A legtöbb szülőnek rémálom megoldani a nyári szünettel járó gyermekfelügyeletet. Ezek a hónapok azonban nemcsak arról szólnak, hogy szervezési ügyességgel átvészelhetjük őket, hanem egy nagyon fontos időszakról is: a leendő első osztályos gyermekek felkészüléséről az iskolakezdésre. Ahogy mi, felnőttek, úgy a kisgyermekek is igénylik az átmeneti időszakot az életükben, amikor elengedhetik az óvodás éveket, és van lehetőségük elhinni: szeptembertől valóban iskolába készülnek.
Minden óvodás életében eljön a búcsú. Forrás: Profimedia
Az első iskolaév előtti nyár már nem ugyanaz, mint korábban
A szülőknek hatalmas kihívásokkal kell megküzdeniük mostanság, hiszen a rokonok sok esetben már távolabb élnek egymástól, nem mindenki tud igénybe venni nagyszülői segítséget, a családok nagy részében pedig mindkét szülő dolgozik, gyakran más helységben, mint ahol az óvoda található. A szabadságolások nem mindig oldhatók meg könnyedén, sok szülő rákényszerül, hogy egymást váltva vegye ki a neki járó napokat. Így kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy a gyermek addig élvezze az óvoda szeretetteljes környezetét, amíg csak lehet, hiszen eddig is ezt tette. Azonban a szakértő figyelmeztet: nem tesz jót a kicsinek, ha nincs ideje és lehetősége eltávolodni az egyik élethelyzettől, és megbarátkozni a sokszor ijesztő gondolattal: szeptemberben már nem az oviba kell majd mennie.
Minimum két hét kell
Soltészné Kovács Zita óvodapedagógus minden év őszén, az első tanítási napon reggel összegyűjti a nyáron elballagott óvodásait, és ő maga kíséri át őket az óvodához tartozó iskolába, hogy ünnepélyesen átadja őket a tanító néninek és az új életnek. Az évek során mindig pozitív visszajelzéseket kapott a „ceremóniáról”, azonban sorra azt tapasztalja: nehezebb az elválás és az iskolakezdés azoknak a gyerekeknek, akik a nyár utolsó heteit is az óvodában töltik.
„Ez egy életszakasz, amit le kell zárniuk a gyermekeknek. Ha van idejük elengedni, akkor könnyebb elkezdeni egy újat. Tudom, hogy nagyon nehéz a szülőknek, sokan ingáznak, agglomerációban élnek; sokszor fogalmam sincs, hogy tudnak ideérni ötig. De az utolsó nyáron akkor is meg kell próbálniuk legalább az utolsó két hetet szabaddá tenni. Teljesen más az óvodában a gyermekekkel szembeni elvárás, mint az iskolában. Ehhez lelkileg irányt kell váltaniuk, meg kell értenie a leendő elsősnek: az óvodába többet nem jövünk. Összepakoltuk a holminkat, kiköltöztünk, otthon pedig elkezdünk az iskolával foglalkozni. Hadd várja egészségesen, hadd izguljon: fel kell készülnie arra az életre, ami így is idegen lesz számára.”
Meg kell értenie: többé nem óvodás
Legyünk büszkék rájuk! Forrás: Profimedia
A szülőknek mindig fejtörést okoz az is, mennyit foglalkozzanak otthon az iskola kérdésével, hogyan tudják feloldani a gyermekben lévő feszültségeket. A pedagógus válasza: sehogy. A szorongását azonban nagyban tudjuk csökkenteni, de csakis akkor, ha ott vagyunk mellette, közösen cselekszünk, beszélgetünk.
„Ha mindennap kipakolja ötször az iskolatáskát, pakolja ki! Ha azonban augusztus 31-én még óvodában van, vagy akármikor visszakerülhet, ha a szülő éppen nem tudja megoldani a felügyeletét, akkor nincs ideje megélni ezeket az új, felkészítő élményeket. Ha el tud szakadni, akkor nagyobb eséllyel kezdi úgy az iskolát, hogy már nem fáj annyira a szíve az oviért. Akkor már csak az új érdekli: büszke magára, hogy ez vele történik!”
