Aktuális

„Budapesti vagyok, de igazából világpolgárnak érzem magam”

De miért nem megy be a szállóra? – kérdezzük. Talán mert szabad akar lenni. Mint László. A MyBudapest harmadik fotóművésze sorozatunkban.

„Budapest sokunk otthona. Megvannak a törzshelyeink: a kedvenc padunk a Margitszigeten, az utca, amin mindennap végigtekerünk, vagy a sarok, ahol a péntek esti sörözés előtt összefutunk. De vajon hogyan látják a várost azok, akik számára ezek a helyek szó szerint az otthont jelentik?” – teszi fel a kérdést a Budapest Bike Maffia. A fejtegetésre pedig a legilletékesebbek, hajléktalan embertársaink adják meg a szemet gyönyörködtető választ. Az idén harmadszorra, az nlc médiatámogatásával megrendezett My Budapest Photo Project keretein belül fedél nélküliek egyszer használatos fényképezőgépet kaptak, amivel Budapestet fényképezték – úgy, ahogy ők látják. A szakmai zsűri által legjobbnak ítélt ötven képet a Madách téren mutatták be. Ezek közül tizenhárom került be a MyBudapest 2019 naptárba. A naptár, illetve a nyertes fotók felhasználásával készült képeslapok és jegyzetfüzetek már kaphatók a Budapest Bike Maffia webshopjában, illetve az alábbi üzletekben: Fiók, Fuga, Kiscelli Múzeumshop, Konfekció, Massolit Books & Café, Műcsarnok Art Box, NOS, Szimpa Design Shop. Az eladásokból származó bevétel a tizenhárom nyertes alkotót támogatja, akik közül ötöt sorozatban mutatunk be – remélhetően ezzel is hozzájárulva az előítéletek lebontásához.

Egy kényelmes padot keresünk a János Pál pápa téren Pollák Lászlóval, a MyBudapest Photo Project egyik díjazottjával.  Az októberi délután szokatlanul meleg és napsütéses. „Milyen szép idő van” – mondja boldogan. Én reflexszerűen rávágnék valami okoskodást a klímaváltozásról; arról, hogy miféle negatív folyamatok következménye az októberbe nyúló vénasszonyok nyara, de még időben rászólok magamra. László hajléktalan, rendszerint valamelyik közparkban hajtja álomra a fejét, így számára nagyon nem mindegy, hány fokot mutat a hőmérő éjszaka.

Hajléktalan

Fotó: Neményi Márton

„Bonyhádon születtem – kezd mesélni az életéről. – Általánosban kitűnő tanuló voltam, a gimnáziumi évek alatt is jól ment az iskola. Aztán nem vettek fel az egyetemre. Egyetlen ponttal csúsztam le. Nem voltam KISZ-tag, ha az lettem volna, akkor kaptam volna egy pluszpontot. Utána a Tolna Megyei Néplapnál lettem újságíró, de volt egy pártkongresszus, ami után a főszerkesztő-helyettes megkérdezte, hogy ismerem-e a kongresszus tételeit. Mondtam, hogy nem, mire ő megkérdezte, hogy akkor miként akarom majd támogatni. Annyit válaszoltam, hogy nem akarom őket támogatni, én csak újságot akarok írni.” A puhuló, de alapvetően mégiscsak diktatórikus Kádár-korszakban nem bizonyult szerencsésnek a válasz, Lászlót rövid úton ellehetetlenítették. Ezután költözött Budapestre, a BKV-nál kezdett dolgozni, forgalomirányítótól kezdve villamosvezetőig minden volt. Viszont – elmondása szerint – a politika itt is rátalált, ezért inkább megszervezett egy disszidálást. – „Felültem a vonatra, és Kölnben szálltam le róla. Vissza sem jöttem hat évig. A kilencvenes években volt még egy rövidebb magyarországi intermezzo az életében, ami után Spanyolországba költözött. Ott két évig maradt, az 1996-os választások után azonban sokakat „kitessékeltek” az országból. László így került ismét vissza Magyarországra és Budapestre.

„2010-ben sikerült egy önkormányzati lakáshoz jutnom a 11. kerületben. Innen lakoltattak ki. A szerződésben úgy volt, hogy mindig előre kell fizetni egy évet. 2015-ben elkezdték módosítani az eredeti megállapodást, amiből viták keletkeztek. Aztán felemelték a lakbért negyvenöt ezer forintról hatvanhatra. Nekem százegyezer forint volt a nyugdíjam, merthogy akkor már nyugdíjas voltam, 2008-ban ugyanis operáltak vastagbélrákkal. Súlyos volt, sztómát kaptam. Kivették, aztán visszaültették. A második műtétemnél már hajléktalan voltam. Nem vártam meg a rendőröket, összecsomagoltam, és mentem. Nagyon sok minden a lakásban maradt. Amit a mai napig nagyon sajnálok, az ötszáz darab könyv. Nagyjából száz még megvan, a Fedél Nélkül szerkesztőségében tárolom őket, de a legtöbbet ott kellett hagynom.

Azóta eltelt három év, László pedig kénytelen volt hozzászokni ahhoz, hogy a mindennapjai otthon nélkül telnek. „Már a legelején kaptam egy barátomtól egy katonai hálózsákot. Abban ki lehet bírni éjszaka, még a téli mínuszokban is.

Csak reggel nagyon rossz, amikor felébred az ember, és ki kell szállni belőle. Akkor gyorsan be kell menni valamelyik kocsmába.

