A Másállapotot a szülészetben! mozgalom ütős videóban mutatja be, mennyire ellentmondásos, hogy miközben a Fővárosi Állatkertben féltve őrzik az újszülött állatkölyök és anyja egységét, a szülészeti osztályokon ez gyakran nem valósul meg. A videóban szereplő anya gorillajelmezbe öltözve próbál bejutni az állatkertbe, mert szerinte ott nagyobb esélye van az AnyaBaba-barát ellátásra.
A mozgalom nyilván nem arra próbálja meg biztatni az anyákat, hogy menjenek szülni az állatkertbe, az abszurd felvetés mégis helytálló, hisz az állatkerti dolgozóknak eszük ágában sincs belenyúlni a szülés folyamatába, vagy elválasztani az állatot a kicsinyétől. Erről beszél Hanga Zoltán, a Fővárosi Állatkert szóvivője: „Általános alapelv, hogy az anyaállatoknak a legteljesebb nyugalmat igyekszünk megadni az ellést közvetlenül megelőző időben, az ellés során, és az utód világra jövetelét követő legkritikusabb időszakban is. Az ellés közeledtével sok állatnál külön »szülőszobát« készítünk elő, ahol az állatot esetleg el is különítjük a vele egyébként együtt élő fajtársaktól, de erre nincs is mindig szükség. Az állatot általában hagyjuk magától elleni, beavatkozni csak különösen indokolt esetben szoktunk. Ez időnként dilemmát is jelent. Ha mondjuk azt tapasztaljuk, hogy egy kiselefánt nem találja meg az emlőket, és túl hamar közbeavatkozunk, lehet, hogy hibát követünk el, mert ha még vártunk volna egy-két órát, megtalálta volna. Így viszont, hogy közbeavatkoztunk, lehet, hogy végig mesterségesen kell majd táplálni a kicsit. Vagyis többet ártunk, mint használunk.”
A szeparáció a legfájdalmasabb
Bár vannak előremutató kezdeményezések, a magyar szülészeti ellátásban sajnos még mindig nem ez az uralkodó nézet. Nem kell messzire menni, hogy kiderüljön, mennyire így van ez. Elég csak leülni a játszótér homokozójának a szélére, és szóba elegyedni az anyákkal, de erről tanúskodnak a Másállapotot a szülészetben! mozgalom Facebook-oldalára elküldött szüléstörténetek, kommentek és az NLCafé Nagy Szülés Kérdőív is, amit az NLC 4095 olvasója töltött ki.
40 százaléktól elvették az aranyórát
Aranyóra: a szülést követő 60 perc, amikor – jó esetben – még magzatmázasan, de legalább mosdatás után még meztelenül az anya vagy apa mellkasára helyezik az újszülöttet. A bőrkontaktus, az anya szívhangja megnyugtatólag hat mindenkire a megterhelő folyamat, a fizikai szétválás után. Az NLCafé Nagy Szülés Kérdőív válaszadóinknak csak 60 százaléka kapta meg ezeket a pótolhatatlan perceket, a többiek legalább egy-két órával később, sokan már felöltöztetve látták viszont a babájukat, és 21 százalékuk a következő, kórházban töltött napok alatt sem lehetett akkor vele, amikor szeretett volna.
Eszerint a császármetszés, hasba könyöklés, indokolatlan beavatkozások, az anya kiskorúsítása és a szeparáció a legjellemzőbb problémák – utóbbit élték meg a legfájdalmasabban az anyák. Ezek nem részei a tudományos bizonyítékokon alapuló orvoslásnak és a WHO ajánlásának sem, csakúgy, ahogy a folyamatos CTG-monitorozás, a szabad testhelyzetválasztás korlátozása, az indokolatlan gátmetszés vagy a korai köldökellátás sem. Csak a személyzet kényelmét segítik, a szülés folyamatát és a baba későbbi adaptációját lassítják, akadályozzák, és akár már holnaptól megszüntethetők lennének, mert a legtöbb pusztán szemléletbeli kérdés.
