A nő, akit a tragédiák csak megerősítettek céljaiban: Rigoberta Menchú
A most 59 éves asszony évtizedek óta guatemalai emberi jogi harcos. Szegény földbirtokos családba született, és a quiche maja kultúrában nőtt fel. Szülei kávé- és gyapotültetvényeken dolgoztak éhbérért, és naphosszat azon fáradoztak, hogy egyáltalán megéljék a holnapot. Édesapját megvádolták azzal, hogy a baloldali gerillamozgalom tagja, ezért több alkalommal letartóztatták, és meg is kínozták. Rigoberta öccsét hasonló vádak alapján 16 évesen élve felgyújtották. Szüleit is hasonló körülmények között vesztette el: édesapja egy tüntetésen lelte halálát, amikor a rezsim hívei tűzvészt okoztak, édesanyját pedig szintén meggyilkolták.
Rigoberta tanulmányai során, egy internátusban ismerkedett meg a felszabadítás teológiájával és a feminista mozgalmakkal. Ezek az ismeretek megváltoztatták az egész addigi világképét és gondolkodását. A tragédiák után nem megfutamodott, hanem még inkább harcolt a népe jogaiért. Sztrájkot és tüntetéseket szervezett a földművesek jobb életkörülményeinek megteremtéséért. Az 1980-as években Mexikóba kényszerült menekülni, mert munkássága miatt üldözték, és az életére törtek, de ez nem akadályozta meg abban, hogy megalapítsa az Egyesült Ellenzéki Pártokat, és folytassa a harcot az indián lakosság jogaiért.
Rigoberta Menchú tevékenységért 1990-ben megkapta az UNESCO Békére Nevelés Világdíját. 1992-ben Nobel-békedíjat adományoztak neki a szociális igazságért és a bennszülött népek jogainak tiszteletben tartásán alapuló etnikulturális megbékéléséért végzett munkájáért. 33 évesen ő volt az addigi legfiatalabb, akit ebben a kitüntetésben részesítettek. A Nobel-békedíj révén nagyobb nyilvánosságot kapott a tevékenysége, ezáltal pedig elérte, hogy 1996-ban a kormány és a gerillamozgalmak végül békeszerződést kössenek. A Nobel-díjjal járó pénzből iskolákat támogatott, és létrehozott egy gyógyszergyár-hálózatot is. 1996-ban az ENSZ és az UNESCO jószolgálati nagykövetnek választotta őt. 2007-ben indult a guatemalai elnökválasztáson azért, hogy végre egy maja származású bennszülött is beleszólhasson az ország sorsának alakulásába. A választáson ugyan vereséget szenvedett, de tevékenysége révén rengeteg ember sorsa fordult jobbra.
Törvényben tiltatta meg a gyerekek elleni erőszakot Shirin Ebádi
Az iráni bírónő a demokráciáért és az emberi jogokért küzd évtizedek óta. A most 70 éves Shirin Teheránban nőtt fel, ott is végzett jogászként a helyi egyetemen. 1969-ben bíró lett, 1975-ben pedig a Teheráni Városi Bíróság elnöke. Ezzel ő lett az első nő Iránban, aki ilyen magas posztot töltött be bíróként. Az 1979-es forradalom új hatalmi helyzetet teremtett az országban, és a vallási színezetű vezetők eltávolították őt a posztjáról, mondván, hogy az iszlám vallás tiltja a nők számára, hogy ítélkezzenek. Sok évig ügyvédi munkához sem juthatott. Mellőzése időszaka alatt könyveket írt, és egyetemi oktatóként emberi jogi képzéseket tartott. Ebádi 1992-ben végre létrehozhatta ügyvédi magánpraxisát, és olyan nemzetközi ügyeken dolgozott, amelyek gyilkosságokkal, gyermekbántalmazásokkal voltak kapcsolatosak. Az 1999-es elnökválasztási kampányban aktívan részt vett, és tevékenységének köszönhetően 14 nőt is képviselőnek választottak.
Ebádi úgy véli, tévhit az, hogy az iszlám összeegyeztethetetlen lenne az emberi jogokkal, csak sokan szélsőségesen gondolkodnak. Ennek fényében gyermek- és embervédelmi szervezeteket alapított, elsősorban a nők, a gyerekek és a kisebbségek jogaiért küzd. Tevékenysége során elérte, hogy törvényben tiltották meg a gyermekek elleni erőszak minden formáját Iránban. Erőfeszítéseiért 2003-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki, ezzel pedig ő lett az első iráni és egyben első muszlim nő is, aki megkapta ezt az elismerést. 2009-ben azonban az iráni hatóságok elkobozták tőle a díjat. Ebádi a hatóságok folyamatos zaklatása miatt végül elhagyta hazáját, és Angliába költözött.
