Mennyibe kerül egy gyerek? Na, ez az, amire egy mondattal is lehet válaszolni, meg nagyon hosszan is, vágta rá a kollégám reggel, amikor értekezleten felmerült témaként. Az egymondatos választ mindenki ismeri: “Nagyon sokba!” ( Az igazsághoz tartozik, hogy mi egy k betűs szót használtunk reggel a nagyon helyett…) És nemcsak pénzbe, hanem türelembe, szeretetbe, energiába. Nem mintha nem érné meg, mert a gyerek a legjobb dolog az ember életében, ezzel szerintem egyetlen szülő sem vitatkozna. És egyben az egyik legnagyobb vállalás is.
Egyszer, 16 évvel ezelőtt kiszámoltam pusztán kíváncsiságból, hogy mennyibe kerül az újszülött kisfiam havonta. Akkor a pelenkáját, a bébiételét, és az innivalóját adtuk csak össze, és úgy rémlik, hogy 30 ezer forint jött ki, ami azért elég nagy összeg volt, főleg akkor. Aztán a kisfiúból nagyfiú lett, és egyre több pénz, türelem és energia kell hozzá.
- Kicsi korában nem volt gond a ruha, megvettem, vagy örököltük, ráadtam, és nem fázott meg. Ma már ő választja ki, mit szeretne megvenni, és néha nehéz visszarángatni a valóságba, hogy ez túl sokba kerül.
- Kicsi korában levágtam a haját, és tetszett neki, most fodrászhoz megy minden hónapban.
- Kicsi korában nem kellett mindenféle illatszert vennem neki, tiszta és ápolt volt pusztán tusfürdővel.
- Kicsi korában nem vágyott mindenféle műszaki kütyüre, nem volt telefonja és telefonszámlája, most van.
- Kicsi korában is jó étvággyal evett, de közel sem annyit, mint most.
- Kicsi korában nem volt szüksége zsebpénzre, és nem járt moziba hétvégenként a haverjaival.
- Kicsi korában nem kellett még bérletet venni neki.
- Kicsi korában nem kellett különórákat fizetni.
- Kicsi korában nem volt még bankkártyája.
A sulis kiadásokat még nem is számoltam: osztálypénz, kirándulások, ebéd, felszerelések, ballagási ruha, ajándékok a tanároknak, táborok…
Végül a gyerekek megnőnek, önállósodnak, és ez így van jól. De arra minden szülőnek fel kell készülnie, hogy egyre több pénzbe kerülnek…