Bájos az óriásplakátokon a nagyapa, aki azt sem tudja, hogyan fogja az ölében egyszerre másfél év körüli unokáját és annak két játékát. Elismerően csettintünk: nahát, egy nagyapa, aki egész napra bevállalja a gyermekgondozást, hogy lánya, fia, veje vagy menye főállásban dolgozhasson! Inkább otthagyja ő maga a munkáját, hogy hatvan körül pelenkázzon, etessen – méghozzá nem alkalmilag, hanem naphosszat! Valóban elismerésre méltó. De nem lehet, hogy csak a plakátokon létezik? Mi ugyanis hiába kutattunk, egy olyan nagyszülőt sem találtunk, aki szívesen élne a gyed lehetőségével, de legalább érdeklődne utána. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem létezik ilyen Magyarországon, és hogy elvetélt lenne a kormány ilyen irányú ötlete, az viszont gyanús, hogy nem túl életszerű.
A terv egyébként nem túl régi, és azért dobták be, hogy hátha ezzel is megnő a gyerekvállalási kedv idehaza. A felvetést nem érdemes kapásból lehurrogni, elvégre van abban valami szívmelengető, hogy bölcsi helyett az ember a nagyszülőre bízza a kisgyerekét, aki anyagi szempontból sem jár rosszul, elvégre fizetést kap érte. Elvben mindenki nyerhetne vele, de félő, hogy csak elvben. Mielőtt azonban ízekre szedjük a kérdést Erzsivel, aki egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy nagyszülőként igénybe venné a gyedet, jöjjenek a szigorú tények:
Nekik jár:
- A nagyszülői gyedet 2020. január 1-től lehet igényelni, legfeljebb két évig.
- Fontos, hogy mindkét szülő keresőtevékenységet végezzen.
- Csak az a nagyszülő adhat be igénylést, aki maga is dolgozik, tehát még nem nyugdíjas.
- A gyed ideje alatt a nagyszülő legfeljebb otthonról végezhet keresőtevékenységet.
- A gyed beleszámít a későbbi nyugdíjba.
- Összege a korábbi fizetés 70 százaléka, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 70 százaléka lehet. (Ez havi bruttó 208 ezer forintot jelent.)
- Amennyiben több unokára felügyel a nagyszülő, a gyedet gyerekenként állapítják meg.
Amit nem tudunk:
- Készültek-e hatástanulmányok, tudjuk-e például, hogyan viszonyulnak a kérdéshez maguk az érintettek (szülők és nagyszülők)?
- Egyáltalán hány embert érintene ez az intézkedés? Hogyan néznek ki ezek a számok vidéken, illetve a nagyvárosokban?
- Mi fog történni a fizetés és a gyed közötti 30 százalék különbséggel a későbbi nyugdíj összegének szempontjából? (Elvileg ez ma ugyanis alacsonyabb nyugdíjat feltételez.)
- Mik a kormány tervei a munkaerőpiaci szempontból sérülékeny, gyakran diszkriminált 50 pluszos generáció esélyegyenlőségének védelmére a munkába való visszatérésnél?
2019-ben a gyed maximális összege 208 600 forint volt, ez érdemben bizonyosan nem változik jövőre. Vagyis az a nagyszülő, aki mondjuk a versenyszférában ennél jóval magasabb összegért dolgozik, sok pénzt bukhat a dolgon (hiszen ebből mintegy 140 ezret kap meg valójában). Persze nem a pénz az egyetlen tényező. Tételezzük fel, hogy valaki szívesen kiszállna a mókuskerékből egy-két évre a tündéri unokája miatt. Vajon mennyi esélye lesz rá, hogy 50 pluszos munkaerőként kérdés nélkül visszaveszik ugyanabba a pozícióba? Egyáltalán: hogy bárhol megfelelő munkát talál?
Képünk illusztráció (Fotó: David Turnley/Corbis/VCG via Getty Images)
Jól keresők, rosszul keresők, és akik köztük vannak
De távolodjunk el a nagyvárosoktól, nézzük azt az esetet, hogy valaki minimálbérre van bejelentve egy gyárba. Mondjuk régóta nehéz fizikai munkát végez, és egyáltalán nincs kifogása a gyed ellen. Viszont, mivel csak a korábbi fizetése 70 százalékát kaphatja meg, tízezer forintokkal csökkenhet a havi bevétele, ami az ő esetében igen komoly kiesés. Vajon ő lenne az ideális célcsoport?