Az első éjszaka nem jó helyre mentem, a Kelenföldi pályaudvar aluljárójában próbáltam aludni, de a rendőrök zaklattak. Három hét után találtam meg azt a helyet, ahol jót lehet aludni. Egy parkban van, eldugott hely. Van a közelben közkút, reggel lehet mosakodni, vizet venni. Időnként barátoknál alszom egy-két napot. Vannak olyan helyek, ahol ki lehet mosni a ruhát, és meg is szárítják. Nyolc hónapig éltem az utcán, aztán bekerültem a Dózsába. Az egy hajléktalanszállás, minden lakónak van egy hét négyzetméteres külön szobája. Oda úgy jutottam be, hogy a Fedél Nélkül szerkesztője írt egy ajánlást. Két évig lehetett maradni, amióta lejárt, azóta megint az utcán vagyok. Télen aludtam munkásszállásokon is, de ott kétezer-ötszáz forintért csipkednek össze a poloskák, nem éri meg. Egy időben laktam albérletben. Egy szoba ötvenötezer forint volt, de rajtam keresztül járkált a másik albérlő, aki ráadásul egész nap dohányzott úgy, hogy nem szellőztetett.”

László számára létezik egy nagyon erős kapaszkodó, ami segít szebbé tenni a mindennapokat, ez az irodalom. „Az első verset nyolcévesen írtam anyukámnak, anyák napján. Füzet, toll mindig van nálam. Ha összeáll valami, bemegyek a Fedél Nélkül szerkesztőségébe, és legépelem. Csak ott tudom. Ez az egyik legnagyobb fájdalmam. Jön a vers vagy a novella, és nem tudom azonnal bevinni a gépbe. Ebből a szempontból csak a riport jó, az ugye ott van fenn a diktafonban. A Fedél Nélkülhöz még 1998-ban kerültem, akkor még egy kettéhajtott A5-ös lap volt az újság. Egy ismerősöm mondta, hogy Laci, te írsz verseket, hozzad el őket. Azóta rendszeresen publikálok. De nem csak ott, máshol is. Mostanában visszaesett a példányszám, de egy időben elég magas volt. Tulajdonképpen mi voltunk a legmagasabb példányszámú irodalmi lap Magyarországon… Hamarosan viszont verseskötetem fog megjelenni, a Menhely Alapítvány segítségével.”

Hajléktalan

Fotó: Neményi Márton

A hajléktalant körbeveszi a nem hajléktalan világ. László szerint az átlagemberek hozzáállásával nincs gond, viszont a döntéshozók szerinte nem sietnek segíteni a fedél nélkül maradtakat, pedig külföldön léteznek jó példák. „Az emberek vélekedése nem egységes, bár ahogy én tapasztaltam, a háromnegyed részük segítőkész. Soha nem koldultam, de gyakran kaptam ételt vagy ruhát. A maradék egynegyed inkább közömbös, azt pedig, hogy csúnyán néztek, vagy beszóltak, nagyon ritkán tapasztaltam.

Az emberekkel nincs baj, segítenek, vagy ha nem tudnak, akkor csak elfordítják a fejüket. A döntéshozókkal van a probléma.

Kölnben hat év alatt két hajléktalant láttam, ott van szociális bérlakásrendszer. Disszidálás után egy ideig a város fizetett nekem egy ilyen lakást, pedig nem is voltam német állampolgár.”

Az eddigi hatvanöt évének majdnem pontosan a fele a magyar fővárosban telt el. „Harminckét évet Budapesten töltöttem, úgyhogy részben budapesti vagyok, de igazából világpolgárnak érzem magam. Budapest szép város, de sok más szép város van: Köln, Győr vagy Szeged is az. Az épületek gyönyörűek, van szellemi pezsgés. Összességében szeretem Budapestet, de nem imádom. Ahol jól érzem magam, az a Fedél Nélkül szerkesztősége és egy borozó a Fehérvári úton. Oda szoktam beülni sakkozni meg ultizni. Otthon sehol se érzem magamat. Ez nem is lehetséges, hiszen nincs otthonom.”

A MyBudapest projekten elért siker viszont arra enged következtetni, hogy Lászlónak nemcsak az íráshoz van tehetsége, hanem a vizuális érzéke is figyelemre méltó. Ezt maga sem tagadja, de nem is értékeli túl magát e téren. „Soha nem tanultam fotózni, de a rajzoláshoz volt érzékem. A költészettel, a prózaírással és az újságírással ugyanígy vagyok. De ebből a négyből hármat szívesen elengednék, ha a maradék egyhez nem csupán érzékem, hanem zsenialitásom lenne. Volt két képem, amit nem választottak be a díjazottak közé, pedig szerintem sokkal jobbak voltak azoknál, amiket a zsűri értékelt. Az egyiken srácok másznak fel a Szabadság hídra, miközben biciklisek figyelik őket. A másik egy két és fél éves kisfiút ábrázol, aki a triciklijének támaszkodik, de olyan arckifejezéssel és mozdulattal, mintha az egy Ferrari volna.”

A hajléktalanokat a többség sajnálja, ennek ellenére az interjú végére az is kiderül, hogy volt sokkal nehezebb időszak is László életében, mint a fedél nélkül töltött évek. „A Kádár-rendszerben voltam katona, az rosszabb volt, mint a hajléktalanság. Folyamatosan hallgattuk, hogy ezt csináld, azt csináld, ide menjél, oda menjél. Százszorta nehezebb volt. Hajléktalanként sokkal szabadabb vagyok.”

Megnézem
Összes kép (5)

„Budapesti vagyok, de igazából világpolgárnak érzem magam”

„Budapesti vagyok, de igazából világpolgárnak érzem magam”

Fotó megosztása:

 

nlc.hírlevél

Iratkozz fel az nlc hírlevelére, és olvasd elsőként a legizgalmasabb híreket!

FELIRATKOZOM

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése