Amikor januárban megérkeztek az első hírek arról, hogy Kínában megjelent egy új fertőző betegség, még szinte senki sem gondolta volna, hogy tavaszra egy teljesen új világban élünk majd. A világtörténelem során ugyanis még sosem volt arra példa, hogy ennyi ember, ilyen rövid idő alatt ennyire radikálisan változtassa meg az életmódját. Persze, voltak háborúk, sőt, két világháborún is túl vagyunk, voltak az egész Földön végigvonuló járványok, azonban még sosem fordult elő, hogy emberek százmillióinak, milliárdjainak kelljen szinte egyik napról a másikra gyökeresen átalakítania az életét.
A társas távolságtartás, vagyis a social distancing csak egy volt azok közül az eszközök közül, amelyek bevetésével hatékonyan lehet lassítani a vírus terjedését – ennek célja annak a bizonyos görbének a sokat emlegetett lapítása, amely az esetszámok alakulását jelenti. Ennek a módszernek váltak egyik napról a másikra rendkívül látványossá a hatásai: elnéptelenedtek a turistaparadicsomok, kiürültek a repülőterek és minden tömegrendezvényt lemondtak vagy későbbi időpontra halasztottak.
Nagy a baj a New York-i tőzsdén is (Fotó: Spencer Platt/Getty Images)
Már az első napokban is látszott, hogy ennek katasztrofális következményei lesznek az idegenforgalomra vagy épp a vendéglátóiparra nézve. A hirtelen lemondott szállásfoglalások miatt nehéz helyzetbe kerültek a szállodák, panziók, a légi közlekedés pedig, kis túlzással, egyik napról a másikra szűnt meg, emiatt több légitársaságnak kellett már állami mentőövért folyamodnia. Szintén nehéz helyzetbe kerültek az éttermesek, kávézósok is, hiszen az eleve csökkenő keresletet tovább csökkentette a nyitvatartási idők korlátozása. Azóta szinte mindenki megpróbálkozott házhozszállítással, ajándékutalványokkal, ez azonban nem tudja pótolni a normál ügymenetben keletkező bevételt, amelyből például a most üresen kongó üzlethelyiségek bérleti díját és karbantartását is fizetni kell. Ami a jövőt illeti, a járványt követő időszak gazdaságának alakulásával kapcsolatban Kasnyik Mártonhoz, a G7.hu gazdasági hírmagazin főszerkesztőjéhez fordultunk útmutatásért.
„Az, hogy ezekre a területekre mi vár, attól is függ, hogy mennyire sikeres a vírus elleni küzdelem – mondta a G7.hu főszerkesztője. – De valószínűleg hosszú ideig óvatosabbak lesznek az emberek bizonyos fajta érintkezéseknél (hogy pont melyiknél, és ez milyen üzleti modelleket érint rosszul, most még nehéz megmondani). A járvány viszont felhívta a figyelmet arra, hogy milyen kockázatok voltak ezeknek az ember-ember kontaktuson alapuló szolgáltatásoknak az üzletmenetében, amiket eddig nem vettek komolyan. Más kérdés, hogy ilyen kockázatok mellett nem is lehet tervezni.”
Hogyan tovább?
Bár sokak számára már így is egy örökkévalóságnak tűnik, amióta önkéntes karanténba húzódott, aki csak megtehette, biztos, hogy a hosszú és bonyolult folyamatnak, amit a koronavírus megjelenése beindított, még csak az elején járunk. Óvatos becslések szerint is legalább hetek, ha nem hónapok kellenek majd, hogy enyhüljön a nyomás: és akkor még csak az egészségügyre nehezedő nyomásról beszéltünk, onnantól is idő lesz még, mire a társadalom, na meg a gazdaság visszatalál a normál kerékvágásba.
Addig viszont nehezebb időszak jön, különösen, mivel múlt pénteken a Nemzetközi Valutaalap, az IMF felhívást adott ki, hogy a világ gazdasága recesszióba fordult, ami legalább (!) olyan rossz lehet, mint a 2008-as globális pénzügyi válság. Ráadásul, ahogy Ruchir Sharma pénzügyi szakember a New York Times–ba írt véleménycikkében rámutatott, még sosem fordult elő, hogy egy világjárvány okozzon recessziót, ráadásul a mostani világjárvány egy olyan világgazdaságot „talál telibe”, ahol amúgy is rengeteg a felhalmozott adósság.
