jelöltje, a volt indianai polgármester Pete Buttigieg.

Amy Klobuchar meghúzódott a tömegben: a képen látható demokrata elnökjelöltek közül már csak ő van versenyben (Fotó: Getty Images)

Bár lényegesebb áttörést akkor még nem tudott elérni, az idén február 3-án megtartott, káoszba fulladó iowai jelöltállító caucus megmutatta, hogy a (demokrata) szavazók között ott van az a réteg, amelynek kifejezett igénye az évtizedek óta bebetonozott arcok lecserélése. Erről tanúskodik többek között a már említett Buttigieg jó szereplése, aki Iowában, ha hajszálnyival is, de az első helyet szerezte meg a delegáltak arányát tekintve (a szavazatok számát tekintve csupán pár száz vokssal maradt el Sanders mögött), de az is, hogy a Barack Obama alelnökeként rendkívül népszerű Joe Biden csak a negyedik helyre tudott befutni, pár százalékponttal és pár száz szavazattal Klobuchar előtt.

New Hampshire hozta el az áttörést?

A minnesotai szenátor az eddigi jelek szerint jó érzékkel élt az eddigi lehetőségeivel, amire az eddigi koronát az e heti New Hampshire-ben tartott caucuson elért eredménye teheti fel. A február 7-i jelölti vitán kifejezetten jól szereplő Klobuchar ugyanis egyértelműen az e heti jelölőgyűlés legnagyobb meglepetését hozta, amikor is a biztos befutónak tűnő Sanders mögött váratlanul szorosan befutó Buttigieg után a harmadik helyet érte el, maga mögé utasítva Bident és Warrent, a két legnagyobb vesztest is.

A New Hampshire-i demokrata caucus győztesei, a helyezésük sorrendjében (b-j.): Bernie Sanders, Pete Buttigieg, Amy Klobuchar (Fotó: Getty Images)

Míg Sanders a progresszívebb, balos vonalat képviseli, Buttigieg-et pedig kritikusai azzal vádolják, hogy centrista köntösbe bújt progresszív (igaz, Sanders éppen azért támadta, mert nem zárkózik el a felső 1 százalék támogatásától sem), addig Klobuchar valódi mérsékelt középutas jelölt lehet. Az biztos, hogy a demokratáknál előbb-utóbb döntésre kell majd vinni a dolgot, az pedig már most is látszik, hogy az erősen jobbra tolódott republikánusokkal szemben egyelőre a progresszív Sanders tűnik a legerősebb jelöltnek, így Klobucharnak adódna lehetősége kihasználni a középen keletkező űrt, különösen, hogy korábban már bizonyította, képes akár a republikánusokkal is szót érteni.

Az is igaz, hogy november 3-ig, de még a júliusi demokrata jelöltállító gyűlésig is rengeteg idő van hátra, a caucusok és előválasztások pedig még alaposan megkavarhatják a jelenlegi állást. Különösen, hogy az eddigi jelölőgyűlések főleg fehérek lakta államokban zajlottak, a soron következő jelentősebb állomások összetétele ennél sokkal vegyesebb, ami kedvezhet a latin-amerikai bevándorlók körében népszerű Sandersnek, de nagy lökést adhat az eddig kifejezetten gyengén teljesítő Bidennek is, aki a feketék szavazataira számíthat. Utóbbi tábor ráadásul egyáltalán nem szimpatizál Buttigieg-dzsel, akit a Sanders-kampány is erősen támadni fog a továbbiakban.

Szintén ismeretlen tényező a multimilliárdos, volt New York-i polgármester Michael Bloomberg személye is, aki már jelezte, hogy számolni kell vele a demokrata jelöltségért folyó versenyben. A több mint 60 milliárd dolláros vagyonával a világ leggazdagabb emberei közé tartozó politikus nemrég azt is mondta, hogy simán elkölt egymilliárdot a családi kasszából, ha ez az ára Donald Trump legyőzésének. Elizabeth Warren pedig nemrég úgy fogalmazott, hogy abban az esetben, ha nem ő lesz a hivatalos jelölt, boldogan odaáll bárki mellé, aki hajlandó a javaslatait beemelni a kormányzásba.

A 2020-as kampányban már csak Elizabeth Warren (b.) és Amy Klobuchar (j.) képviselik a nőket (Fotó: Getty Images)

Ott van még a Trump-faktor is

Felmentették Donald Trumpot a vádak alól

Míg egy-két elnöki ciklussal ezelőtt a hivatalban lévő államfő személye viszonylag keveset számított, ha a gazdasági mutatók rendben voltak – egy négyéves terminus után nem volt nehéz duplázni az amerikai elnököknek, hacsak valami kapitális botrányba nem keverték magukat a választások előtt. Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott attól a pillanattól fogva, hogy az egész világ nagy meglepetésére az amerikai szavazók nem Hillary Clintont, hanem Donald Trumpot küldték a Fehér Házba 2016-ban.

Trumpot lehet szeretni vagy nem szeretni, az azonban tagadhatatlan, hogy az ingatlanos vállalkozóból az USA 45. elnökévé avanzsáló üzletember durván felrúgott szinte minden politikai hagyományt és konvenciót, így csaknem teljesen kiszámíthatatlan, hogy mire lehet tőle számítani a következő hónapok során. Az biztos, hogy ha a demokraták nem találják meg hamar az ideális jelöltet – ez bekövetkezhet a jelöltállító gyűlések megoszló szavazatait látva –, akkor csak a júliusi nagygyűlésükön derülhet ki, hogy kit indítanak csatába Trump ellen, ami utóbbi malmára hajthatja a vizet.

Azt sem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy Trumpot nemrég felmentette a republikánus többségű Szenátus a demokrata többségű képviselőház által indított alkotmányos felelősségre vonási eljárást, az impeachmentet lezáró szenátusi perben, ami még sok mérsékelt republikánusnál is kiverte a biztosítékot. A repbulikánus szenátorok ugyanis úgy mentették fel az elnököt, hogy számos bizonyítékot és tanút nem voltak hajlandók figyelembe venni a döntés során. Ennek hatására a demokrata jelöltek közül azóta távozott korábbi kaliforniai főügyész, Kamala Harris azt jósolta: „az igazság is a szavazólapon lesz”. Vagyis egyelőre nem tudhatjuk, hogy novemberben az amerikaiak hány százaléka szavaz majd Trump botrányait is figyelembe véve.

Összegezve az eddigieket, arra a kérdésre, hogy Amy Klobuchar lesz-e idén az Egyesült Államok első nő elnöke, valószínűleg nemleges választ kellene adni, pusztán Sanders jelentősebb ismertsége és népszerűsége vagy épp Buttigieg váratlan – még ha rendkívül szoros – győzelme miatt is. A minnesotai szenátor eddigi szereplését nézve azonban nem kizárható, hogy okoz még meglepetést a továbbiakban is, ha pedig ez megtörténik, rövidesen már akár lehetséges alelnökként is érdemes lehet vele számolni, amivel szintén történelmet írhat. Ha pedig idén mégsem sikerülne, további négy vagy nyolc év múlva is simán újra próbálkozhat az elnöki pozíció megszerzésével. A zászló jelenleg nem neki áll, de már a fentiek is megmutatták, hogy a minnesotai szenátor mire képes. Ahogy a New Hampshire-i jó szereplése előtti jelölti vitán is mondta: