Így küzdöttek a nők 2022-ben.

A lelkesítő bevezető után kanalazzunk egy kis feketelevest: sajnos a mai napig bőven van miért az utcára vonulni, felszólalni, sztrájkolni. Rendre történnek olyan törvénymódosítások a világban, amelyek a nőktől pillanatok alatt elvesznek olyan jogokat, amiket már egyszer, nagy nehezen megszereztek. Egyes helyeken az abortusz hozzáférhetőségét, míg máshol az oktatás lehetőségét, az öltözködés szabadságát vonják meg tőlük, megint más helyeken még ennél is durvábban korlátozzák őket az önrendelkezésükben. 

Szerencsére az is látszik, hogy a nők megtanultak kiállni önmagukért, egyre nehezebb őket (még a politikai vezetőknek is) befenyíteni. A „gyengébbik nem” már nem igazodik be szó nélkül olyan döntések mögé, amiket főleg férfiak hoztak meg a fejük felett, és amelyek rendszerint hátrányosan érintik őket.

A közösségi média ráadásul sokat segít a nőknek a szerveződésben, a motivációban és a szolidaritás kiépítésében, országokon belül és azon túl. Íme néhány nemzetközi példa a női megmozdulásokból:

Az iráni nők

az életükkel fizethetnek a kiállásukért.

Az iráni nők egy része kétségbeesetten harcol, hiszen ugyanazokkal az értékekkel rendelkeznek, mint a modern nők szerte a világon, csak egy olyan rendszerben ragadtak, ahol nem fejezhetik ki magukat. Az ellenállásukkal sok esetben az életüket kockáztatják.

Mint a 22 éves Mahsa Amini, akinek halála Iránban széles körű tiltakozásokat váltott ki az ország önkényuralma ellen. A mozgalom felhívása a következő volt: „Nők. Élet. Szabadság”. Amini azzal került a nemzetközi sajtó szalagcímeibe, hogy súlyos agykárosodást szenvedett el, amikor az erkölcsrendészet fogva tartotta. A feltételezések szerint azért tartóztatták le, mert „nem megfelelő” módon viselte a fejkendőjét, amelynek viselését az országban szigorúan megkövetelik. Iránban azóta számos aktivista fizetett súlyos árat a bátorságért. Köztük olyan tizenéves lányok, mint Nika Shakarami, aki mindössze 16 éves volt, amikor eltűnt egy teheráni tüntetésen, vagy olyan anyák, mint a 62 éves Minoo Majidi, akit a biztonsági erők lelőttek.

Az ukrán nők

az országukért harcolnak.

A tavaly februári invázió óta az orosz katonák a szexuális erőszakot háborús fegyverként használják. Az ukrán nők mégis a nemzet háborús erőfeszítéseinek az élére álltak: Olena Zelenszka, a first lady a konfliktus kezdetén azt mondta, hogy „a jelenlegi ellenállásnak van egy erős női arca” és azt is hozzátette:

Az ukrán nők ehhez mérten, a veszteségeik, traumáik ellenére kiveszik a részüket a háborúból, Zelenszkához hasonlóan több női vezető állt a humanitárius segítségnyújtás élére, csatlakozott a hadsereghez vagy vett át köztisztviselői feladatokat (mivel sok férfit besoroztak a hadseregbe), és a mai napig női egészségügyi dolgozók és vállalkozók nyújtanak alapvető szolgáltatásokat és árukat a háború sújtotta lakosságnak. 

Az amerikai nők

a testük felett szeretnék visszaszerezni a kontrollt.

Az Egyesült Államokban a nők a reproduktív jogaikért  harcoltak, miután a legfelsőbb bíróság 6-3 arányban törölte el a Roe kontra Wade ügyet, az abortuszhoz való alkotmányos jogot. Ez lehetővé tette az államok számára, hogy saját maguk rendelkezzenek az abortuszeljárások kapcsán. Ennek köszönhetően ma már 13 államban abortusztilalom vagy nagyon szigorú korlátozás van érvényben. A döntés ellen tüntetők tízezrei vonultak az utcára, és olyan feliratokat tartottak a kezükben, mint „Az én testem, az én választásom”, és a politikusok háza előtt is tüntettek: „Nem tetszem nálad? Takarodjatok ki a méhemből!”

Arizona törvényhozóit  képletesen „túszul ejtették” a tüntetők a törvényhozás épületében, Phoenix városában. Wendy Rogers republikánus állami szenátor tweetje szerint a tüntetők megpróbáltak betörni az épületbe, miközben a honatyák odabent épp a nők méhe felett döntöttek.

Az afgán nők

egy pillanat alatt vesztették el a kivívott szabadságukat.

Amióta a tálibok 2021-ben visszavették az irányítást, olyan törvényeket vezettek be, amelyek korlátozzák a nők munkalehetőségét, konzervatív öltözködésre kényszerítik őket, és bezárták az iskolákat és egyetemeket a lányok előtt. Mégsem tudták ellenállás nélkül véghez vinni a módosításokat, az afgán nők a mai napig harcolnak és felemelik szavukat az elnyomás ellen. Még annak ellenére is, hogy kiállásuk az életükbe kerülhet.

Dacolva a veszéllyel, 2021 szeptemberében például női demonstrálók jelentek meg az elnöki palota előtt. 

feliratú táblákat a magasba tartva, utalva ezzel a tálibok korábbi, 1996-tól 2001-ig tartó kormányázására, amikor a nőktől szinte minden jogot elvettek, például nem járhattak iskolába, és az utcára is csak férfi rokon kíséretében léphettek ki. 

Afgán nők tiltakoznak a nők egyetemi oktatáshoz való hozzáférésének újabb, tálib tiltása ellen 2022. december 22-én Kabulban, Afganisztánban. Afgán nők egy csoportja Kabulban gyűlt össze a nők egyetemekről való kitiltásáról szóló kormányrendelet ellen (Fotó: Stringer/Getty Images)

2022 decemberében pedig több videó is megjelent a Twitteren arról, hogy két afganisztáni egyetem férfi hallgatói látványosan kiállnak női társaik mellett, akiket a tálib hatalom friss intézkedésével kitiltott a helyi felsőoktatásból. A másikon pedig egy rögtönzött tüntetés látható: a férfiak csatlakoznak az utcán a nőkhöz, akik táblákat tartanak a magasba, és jelszavakat skandálnak a szexista elnyomás ellen tiltakozva.

A brit nők

a megfizethetetlen gyermekgondozás és a nőgyűlölet ellen harcolnak.

Az Egyesült Királyságban Sarah Everard 2021 márciusában történt meggyilkolása nagy tüntetéshullámot indított el. Egy szolgálaton kívüli rendőr kamu indokkal letartóztatta Sarah Everardot, majd az autójába ültette, aztán megerőszakolta és meggyilkolta. Wayne Couzens brutális tette ráirányította a figyelmet a nők elleni erőszak felszámolására irányuló kampányokra, de szélesebb körű vitát is eredményezett. 

Sarah Everardról emlékeznek meg Londonban (Fotó: Rob Pinney/Getty Images)

A brit nők októberben is az utcára vonultak, akkor a megfizethetetlen gyermekgondozás miatt. A 45 éves Joeli Brearley, a Pregnant Then Screwed nevű kampánycsoport alapítója és vezetője, aki az Anyák menetét szervezte, azt mondja, hogy a részt vevő nők 62 százaléka még soha nem vett részt tüntetésen. „Az emberek teljesen fel vannak háborodva – mondta Brearley a brit Elle-nek. – Olyan világjárványon vagyunk túl, ahol tényleg nyilvánvaló volt, hogy a terhes nőket és anyákat a kormány politikája háttérbe szorította, így most kristályosodott ki, hogy mi [a kisgyermekes szülők] teljesen kimaradunk ezekből a beszélgetésekből. Most pedig egy olyan megélhetési válság felé tartunk, amely elsősorban a nőket fogja érinteni, miközben a gyermekgondozási ágazat összeomlik.”

Ezt a dühöt egyébként a nők világszerte érzik: az elmúlt évtizedben egyre elégedetlenebbek lettek, és az is egyértelműen látszik, hogy a a szolidaritás elengedhetetlen ahhoz, hogy a nők helyzete globálisan javuljon.

A magyar nők

egyre többször hallatják a hangjukat.

Szeptemberben az abortuszszabály módosítása ellen szervezett tüntetést a Patent Egyesület és az aHang nevű civilszervezet a budapesti Kossuth térre, és a kezdeményezéshez számos szervezet csatlakozott még. Mint ismeretes, szeptember 15-től csak a magzati szívhang meghallgatásáról kiállított igazolással végezhető abortusz, és ez a változtatás óriási hullámokat vetett.

A kiállások közé tartozott Szilágyi Liliána esete is, aki a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogyan bántalmazta az édesapja évekig. Megszólalása ráirányította a figyelmet a családon belüli erőszakra, ami hosszú ideje égető, mégis megoldatlan probléma itthon. És bár a pedagógussztrájkok nem kimondottan női ügyet képviselnek, mégis női arca van, hiszen a tanárok között (és úgy általában a rosszul fizetett, segítő szakmákban) magasabb a nők aránya.

Budapest, 2016. február 13. Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke felszólal a pedagógusok tüntetésén a budapesti Kossuth téren 2016. február 13-án. A Pedagógusok Szakszervezetének demonstrációjához 48 szervezet csatlakozott (Fotó: MTI / Marjai János)

(via és via)