Bőrig ázva is megérte látni a pápát – az nlc helyszíni beszámolója a zarándoklatról
Zarándokok a pápai szentmise helyszínén a csíksomlyói hegynyeregben (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Igen, egy kolléganőnk elment a csíksomlyói zarándoklatra, hogy lássa Ferenc pápa miséjét. Nem azért, hogy riportot írjon, hanem hogy ott legyen. De ha már így alakult, meggyőztük, hogy nektek is tudósítson a történelmi eseményről. Az út érdekes volt, kellőképp megerőltető is, hogy a végén várjon a megtisztulás. Olvassátok el Fiáth Marianna beszámolóját!
„A sokféleséget értéknek kell tekinteni” – interjú Dánia első imámnőjével
Sherin Khankan (Fotó: AFP)
„Mindig tegyük fel a »mit« és »miért« kérdéseket! Ha ezt megtesszük, onnantól nem lesz nehéz megismerni a másik embert, akárkiről is legyen szó” – mondja Sherin Khankan, Dánia első imámnője, aki múlt hét pénteken lépett előadóként a Brain Bar színpadára Budapesten, és utána beszélgetett Andersen Dáviddal. Egy sor sztereotípiát eloszlatott az iszlámról – gondoljunk csak arra, hogy ő nőként vallási elöljáró lehet. Olyan állításai vannak például, mint hogy az iszlám lehet feminista vallás. Szerinte egykor nagyon is volt itt terük a nőknek, most ideje visszatérni a gyökerekhez – teszi hozzá. Megnyugtató lehet elolvasni ezt az interjút azoknak, akik mostanában kicsit szorongani kezdenek, ha az ’iszlám’, ’muszlim’ szavakat hallják.
Hajóbaleset: a dél-koreaiak csak kérdeznek, nem hibáztatnak
Virágok és mécsesek a Margit hídon 2019. június 1-jén. (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
Az összes nagy közéleti portál ott van most a budapesti Margit híd környékén – egy hete figyelik a mentési munkálatok minden rezdülését, amióta a Hableány kirándulóhajó a halálos áldozatokat követelő balesetben elsüllyedt. Ma már szinte mindent tudunk a hajózási szabályzatról, műszaki adottságokról, munkaügyi kötelezettségekről vagy épp a búvárszakma nehézségeiről. Mi igyekeztünk inkább az emberi oldalt megmutatni, ezért egy olyan magyar fotóssal beszélgettünk, aki sok szálon kötődik Dél-Koreához, és múlt héten is az elsők között volt, akik civilként segíteni próbáltak. Kim János felesége is a félszigetre valósi, így sokat tudott mesélni Nádasi Eszternek a koreai néplélekről, a halottbúcsúztatási szokásokról, hogy kicsit többet tudjunk meg arról, kik is töltötték nálunk az utolsó napjukat. És persze várjuk tovább a híreket…
„Anyukád nem jön érted, és a kertben fogsz aludni!” – a mondat, ami miatt óvodát váltottunk
A sírás nem szükséges velejáró (fotó: istock)
Nagyon sokakat érdekelt a Baba rovat egyik cikke a héten. Olga egy olyan esetet írt le, amikor azért kellett kisgyerekeket kivenni az óvodából, mert egy pedagógus alkalmatlan a pályára. Hátborzongató ez a részlet: „Tomi sírni kezdett, hogy ne vigyem másnap oviba, mert neki ott rossz, fél, »bántják a nagyok«. Nem gondoltam, hogy valótlanságot állít, egészen biztos voltam azonban abban, hogy »nagyok« alatt az iskolába készülő gyerekeket érti, nem pedig a felnőtteket.”
Hogy a lelketlen bánásmód milyen károkat okozhat egy emberben, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy száznál is több hozzászólás érkezett, és a legtöbbjében felnőttek arról számolnak be, milyen negatív emlékeik vannak óvodás korukból. Megfélemlítették, büntették vagy épp kényszeretették őket:
„Sose tudtam közvetlenül étkezés után pisilni, mikor mindenkit kitereltek, hanem csak öt perccel a csendes pihenő kezdete után jött rám, emiatt mindig majd megöltek. A kaja megevése is kötelező volt, holott undorítóan főztek, és amiatt is folyton legorombítottak, hogy evés közben is inni akartam, nemcsak a legvégén egy fél pohárral” – írja Losonczi Ágnes.
„Az „áldásos” tevékenységükre még bőven felnőtt korában is emlékszik az ember, hiába volt kisgyerek, és hiába telt el azóta sok év” – erősíti meg Kosztolányi Kata. „Persze, meg kell szidni vagy meg kell büntetni egy rendetlenkedő gyereket, csak hát egy felnőtt pedagógusnak meg kellene tudni találni ennek az arányos és nem ártó, de nevelő szintjét.”
Reméljük, hogy egyre kevesebb az ilyen óvónő, sajnos azonban ez a történet is azt mutatja, hogy a vezetőség nem mindenütt tartja az ilyesmit lényegi problémának, előfordul, hogy a gyerek fantáziájának számlájára írják a rossz élményeket.
