- A kutatások és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a pszichoterápia a mentális egészség megőrzésének egyik leghatékonyabb eszköze.
- A pszichoterápia célja a lelki egészség megőrzése és helyreállítása, a lelki zavarok okainak feltárása, a mentális betegségek diagnosztikája és gyógyítása.
- A pszichoterápia leegyszerűsítve nem más, mint a lelki problémák kommunikáció útján történő gyógyítása.
- Más megközelítés szerint pszichoterápiának számít minden olyan technika és eljárás, amely személyiségváltozást idéz elő a kliensben.
- A pszichoterápia az elmúlt évtizedekben világszerte a mentális egészség megőrzésének egyik leghatékonyabb eszköze lett.
- A magyar egészségügyi törvény szerint a pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott terápiás eljárás, amit pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazhatnak a szakemberek.
- Ma közel 200 pszichoterápiás módszert tartanak számon a szakmában, bár a hazai gyógyászati gyakorlatban használt eljárások száma 20 körül van.
- Szintén a magyar egészségügyi törvény mondja ki, hogy a pszichoterápia történhet egyéni vagy csoportos formában, a lényeg, hogy több, meghatározott idejű ülésben zajlik, és egyedül csak a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezheti.
- Gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést egyszerre egyedül csak orvos pszichoterapeuta végezhet.
- A pszichoterápia a páciens és a terapeuta személyes kapcsolatán alapul, vagyis ami végső soron gyógyít, az maga a terápiás kapcsolat.
- Itthon nagyon sokáig jogi, szabályozatlansági rendezetlenség jellemezte a területet, ezért a lelki segítséget kínáló szolgáltatások „ami nem tilos, az szabad” elven fejlődtek. Egészen mostanáig.
Február 15-én lépett életbe a kuruzslóellenes törvényként emlegetett törvénymódosítás, ami sokakban komoly riadalmat váltott ki. Túlzó vészforgatókönyv vagy reális veszély, hogy így nem lesz szakember, aki ellássa a segítségkérő magyar lakosságot?
Az egészségügyi törvényben eddig is szerepelt a pszichoterápia leírása, illetve az, hogy ki csinálhatja. Most módosították a Büntető Törvénykönyvet, így emellett a szankció is megjelent, hogy milyen következményekre számíthat, aki átlépi a törvényt azzal, hogy megfelelő képzettség és végzettség nélkül végez pszichoterápiás tevékenységet, és állítja magáról, hogy pszichoterapeuta. Ezt eddig egyébként sokan boldogan megtették. Az egyik legsúlyosabb következmény most valóban az egy év börtönbüntetés lehet. Az aggodalmak egyfelől azoktól jöttek, akiknek a törvénymódosítás sérti az érdekeit, mert veszélybe sodorja a megélhetését, másrészt felmerült, hogy ellátási nehézségek alakulhatnak ki. Ugyanakkor ezek nagy része alaptalan, mert a törvény csak az egészségügyi tevékenység körében végzett pszichoterápiákra vonatkozik.
Ki kicsoda a szakmában?
Például az ELTE-n vagy a Károlin 3+2 év alatt megszerezhető pszichológia diploma egy bölcsészdiploma, amely birtokosát még nem teszi alkalmassá egészségügyi tevékenységre. Abból lesz klinikai szakpszichológus, aki még négy éven át tanul a diploma után egyetemi szakpszichológus képzésben (itthon négy egyetem is végez ilyen képzést), majd pszichoterápiát tanul. Például a Tündérhegyen, ahol gyakorlatot is szerez, mert itt szakmai felügyelet mellett már foglalkozik betegekkel. Ezen túl elvárás, hogy valamelyik pszichoterápiás módszerben is szerezzen jártasságot. (Ezt a képzést egyébként munka mellett is el lehet végezni, ami ún. ráépített állami szakvizsgával zárul.)
Aki az orvosi egyetem után pszichiáter szakvizsgát, vagy más szakvizsgát szerez, utána lehet csak, ugyanezt a képzést elvégezve pszichoterapeuta. A magyar pszichiáterek jelenleg körülbelül 40 százaléka szerez ilyen ráépített szakvizsgát, ami nagyon jó arány.
Vagyis a coaching, a mentálhigiénés tevékenység, a pszichológiai tanácsadás, az egyházi, lelki gondozás stb. nem érintett a kérdésben?