Mi lesz a globalizált világgal?
Az elmúlt évtizedekben egy olyan világ alakult ki körülöttünk, amelynek működtetéséhez az egész bolygóra szükség van. Nem véletlen, hogy most, amikor a vírus megjelenése után rengeteg gyár állt le, a földön pihenő repülőgépek helyett pedig nincs más, amivel el lehetne szállítani a világ egyik felén megtermelt javakat a bolygó másik felén lévő fogyasztókig, nemcsak a magánemberek magánrendelései lassultak le, de rengeteg vállalkozás is nehéz helyzetbe került, mivel a szolgáltatásukhoz, működésükhöz szükséges alapanyagokhoz, termékekhez egyszerűen nem tudnak hozzájutni.
A gazdasági szektorban egyre jobban erősödnek azok a hangok, amelyek szerint itt az ideje alapjaiban újraszervezni a bolygót behálózó gazdaságot, aminek nem biztos, hogy a fogyasztók örülhetnek majd a végén. Az úgynevezett ellátási láncok – vagyis, amíg egy-egy termék eljut a gyártótól a fogyasztóig – jelenleg nagyon hosszúak, hiszen akár több kontinensen keresztül kell az árukat hurcolni, hogy levehessük azokat a boltok polcairól. Ezért cserébe olcsóbban juthatunk nagy mennyiségű árucikkhez, már persze, ha nem gondolunk bele mélyebben, hogy a fillérekért gyártott termékeket valójában milyen körülmények között élő és dolgozó emberek állítják elő. Ha mélyebben belegondolunk, sokszor még akkor sem tehetünk túl sokat, legfeljebb veszünk egy nagy levegőt és lemondunk a fast fashion boltok ruha- vagy cipőmárkáiról, vagy a kedvenc kozmetikai készítményeinkről és nem rohanunk árkon-bokron át, két napig sorban állni a legújabb iPhone-ért sem.
A világjárvány miatt azonban érthetően felerősödik majd az igény az ellátóláncok kurtítására, ami abból a szempontból még jó hír is lehet, hogy ezzel valószínűleg nő a munkahelyek száma, cserébe várhatóan sok termék és szolgáltatás ára emelkedik majd, amit végső soron a fogyasztóknak kell megfizetnie.
Bye-bye fapados?
Bár a még lábon maradt légitársaságok igyekeznek mindenkit megnyugtatni, hogy még élnek és mozognak, a járványt követően valószínűleg az ő helyzetük sem rendeződhet egyik napról a másikra. Persze, megindulnak majd a repülők és a nemzetközi személyforgalom is bizonyára növekedni fog, de valószínűleg sokan lesznek, akik kétszer is meggondolják, hogy hová szervezzék a jövő évi nyaralásukat.
A trendeket elnézve nem nehéz arra következtetni, hogy feltehetően megnő majd a belföldi turizmus, illetve az autóval elérhető célpontok iránti igény, hiszen valószínűleg most egy darabig senki sem akar majd sok emberrel összezárva utazni, arról nem beszélve, hány külföldön rekedt embernek okozott komoly problémát, hogy a koronavírus megjelenését követően biztonságosan haza tudjon jutni a családjához.
A New York-i John F. Kennedy repülőtér (Fotó: Spencer Platt/Getty Images)
Home office és alapjövedelem
A világjárványnak nem csak gazdasági, hanem ebből fakadó társadalmi hatásai is lesznek. Múlt héten jelent meg a The Atlanticben Ed Yong írása a helyzet elemzéséről. Eszerint a koronavírus, bár szinte mindenkire hatással van, különösen nehéz helyzetbe hozza az alacsony jövedelműeket, különösen, hogy esetükben fokozott a fertőződés kockázata, mivel rájuk jellemzőbb, hogy krónikus egészségügyi problémákkal küzdenének. A világjárvány enyhülésével az ő helyzetük lehet a legrosszabb, vagyis a társadalmi egyenlőtlenségek tovább növekedhetnek.