Közösen készüljünk
Az utolsó két hétben van lehetőségünk arra, hogy együtt készüljünk fel, együtt vásároljuk meg a szükséges dolgokat, együtt rendezzük be a szobát. És főleg van időnk beszélgetni, de kizárólag kényszer nélkül.
„Hadd rendezze be a szobát, az íróasztalát! Ha nem jó helyre teszi a dolgait, akkor is hagyjuk, hadd kezdjen bele az újba. Én meg szoktam engedni nekik – főleg annak, aki izgulós –, hogy nyugodtan hozzák be az oviba az iskolatáskát megmutatni: megcsodáljuk, örülünk neki.
Emeljük magasra azt a gyermeket, hogy iskolás lett!
Az egészséges izgalom és egészséges várakozás pozitív irányba mozdítja majd őket. Aki viszont hirtelen kerül teljesen más elvárások elé, lehet, hogy megijed az új környezettől. Csak gondoljunk bele: az óvodában minden napját úgy tölti, hogy nincs felügyelet nélkül. De az iskolában már nem mindig lesz így: gyakran lesznek olyan felügyelővel, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda…
Megkönnyítheted az iskolára készülést
- Látogassatok el a suli környékére! Válasszuk ki a megfelelő járművet – legyen az autó, bicikli busz vagy gyalog –, és menjünk végig azon az útvonalon, ahol minden reggel utazni fogunk. Járjuk körbe az iskolát, nézzünk be az udvarra, beszélgessünk a már ismerős helyekről!
- Beszéljetek a mosdózásról! Furcsa, de az egyik legerősebb szorongást az önálló, iskolai mosdóhasználat jelenti. Beszéljük meg, hol találja gyermekünk az iskolán belül a mosdókat, mit vigyen magával, mi a teendője. Vegyük rá, hogy otthon mindent egyedül csináljon!
- Készítsetek iskolai napirendet! A lazább óvodai szokások és a még inkább kötöttségektől mentes nyári napok után sok gyermeknek problémát okoz az iskolai hétköznapok szigorú napirendje. Tervezzük meg közösen, és kezdjük el időben hozzászoktatni gyermekünket! Ne augusztus 31-e legyen az első nap, mikor időben kell lefeküdnie!
- Biztosítsd a barátságait! Sok gyermekben félelmet kelt az, hogy az óvoda végével a barátságai is megszűnnek. Ápoljuk nyáron is a számára fontos emberekkel való kapcsolattartást, és ha vagyunk olyan szerencsések, hogy a jövőbeni osztálytársai közül is ismerünk párat, hozzunk össze közös találkozót, játszóterezést, hogy a gyermekek lássák: az óvoda után is van közösségi élet.
- A közös vásárlás magabiztosságot ad. Ne hagyjuk ki gyermekünket az iskolai felszerelés beszerzéséből, nagyon sokat számít, hogy a fontosabb felszereléseket ő maga választhassa ki. Ne erőltessük rá az ízlésünket, számít, hogy olyan tárgyak vegyék körül, amelyekre ránézve jó érzés tölti el.
- Kezdj el könyveket adni a kezébe! Az iskolát megelőző hónapokban a legtöbb gyermek már aktívan érdeklődik a betűk, az írás, az olvasás iránt. Ne csak meséljünk neki, adjuk a kezébe a könyveket, mutassuk meg benne a betűket, szavakat!
- Legyenek elvárásaid! Egy leendő iskolás már sok mindent tud önállóan csinálni, hagyjuk, hogy így legyen, sőt! Adjunk feladatokat, amelyek korának, tudásának és az iskola leendő elvárásainak megfelelnek.