Én most a két szélsőséget idéztem: a jól kereső középkorúakat, illetve a minimálbéres, képzetlen munkaerőt. A kettő között van még például a képzett, ám átlagkeresetű értelmiség. Mint Erzsi, aki tanár egy fővárosi gimnáziumban. A munkáját nagyon szereti, de mivel évtizedek óta ugyanazt csinálja, nem állna tőle teljesen távol, hogy egy ideig otthon legyen. A legkisebb unoka épp egyéves, vagyis vele nyugodtan GYED-re mehetne egy időre. A gimnázium is elengedné, pontosabban visszavenné. Itt jön a „de”…
„Számomra egyáltalán nem mellékes, hogy mennyi lesz a nyugdíjam később. Tudtommal az utolsó évek számítanak a legjobban. Azzal, ha én egy-két évre gyedre megyek, súlyos tízezreket veszíthetek. Márpedig itthon olyan alacsonyak a nyugdíjak, hogy számít minden tízezer forint. Különösen, ha az ember nem szeretne majd a gyerekeire támaszkodni. Márpedig ki szeretne?”
Erzsi szerint ettől függetlenül a nagyszülői gyed egyáltalán nem rossz ötlet, hiszen a gyerekeknek jobb a nagyszülő mellett, mint egy nagy létszámú bölcsődei közösségben, és sokan boldogan unokáznának egész nap. Ami pedig a kormányt illeti, valószínűleg olcsóbb ez a rendszer, mint új intézményeket építeni és fenntartani. A fenti listával (melyek azok a kérdések, amikre még nincs válasz) mindenesetre egytől egyig egyetért Erzsi is, ezek közül a legnagyobb jelentősége szerinte a hatástanulmány hiányának és az anyagiaknak van, de a többi kérdésre is jó lenne választ kapni.
Nem ő volt az egyetlen persze, akit megkérdeztem. A többiek válaszában az volt a nagyon érdekes, hogy mindenki elvetette az ötletet, ráadásul mindenki más és más okból. A kérdés egyszerűen ennyi volt:
Szívesen otthon maradnál az unokáddal?
- Nem, nagyon szeretem a munkámat, a kollégáimat, nem szeretnék évekig otthon maradni.
- Nem, de ezt a lányom nem is igényelné.
- Nem, terveim vannak a nyugdíjas éveimre, nem engedhetek meg magamnak ekkora pénzkiesést.
- Nem, imádom ugyan az unokámat, de egész nap vigyázni rá, rohangálni utána már megterhelő lenne, ráadásul semmi másra nem jutna időm.
- Nem, de nem is kell ahhoz gyed, hogy érdemben jelen legyek az unokáim életében.
- Nem, számos ok miatt, az egyik, hogy mivel egész nap velem lenne kettesben, félő, hogy hozzám kötődne jobban, nem a szüleihez.
Ezeket a válaszokat mind nők adták. Persze néhány férfit is megkérdeztem, ők mindannyian azt felelték (leegyszerűsítem):
Egész nap?! Az sok lenne.
Ők voltak a potenciális gyedet igénylő nagyszülők, de mi a helyzet a szülőkkel? Egyáltalán milyen státuszú szülőknek kedvez a kormány ötlete? Valószínűleg azoknak, akiknek jó munkájuk és magas fizetésük van. Akiket nehezen engednek el évekre, és akik maguk sem szívesen esnek ki a munkaerőpiacról évekig. Nos, tegyük fel, hogy az ő szüleik közül senki nem osztja a fenti aggályokat, és valaki szívesen unokázik évekig mindennap nyolc-tíz órában annak ellenére, hogy már ötvenes-hatvanas. Csakhogy ők azok a szülők, akik általában később vállalnak gyereket, vagyis könnyen előállhat az a helyzet, hogy mire megérkezik az unoka, netán a második, a nagyszülő már rég nyugdíjas. Így pedig, ugye, ugrik a gyed…
Vagyis még ha elvileg jó is a szándék, ha nem is teljesen elvetendő maga az ötlet, egyelőre úgy tűnik: túl sok mindennek kell klappolnia ahhoz, hogy a nagyszülői gyedet jelentős számban igényeljék. Szerkesztőségünkben várjuk annak a jelentkezését, aki szívesen megtenné, és az esélye is megvan rá jövőre!