Fotó: Profimedia
Arról nem is beszélve, hogy a jó szülészeti ellátás a magyar demográfiára is jó hatással lenne, mert akinek a szülés jó élmény, az szívesen vállalkozik rá újra és újra. A szülészet pedig elsősorban az ellátástól lesz jó, és nem attól, hogy szépek a falak, vagy új a linóleum. Ahogy az emlősállatoknál, úgy az embernél is nagyon érzékeny a szülés utáni időszak. A születést követő egy-két órában az újszülöttnek az anya mellkasán a legjobb, nincs ok arra, hogy elválasszák őket. Ez segíti legjobban az adaptációját, az anyát pedig támogatja a gondozói magatartásban, de ezen felül még számtalan előnye van – az ezzel kapcsolatos tudományos bizonyítékok bárki számára elérhetők.
Miért veszik el az anyától a jó állapotban lévő babát?
„Az aranyóra és a szeparáció – bár az utóbbi időben nagy a változás – még mindig az egyik legnagyobb problémája a szülészeti, neonatológiai gyakorlatnak – erősíti meg dr. Zákány Zsolt szülész-nőgyógyász. – Mindenki deklarálja a téma fontosságát, és hangoztatja a helyes elveket, mégsem megy át a gyakorlatba a dolog. Ennek több oka van. Az egyik a gyerekgyógyászati gyakorlat. Kevés a neonatológus, és a medikális szemlélet náluk is dominál. Ha egy újszülött világra jön, a szakembereké a kizárólagos »felelősség«, emiatt szeretik az újszülötteket felügyelet alatt tartani: szülés után két óra inkubátorban az újszülött osztályon. Ha engedik is a bőr-, illetve szemkontaktust, megszakítják azt: csak egy kis vizsgálatra viszik, vagy azt mondják, hogy fázik, és elviszik melegedni. Pedig tudjuk jól, ez mennyire nem igaz. Egy megfelelő állapotban lévő újszülött legjobb helyen az édesanyjánál van. Ráadásul olyan folyamatok zajlanak le ilyenkor, amik az adaptációt segítik, tehát a szakemberek munkáját könnyítik, a rosszul értelmezett kizárólagos felelősségük csökken. Sajnos objektív tényezőként megjelenik itt is a szakdolgozóhiány, hiszen az a csecsemőápoló, aki jártas az újszülöttellátásban, ritka kincs. Egy műszakban egy-két nővér dolgozik, és valóban nem tudnak többfelé szakadni. Ismerjük el, nekik is könnyebb, ha a gyermek az inkubátorban pihen, mint ha a szobában kell segíteni egy korai anya-gyermek kontaktust.” A szülész-nőgyógyász azt is hozzáteszi, hogy a szeparáció további okait a szülészeti osztályon kell keresnünk.
Nem kell mindig gyógyítani
Dr. Zákány Zsolt úgy látja, az újszülöttekhez sokan nem értenek annyira, hogy meg tudják különböztetni a kórosat a fiziológiástól, így inkább hagyatkoznak a neonatológus szavára. „És valljuk be, kényelmetlenebb úgy dolgozni, hogy közben az anya mellkasén pihen a baba. Pedig ha valaki tudatosan oktatná a rezidenseket arra, hogy miként lehet, sőt kell ezt megoldani, akkor tudnák, hogy valójában a mi munkánkat is segíti, ha nem választjuk el az anyát a babától. És persze itt is megjelenik az emberhiány. Egy szülész dolgozik egy szülésznővel több vajúdóval, a szülés után a szülész rohan tovább. Sok helyen egy szülés úgy van »kész«, ha az anya fekszik bevarrt gátsebbel, és nézegeti a mobilon a képeket, vagy telefonál, a baba pedig az újszülött osztályon pihen.”
A problémát Zákány Zsolt szerint az oktatás és a többszintű ellátás oldaná meg. A fiziológiás eseteknél nincs szükség orvosra – a kórházakban a potenciálisan veszélyeztetettebb szülések zajlanának, a kiemelt kockázatú esetekkel pedig a centrumok foglalkoznának. A szülésznői, ápolói oktatást is át kellene alakítani gyakorlatközpontúvá és nőközpontúvá, ugyanígy a szakorvosképzést is. „Fontos lenne, hogy felismerjük az élettani szülés természetfeletti erejét – teszi hozzá a szülész-nőgyógyász. – Meg kell tanulnunk csodálni és tisztelni azt. Elfogadni, hogy nekünk nem kell mindig gyógyítani, elég csak részévé válni a folyamatnak.”