Valóban így van. Ha a kliens nem betegnek minősül, például nem depressziós, borderline, skizofrén, pszichotikus stb., és nem az egészségügyi ellátás keretein belül kerül ellátásra, akkor nem állnak fent a feltételek, amelyek nagyon helyesen egészségügyi szakképesítéshez kötik a pszichoterápia alkalmazását. Ez egy minőségbiztosítási, fogyasztóvédelmi kérdés, ami elsősorban a betegek védelmében született.
Dr. Harmatta János (Fotó: Bankó Gábor)
Viszont az említett szakemberek is élnek a munkájuk során pszichoterápiás mozzanatokkal és módszerekkel, miközben a törvény egyedül a lényeget nem rögzíti, hogy konkrétan mi számít pszichoterápiának. Innentől nem félő, hogy az új szabály veszélyes, kétélű fegyverré válik velük szemben?
Ha nincs diagnózis, hanem a cél egy magánéleti elakadás segítése, az önismeret mélyítése, a személyiségfejlesztés, a konfliktuskezelés stb., a törvény az én értelmezésemben nem vonatkozik rájuk, mert ők nem az egészségügy keretein belül végzik a tevékenységüket. Ahogy a törvényből azt is kiolvasom, hogy ők a saját szakmájuk keretein belül továbbra is nyugodtan alkalmazhatnak pszichoterápiás mozzanatokat vagy módszereket. Másfelől a kérdést nagyban bonyolítja, hogy pszichoterápia önmagában nem is létezik, mert egy több területen átívelő tudományágról, kezelési eljárások összességéről van szó. Ha nagyon pontosan szeretnék fogalmazni, inkább többes számban pszichoterápiák léteznek, többféle módszerrel és megközelítéssel.
Az is felmerült kritikaként, hogy a törvény szövege azt sem fogalmazza egyértelműen, hogy itt most pontosan mi is a büntetendő cselekedet. Erről mi a véleménye?
Valóban nem egyértelmű, ezért a jogászoknak még mindenképpen lesz tisztáznivalójuk a pszichoterápia kérdésében. Ilyenkor általában az történik, hogy a bírói tanács kiad egy állásfoglalást, és eligazítja a bírákat ezekben az ügyekben. Én egyébként nem tartok tőle, hogy mostantól sorozatban indulnak eljárások a szakemberek ellen. Inkább azt várom, hogy a törvény olyan elrettentő hatást fog kiváltani, hogy beindul egy óvatos, önszabályozó, megtisztulási folyamat, és aki eddig a megfelelő végzettség nélkül praktizált, az a jövőben nem barkácsol ekkora kockázat mellett.
Fotó: Bankó Gábor
Ezek szerint ehhez a törvényhez kellene jó néhány plusz szabály és kiegészítés?
Igen, a pszichoterápiával dolgozók mellett az egész segítő, lelki kérdésekkel foglalkozó igen kiterjedt területet teljes egészében, széleskörűen szabályozni kellene, hogy világos képünk legyen arról, hogy ki, milyen végzettséggel, pontosan milyen tevékenységet végezhet, hol húzódnak a kompetenciája határai. Például ha én öt évet tanultam az ELTE-n pszichológia szakon, az egész pontosan mire jogosít fel engem, vagy ha a Semmelweis Egyetemen szereztem diplomát mentálhigiénikusként, esetleg a teológián lelkészként stb. Ez most sehol sincs rögzítve, leírva. A szabályozást pedig az említett szakmák bevonásával, közösen lehet csak érdemben kidolgozni, azt, hogy kinek meddig húzódik a takarója, egyszerűen nem lehet egyeztetés nélkül, kívülről megmondani.
A sokat bírált törvényi szabályozás egy dolog. Mi a helyzet a másik sokat kifogásolt területtel, a pszichoterápiához való hozzáféréssel? Ebben a kérdésben jogosak a félelmek?
Az egészen biztos, hogy a magyar képzési rendszer még európai viszonylatban is rendkívül magas szinten áll ezen a téren, sok országban irigyelnek ezért bennünket. Az szintén a magyar rendszer sajátossága, hogy orvosok és pszichológusok ugyanabban a képzési rendszerben tanulnak, és teszik le a végén ugyanazt a pszichoterápiás szakvizsgát, majd azt leszámítva, hogy a pszichiáter gyógyszert is írhat fel, utána mind ugyanazokkal a jogosítványokkal rendelkeznek a pszichoterápia gyakorlása során. Ugyanakkor sajnos nagy a kontraszt a terapeuták képzettsége és az ellátás elérhetősége és a lefedettsége közt.
Itt most lefedettség alatt az állami intézmények egészségbiztosító által finanszírozott ellátásáról beszélünk, nem a magánpraxisról. Állami téren miért ilyen siralmas a helyzet?