„Hetekig dőltek a radioaktív anyagok az erőműből” – Csernobil hatása egykor és ma
A kijevi Egészségügyi Kutatóintézet munkatársai a radioaktív sugárzás erősségét mérik a csernobili atomerőműben történt baleset után (Fotó: MTI/TASZSZ)
Egyértelmű, hogy az élet írja a legjobb krimiket, kaland- és katasztrófafilmeket – sajnos. Nem csoda, hogy a huszadik század egyik legnagyobb drámája, a csernobili baleset az év egyik legjobb tévésorozatát inspirálta. Megdöbbentő volt nézni még így, a fikció által módosítva is a múltbéli pillanatokat. Ám a történet nagyon is valóságos, és talán a hatásai is azok a mai napig. Csakhogy erről nagyon keveset tudunk. Mert ki mondja meg, hogy egy rákos megbetegedés mondjuk a szüleink korosztályában vajon mennyiben a tragédia következménye-e? Tóth Judit beszélt a Greenpeace egyik szakértőjével, aki mondott megnyugtató dolgokat, ugyanakkor ez is elhangzik: „A hivatalos álláspont az, hogy jelentős sugáregészségügyi kockázatot a csernobili katasztrófa nálunk nem okozott. Ennek az ellenkezőjét még senki nem bizonyította be.”
Dr. Kóbor József biofizikus is megszólal az anyagban, aki akkoriban Magyarországon is mérni tudta a hatásokat, emellett tizenkét év elteltével járt a helyszínen is. „Voltak olyan helyek, ahol futva kellett közlekednünk, hogy a megengedett dózis alatt maradjunk” – meséli.
Kommentelőink pedig arra emlékeznek vissza, amit – hivatalos híradások hiányában – a szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak, hogy hogyan lepte el furcsa, sárga por a várost, vagy miként fehéredtek ki váratlanul a növények levelei…
Álhír volt az eutanázia: nem segítették halálba a mentális beteg tinilányt
Noa Pothoven (Fotó: Instagram)
Borzalmasan hangzott hét elején az a hír, miszerint Hollandiában eutanáziát hajtottak végre egy lányon, aki képtelen volt legyőzni korábbi traumái miatt kialakult depresszióját. Rengetegen osztották a közösségi oldalakon az erről szóló angol és magyar nyelvű cikkeket, hiszen valóban hihetetlennek hangzott, hogy egy bajban lévő tini ne pszichológiai segítséget, hanem méreginjekciót kapjon. Utánaolvastunk az esetnek a holland sajtóban is, ennek nyomán kiderült, hogy nem egészen erről volt szó, bár ettől a haláleset nem kevésbé tragikus.
Noa Pothovent gyermekkorában megerőszakolták, az átélt poszttraumás stresszről és a nyomában kialakult lelki szenvedésről könyvet írt. Végül valóban maga döntött úgy, hogy nem akar tovább élni, többé nem fogadott el sem ételt, sem italt – szülei és az orvosok pedig nem folyamodtak kényszertáplálásához. Hogy ez eutazánia-e, vagy sem – talán nem is ez a legfontosabb kérdés. Nyugodjék békében – ha már életében nem tudtunk segíteni rajta…
Katalin és Meghan hercegné filléres divattrükkjei
Katalin hercegné és Meghan hercegné a wimbledoni tenisztornán (Fotó: Getty Images)
Benecz Judit és a Shine rovat most nem a glamourt hozta el nekünk, hanem a mindennapok lehető legföldhözragadtabb praktikáit. Mitől nem csúszik ki a blúz a szoknyából? Mitől nem lépünk ki a magassarkúból? Mitől nem fújja fel a szoknyánkat a szél? Nem, nem attól, hogy épp szerencsénk van. A bosszantó apróságok ugyanis megelőzhetők – ebben pedig azok a profik, akiknek minden pillanatát fotózzák. A brit királyi család nőtagjai akár könyvet is írhatnának a témáról, most viszont a mi cikkünkhöz járultak hozzá. Lopásra fel!
„Kicsim, te is meg fogsz halni, de nem te leszel a következő” – A szülői igazmondásról
Fotó: istock
Ti mindig igazat mondotok a gyerekeiteknek? Ne vágjátok rá rögtön, hogy persze! Ez ugyanis költői kérdés – senki nem mond mindig és mindenben teljesen igazat. O. Réti Zsófi egy olyan házaspárt mutat be, akik legalább törekszenek erre. Talán a legtöbb, amit e téren elérhetünk, az az, hogy kényelemből ne hazudjunk a gyereknek. Ne mondjuk, hogy azért nem veszünk még egy csokit, mert nincs nálunk több pénz – mondjuk, hogy sajnáljuk rá, vagy hogy egészségtelennek tartjuk. Vállaljuk fel a döntéseinket akkor is, ha tudjuk, hogy az hisztit generál. Artúrék arra figyelmeztetnek, hogy ha most a könnyebb utat választjuk, hosszú távon valójában sokkal nehezebb dolgunk lesz. Nagy eséllyel igazuk van, csak olyan nehéz betartani… pláne, hogy a dolog azt feltételezi, hogy más felnőttekkel, sőt még önmagunkkal szemben is őszinték vagyunk. Aki azt mondja, hogy ő mindig ezt teszi, az hazudik. Na, ugye…
Horváth Tamás koncertjére kísértünk nyolc kerekesszékes fiatalt
De jó volt Fencsik Tamásék videóját megnézni így, a hét vége felé! Egy csapat tinédzser, akik úgy tudnak örülni egy koncertnek, mint… nem is tudom, mit tudnék mondani, aminek így örültem utoljára. De nagyon jó látni azt is, hogy a Budapest Park vezetősége fontosnak tartja, hogy mindenki részesülhessen a fővárosi éjszaka kínálta élményekből – még kerekesszékben ülve is. Nézzétek, és mosolyogjatok!