Közös tragédia kovácsolta össze Betty Williams és Mairead Corrigan békeaktivistákat
Az északír békeaktivisták évtizedek óta együtt küzdenek a békéért, az emberek védelméért országukban, de tevékenységük nemzetközi jelentőségű. Mindkettőjüket személyes tragédia vezette arra felismerésre, hogy valamit tenniük kell az erőszak megállításáért, a nők és a gyerekek védelméért. Betty Williams római katolikus neveltetésben részesült, annak ellenére, hogy nagyszülei zsidók voltak. 29 évesen belépett az IRA-ba, az Ír Köztársasági Hadseregbe, de amikor a szeme láttára gyilkoltak meg egy brit katonát, nem az ellenséget látta benne, hanem az embert, ezért letérdelt mellé és imádkozott érte, majd kilépett a szervezetből. 1976-ban szemtanúja volt annak, ahogyan egy IRA katonai autó halálra gázolt három kisgyereket. A gyerekek anyja öngyilkos lett a trauma hatására. Williamst annyira megérintette ez az eset, hogy belevetette magát a harcba a békéért, több ezer aláírást gyűjtve és békemeneteket szervezve.
E tevékenységében lett társa Mairead Corrigan, az elgázolt gyerekek anyjának nővére. A két nő együtt alapította meg a Nők a Békéért mozgalmat, majd a Béke Embereinek Közösségét 1976-ban. Több tízezer nőt állítottak maguk mellé mindössze egyetlen hónap alatt, és azóta is fáradhatatlanul dolgoznak a béke megteremtéséért, az emberek védelméért. Williams és Corrigan még munkásságuk kezdetén, 1976-ban együtt kapták meg a Nobel-békedíjat.
Példaértékű együttműködést hozott létre a béke és a nők érdekében Leymah Gbowee
A 46 éves libériai asszony békeaktivistaként és a nők jogainak védelmezőjeként tevékenykedik. Erőszakmentes mozgalmak szervezője, amelyekkel hozzájárult Libéria 14 éven át tartó polgárháborújának megszüntetéséhez 2003-ban. Ez történelmi jelentőségű tett volt a részéről, amellyel azt is elősegítette, hogy megválasszák Afrika első női államfőjét Ellen Johnson-Sirleaf személyében. Leymah 17 éves volt, amikor kirobbant a polgárháború, és ez saját bevallása szerint néhány óra leforgása alatt gyerekből felnőtté tette őt. Úgy gondolta, hogy a nőknek óriási szerepük van a béke helyreállításában, ezért békemozgalmakat hozott létre, és példaértékű együttműködést alakított ki a béke megteremtése érdekében keresztény és muszlim nők között.
Leymah tüntetések és nyilvános megmozdulások útján rávette a politikai vezetőket, hogy találkozzanak, és tárgyaljanak egymással a béke érdekében. Az akkori libériai elnök végül lemondott, átmeneti kormány alakult, és Leymah tevékenysége révén aláírták a békeszerződést. 2006-ban megalapította az Afrikai Nők Béke és Biztonsági Hálózatát, 2012-ben pedig a Gbowee Béke Alapítványt, amely többek között oktatási lehetőségeket teremt nők és fiatalok számára. Munkásságáért 2011-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
Életét kockáztatja a nőkért a világ legfiatalabb Nobel-békedíjasa, Malala Juszufzai
Malala Juszufzai neve már Magyarországon is jól ismert, különösen amióta idehaza is megjelent az életéről szóló könyv. A húszéves nő pakisztáni emberi jogi aktivista, aki a lányok, nők tanulásának jogáért küzd. 1997-ben született szunnita muszlim családba. Édesapja tanárként sokat tett a taníttatásáért, Malala pedig elszántan harcol már kisgyerekkora óta, hogy a tanulásra más lányoknak is lehetősége legyen. Először akkor szólalt fel 11 évesen a nők jogaiért, amikor a tartományukban az iszlám fundamentalista tálibok megtiltották a nőknek, hogy tanuljanak. Első lépésként az interneten Búzavirág álnéven indított blogot arról, milyenek a hétköznapjai a tálibok elnyomása alatt, akik még azt is megtiltották, hogy tévét nézzenek, és zenét hallgassanak az emberek. Írásai a BBC-hez is eljutottak, így nagy nyilvánosságot kaptak a gondolatai. Miután a pakisztáni hadsereg visszafoglalta a táliboktól a Szvát-völgyet, Malala felvállalva kilétét, és személyesen is kiállt a nyilvánosság elé törekvéseivel.
Mindezzel azt is elérte, hogy a tálibok első számú célpontjai közé került. Eleinte csak üzenetekkel fenyegették őt, de mivel Malalára ez nem hatott, a tálibok elhatározták, hogy meggyilkolják. Ez rendhagyó döntés volt, mivel a tálib törzsi törvények szerint nőt tilos megölni. 2012-ben két tálib fegyveres megállította az őt szállító iskolabuszt, ahol többször is rálőttek és életveszélyesen megsebesítették. A 15 éves lány azonban szinte hihetetlen módon túlélte a támadást. Életmentő kezelését Angliában folytatták, ahonnan azóta sem tért haza.
A merénylet nemzetközi hőssé és példaképpé emelte őt, a világ számos vezetője pedig azóta is támogatja törekvéseiben. Malalát a támadás csak még inkább arra ösztökélte, hogy tovább harcoljon, ezért 2013-ban alapítványt hozott létre abból a célból, hogy a világon minden nő, lány és gyermek tanulhasson. A kezdeményezés során elsőként Pakisztánban építtetett iskolákat. Munkásságáért számos elismerést kapott. Malala Juszufzai az első pakisztáni és minden idők legfiatalabb Nobel-békedíjasa, hiszen mindössze 17 éves volt, amikor kitüntették.