Azért, mert ha most a 2018-as adatokat idézem, a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) durván 100-120 ezer pszichoterápiás ülést fedezett évente. Ez a szám kimondva elsőre magasnak tűnik, de több tényező is árnyalja. Például az, hogy a pszichoterápia ülésekből áll, még egy rövid terápia is minimum 20 ülést jelent. Ha a 100 ezret elosztom 20-szal, máris 5000 embert kapok. Ez azt jelenti, hogy valójában kevesek, és ők is véletlenszerűen jutnak állami ellátáshoz, akik nem tudják megfizetni a magánpraxisban a pszichoterápiát. A saját becslésem szerint ma Magyarországon az összes pszichoterápiában részesülő páciens nagyjából öt százaléka kap terápiát az állami ellátásban, tehát sokan kimaradnak belőle, ami jelentősen rányomja a bélyegét egy ország mentális állapotára.
Fotó: Bankó Gábor
A területi eloszlás is igencsak problémás. Igaz, hogy csak Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és Pécsen üzemelnek kimondottan pszichoterápiás kórházi osztályok?
A 70-es, 80-as évek elején még rengeteg ilyen osztály volt az országban. Amikor a tündérhegyi klinikát megnyitottuk 1983-ban, Budán a miénk volt a tizenegyedik. Most egész Budapesten négy ilyen van összesen.
Mi áll a drasztikus visszafejlődés hátterében?
A probléma az, hogy a pszichoterápia úgynevezett egészségügyi OENO pontfinanszírozása olyan alacsony, hogy állami intézményben szinte lehetetlen úgy pszichoterápiás rendelést fenntartani, hogy ne legyen durván veszteséges. A 2007-ben megszűnt Lipótmezőn, ahol annak idején az ottani pszichoterápiás ambulanciát vezettem, a fejünk tetejére kellett állnunk, hogy a szakrendelés ne legyen súlyosan veszteséges. Tény, hogy a pszichoterápia az egyik legtöbb időt igénybe vevő ellátás, mert míg más ellátási területen egy óra alatt megnézek tíz beteget, majd gyorsan kiküldöm az ajtón a recepttel, itt egy beteg veszi igénybe ezt a rendelési időt. Miközben a pszichoterápia számottevő költséget megspórol a másik oldalon, mert sok orvosi eszköz nem, egyedül a terapeuta kell hozzá.
Fotó: Bankó Gábor
Mi lesz azokkal, akik nem férnek hozzá az állami ellátáshoz?
Nyilván egy részük elmegy a magánszférába. Annyira komoly a szükséglet, hogy én egyetlen munkanélküli kollégát sem ismerek, folyton tele vannak a magánpraxisok. Emellett azt se felejtsük el, hogy az intimitás és a diszkréció igénye is nagyon komolyan a magánszféra felé tolja a betegeket. Maximálisan érthető, ha valaki nem szeretné, hogy a mentális problémája bekerüljön egy nyilvántartott, számítógépes rendszerbe. A környezete, a munkája vagy más személyes ok miatt nem szeretné, ha ez nyomot hagyna az egészségügyi életrajzában. Egyelőre ez is egy kidolgozatlan szempont, amivel komolyabban foglalkozni kellene, mert a betegek igenis fontos és jogos igénye.
Igazak a sokszor hallható, több tízezres horror összegek? Lehet tudni, hogy nagy átlagban mennyibe kerül egy pszichoterápiás ülés egy képzett szakembernél?
Nem. De az biztos, hogy a határ a csillagos ég. Jó lenne ezen a téren is szakmai irányelvet kiadni, hogy a terápiás árak terén mi az átlag, mi az, ami még elfogadható stb. Ettől függetlenül továbbra is a szakemberek határozhatnák meg, hogy mire, mennyi pénzt kérnek el a páciensektől, akiknek viszont így lenne egy összehasonlítási alapjuk. A minimum és a maximum ár. Ez is a fogyasztóvédelmet szolgálja. Továbbá, akihez megyek, a mögött milyen szakmai tartalom van.
Ezeknek az irányelveknek a kidolgozása kinek a feladata és a felelőssége?
A szakmának és a szakminisztériumnak együtt. A szakmát nem lehet azzal vádolni, hogy nem dolgozta ki az irányelveket, mert kidolgozta. A szakma a maga részéről megtette a kötelességét. Nagyon jó, hogy most elindult egy társadalmi párbeszéd ezekről a problémákról. Ez mindig azt hozza, hogy felgyorsulnak ezek a folyamatok, ez a lakosság javát szolgálja.
Fotó: Bankó Gábor
