Egy múlt héten megjelent sajtóhír szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök utasította a kormányát, hogy „teremtse meg a fiatalok online jelenlétének megfigyeléséhez szükséges feltételeket”. Putyin deklarált célja, hogy propagandistái a fiatalok „erkölcsi és lelki nevelését segítő tartalmakkal” szórják meg az orosz ifjúságot. Nem ez az első ilyen ötlete: idén kezdte meg a sugárzást az a tévécsatorna, amely a nap huszonnégy órájában második világháborús témájú játék- és dokumentumfilmeket, stúdióbeszélgetéseket sugároz.
Győri Lóránt geopolitikai elemző, a Political Capital szakértője szerint Putyinnak minden eszköze megvan, hogy megvalósítsa ezt a disztópiába illő elképzelést. „Az orosz fiatalok online jelenlétének megfigyelése jó ideje valós törekvés a kormány részéről, már csak azért is, mert a Putyin 2018-as újraválasztása óta újra és újra fellángoló kormányellenes megmozdulásokban, tüntetésekben is egyre nagyobb szerepet vállalnak a tizenhét-huszonöt éves korosztály tagjai. Putyinék attól tartanak, hogy az ellenzék a közösségi oldalak segítségével a színes forradalmakhoz vagy az arab tavaszhoz hasonló felkeléseket szervezhet, amit minden eszközzel megpróbálnak megakadályozni” – fejtegeti a szakértő.
Épül a Nagy Orosz Tűzfal
Igaz, hogy Oroszországban a legtöbben a Vkontakte nevű, orosz fejlesztésű és üzemeltetésű, rendkívül erős állami kontroll alatt álló közösségi oldalt használják, de azért a Facebook, a Twitter, az Instagram is népszerű, akárcsak az olyan kódolt üzenetváltást lehetővé tévő csetprogramok, mint a Signal vagy a Telegram. „Utóbbiakat be is tiltotta az orosz kormányzat – mondja Győri Lóránt. – De ez nem volt elég, 2015-ben törvényileg kötelezték a külföldi internetes szolgáltatókat, hogy készítsenek másolatot az orosz állampolgárokról gyűjtött adatokról, és helyezzék el azokat olyan adatbázisokban, amikhez a Kreml által felügyelt hatóságok is hozzáférhetnek.”
A szakértő szerint Putyin még tovább menne. „2019-ben a Duma (az orosz parlament alsóháza – a szerző.) elfogadott egy úgynevezett »internetszuverenitási törvényt«, amely lehetővé teszi, hogy a ország internetes infrastruktúráját leválasszák a világháló többi részéről, és ezzel megakadályozzák, hogy az oroszok külföldi oldalakat látogassanak, külföldi szolgáltatásokat vegyenek igénybe. Ez nagyban emlékeztet arra, amit Kína is csinál: a »Nagy Kínai Tűzfal« után felépülhet a »Nagy Orosz Tűzfal« is.”
Győri szerint a párhuzam már csak azért is találó, mert a putyini Oroszország jórészt a Kína által kifejlesztett technológiákat használja állampolgárai megfigyelésére. „A kínaiak nagyon kedvező feltételekkel bocsátják az oroszok rendelkezésre ezeket a modern technológiákat. Részben azért, mert úgy gondolják, Putyinék erős szövetségeseik lehetnek az Egyesült Államokkal szemben vívott technológiai hidegháborúban, részben pedig azért, mert így jóval nagyobb mintán tesztelhetik a hatékonyságukat.”
Kínában már működik az új „digitális kasztrendszer”
A szakértők szerint Kína az állampolgárok megfigyelését és a velük kapcsolatos adatok gyűjtését lehetővé tevő technológiák terén messze maga mögött hagyta a versenytársait. „Peking már évek óta aktívan tesztel egy olyan »digitális kasztrendszert«, amely politikai nézeteik, internetes mozgásuk, normakövetésük alapján osztályozza az embereket. Ez az úgynevezett »társadalmi pontrendszer«; egyelőre nem terjesztették ki az ország mind a másfélmilliárd lakosára, de több tízmillió ember életében máris komoly szerepet játszik, hiszen az illetékesek ez alapján döntik el, kaphatnak-e például útlevelet, banki hitelt, betölthetnek-e bizonyos állásokat és a többi – mondja a szakértő. – Ez már maga az orwelli megfigyelő állam.”
Győri szerint ugyan a technológia adott, de attól egyelőre még nem kell tartanunk, hogy a kínai társadalmi pontrendszerhez hasonló megoldásokat nálunk is bevezessék. „A taoista gyökerű ázsiai országokban élő emberek – mint amilyen Kína vagy Japán – nagyon máshogy fogják fel az individuum szerepét a társadalomban, mint a nyugatiak – hangsúlyozza. – Ők úgy tekintik, hogy az egyén fő társadalmi funkciója, feladata nem önmagának, a saját vágyainak és tehetségének kibontakoztatása, hanem a közösség építése, jobbítása. Többre tartják a közösség érdekeit a sajátjukénál, és emiatt a kollektivista szemlélet miatt nagyobb igényük van a társadalmi ellenőrzésre, visszacsatolásra is.”
A Political Capital szakértője hozzáteszi: a kínai emberek többsége már csak azért sem tiltakozik az ilyen rendszerek bevezetése ellen, mert az elmúlt évtizedek modernizációjának, gazdasági fejlődésének köszönhetően sokkal jobban élnek, mint korábban. „A totális megfigyelés ellen jobbára csak azok tiltakoznak, akik – mint a hongkongi különleges övezet lakói vagy a külföldön élő ellenzékiek – azt szeretnék, ha Kína is a demokratizálódás útjára lépne” – hangsúlyozza.
Fontos lenne, hogy a demokrácia intézményrendszere is fejlődjön
Győri Lóránt szerint annak ellenére, hogy Oroszország gazdaságilag messze nem áll olyan jól, mint Kína, a törvényi háttér mégis lehetővé teszi, hogy hosszabb távon ott is hasonló pontrendszert vezessenek be. „Tény, hogy egy ilyen rendszer felállítása nagyon komoly befektetéseket igényel, de a putyini politika – az emberi jogok szinte teljes figyelmen kívül hagyása, a jogállam és a jogi szabályozás hiányosságai, gyengeségei – mégis nagyon megkönnyíthetik ezt – fejtegeti. – Arról nem is beszélve, hogy ezeket az orosz törekvéseket Kína is támogatja: a két ország éppen ebben a hónapban fog aláírni egy megállapodást arról, hogy együtt veszik fel a harcot az »illegális online tartalmak« ellen. Sajnos félő, hogy nemcsak a kiberterrorizmus, az internetes pedofília vagy más bűncselekmények, hanem politikai ellenfeleik ellen is együtt, egyesített erővel lépnek majd fel.”
A szakértő szerint ugyan nem valószínű, hogy a közeljövőben a demokratikus nyugati országokban is a kínaihoz hasonló megfigyelőrendszereket építsenek ki, de az azért fontos lenne, hogy a törvények és a szabályozás lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel. „Rengeteg adat halmozódik fel rólunk a különféle állami és vállalati adatbázisokban, hiszen a mobileszközeink, az általunk használt szoftverek és az egyre szaporodó térfigyelő rendszerek is folyamatosan gyűjtik rólunk az információkat. Éppen ezért fontos lenne, hogy a technológiai fejlődéssel párhuzamosan a demokratikus intézményrendszer is fejlődjön, biztosítva, hogy senki se élhessen vissza ezekkel az érzékeny adatokkal.”