A járvány azt is megmutatta, hogy mekkora tömegek ingáznak nap mint nap – akár egy vagy több megyén át – a napi munkavégzésük miatt. Pontosabban, azt mutatta meg, hogy ennek az óriási tömegnek mekkora része végezhetné a munkáját, viszonylagos kényelemben és biztonságban – otthonról. Bár a távmunka frontján az elmúlt években sokat javult a helyzet – sőt, az európai munkaerőpiacon dolgozók közel fele már most is szabadúszó-digitális nomád-távmunkás vagy ennek tetszőleges kombinációja. A járványt követően tehát nagy kérdés lesz, hány cég tudja és akarja majd átalakítani a működését a hatékonyság és a biztonság oltárán. Utóbbi egyébként abból a szempontból is érdekes kérdés, hogy hány irodai helyet „spórolhat meg” egy-egy vállalat, ha munkaerejének egy részét távmunkára állítja át, vagyis, ez a változás potenciálisan még akár jól is jöhet a cégeknek, amikor minden fillér elköltését alaposan meg kell majd gondolni a „poszt-koronás” világban. Persze addig az is kérdés, hogyan tudják fenntartani magukat a cégek és a dolgozóik.
„Ezt máshogy nem lehet megoldani, mint ezerrel tolni a pénzt a vállalatoknak és a háztartásoknak egyaránt, amennyire csak lehet – magyarázta Kasnyik Márton. – Mindegyik országnak annyi pénzt kell költeni a cégek megmentésére és a háztartások kisegítésére, amennyit maximálisan tud. A feltétel nélküli közvetlen készpénztranszfer jobb, mint az adócsökkentés vagy -elengedés, mert azonnali a hatása.”
Addig egyelőre a banki hitelek törlesztési moratóriumával és a „kisadózók” terheinek enyhítésével lehet tartani a frontot, kérdés, hogy ennek milyen hatása lesz a járvány utáni időkre nézve.
„Ha a kamatok alacsonyak maradnak, akkor nem annyira tragikus a mostani hitelmoratórium későbbi hatása sem, ráadásul ez kitolódik időben” – tette hozzá Kasnyik. „Ha a pénzügyi hatóságok rajta tartják a kezüket a bankokon – például maradnak a jövedelem arányában maximalizált törlesztők –, akkor ez egy teljesen jó megoldás lehet.”
Bár egyelőre még sehol nem vezették be, a világjárvány miatti átrendeződés új lendületet adott az alapjövedelem koncepcióját népszerűsítő hangoknak. Ez persze rengeteg kérdést vet fel, így egyelőre még nem mélyülnénk el ebben az amúgy is legalább egy külön cikket érdemlő témában, de az biztos, hogy a gazdaságok eddigi működését érdemes lesz alapjaiban átgondolni.
„Az alapjövedelemmel eddig sem a közgazdaságtani megalapozottsága volt a probléma, hanem az, hogy politikailag nem volt elég nagy a támogatottsága – tette hozzá Kasnyik Márton. – Most a szokásos ellenérvek teljesen hatástalanok, mivel az emberek nem azért vesztik el a munkahelyüket, mert valami arra ösztönzi őket, hogy ne dolgozzanak, ezért több helyen átmehetnek hasonló, feltétel nélkül készpénz-transzferek. Igaz, egyelőre nem ez a fő irány, az USA-ban például csak eseti készpénzes csekk van, Európában pedig főleg a cégeken keresztül próbálják megtartani a háztartások fizetőképességét.”
Mivel a járvány miatt sok ország vezetésének kellett különféle vészhelyzeti intézkedéseket bevezetni, illetve az állami egészségügy szerepe is jelentősen megnőtt, a jövőben várható, hogy a kormányok szerepe növekedhet a most átrendeződő világban.
„Átmenetileg, amíg a mostani háborús helyzet tart, elkerülhetetlen az állam felértékelődése – folytatta a G7.hu főszerkesztője. – Ez nem feltétlenül baj, az állam utóbbi évtizedekben tapasztalt kiüresedése sokat ártott, ezért jó, ha ez visszafordul. Lehet, hogy ez a trend most megfordul, vannak arra példák, hogy az ilyenkor nagyobbra fúvódó szervezetek csak lassan adnak le újra felelősségi vagy hatalmi köröket. A választók is megkedvelhetik a most megkapott kedvezményeket és juttatásokat. Az már más kérdés, hogy több országban, különösen Magyarországon a még több hatalom megragadására használja fel a járványhelyzetet a tekintélyelvű rezsim.”
Anya és egyetemista lánya otthonról dolgozik a járvány idején, berlini lakásukban (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
A kormányzati szerepvállalás az egészségügyi ellátórendszerek helyzetét is érinti majd, hiszen a vak is látja, hogy a jelenlegi helyzetben ezeknek az intézményeknek, és az ott dolgozó önfeláldozó szakembereknek köszönhető, hogy a koronavírus még nem temette maga alá az egész világot. A magyar egészségügy gyászos helyzetét elnézve azonban felmerül a kérdés, hogy mi várható ezen a téren és milyen megoldásokkal lehetne enyhíteni egy jövőbeni világjárvány hatásait.
„A magyar egészségügy és tágabban a közegészségügy eddig is évente több tízezer ember haláláért felelt – mondta Kasnyik Márton. – A globális járványokat viszont nem lehet helyben megállítani, ehhez inkább a nemzetközi együttműködés javítására lenne szükség, például szükség lenne egy gyors jelzőrendszerre, hogy még időben érzékeljék az amúgy elkerülhetetlenül felbukkanó új kórokozókat. Erre jó lenne a mostaninál lényegesen több pénzt költeni gazdaságilag is megérné. A mostani járvány több tízezer milliárd dollárnyi kárt okozott, miközben néhány tízmillióból jelentősen lehetett volna növelni a megállításának valószínűségét.”
A második hullám
Nem a koronavírus-fertőzések második hullámáról lesz most szó, hanem a járvány okozta problémák folytatódására. Míg most, az első hullámban az okoz gondokat, hogyan lehet ellátni több száz vagy több ezer fertőzött beteget, illetve az, hogyan tudja eközben a társadalom home office-ból fenntartani önmagát, a járvány előbb-utóbb el fog vonulni. Akkor viszont egy második „járvánnyal” kerülünk majd szembe: a mentális betegségekkel küzdőkre ugyanis most nehéz idők várnak.
Elég csak belegondolni, hogyan éli meg a napi bezártságot például az, akinek klausztrofóbiája van, vagy hogyan éli a mindennapjait egy depressziós, szorongó ember, akiknek most a magánnyal, elszigeteltséggel is küzdenie kell. Ebből a szempontból is kifejezetten veszélyeztetettek az idősebbek, mivel ők eleve kiszorulnak sok társas aktivitásból, ráadásul, mivel a koronavírus rájuk kiemelten veszélyes, most még magányosabbnak érezhetik magukat. De egy bántalmazó kapcsolatban, toxikus családban élő áldozatoknak is jóval nehezebb most, amikor még ideig-óráig sem hagyhatják el a lakást. Az egészségügyi dolgozókra is gondolni kell majd, mert az ő idegrendszerüket most olyan stresszhatás éri, mintha egy háború frontvonalában harcolnának, mint ahogy azt is teszik éppen. A karanténhatás pedig még a teljesen egészséges emberek idegeit is kikezdi, amire jó példa egy pszichiátriával foglalkozó kutató beszámolója.
„A Vuhanban járt kollégáim megjegyezték, hogy akadnak olyanok, akik, bár már megtehetnék, nem hajlandóak elhagyni az otthonaikat és közülük többen agórafóbiások lettek” – írta Steven Taylor, a University of British Columbia kutatója a The Psychology of Pandemics szakfolyóiratban.
Azért nem lesz vége a világnak, sőt!
A problémákat, várható nehézségeket még felsorolni is fárasztó, a pozitív hírekre most kifejezetten szükség van. Emiatt mi is pozitív felütéssel zárnánk ezt a cikket, mivel az is látható, hogy a globális problémának köszönhetően rengeteg jó is megmozdult a világban. Múlt héten jelent meg például összeállításunk arról, micsoda erők mozdultak meg, hogy az összefogás erejét vessék be a koronavírussal szemben. A mostani járvány pedig még további pozitív változásokat is előidézhet.
Egy sokkal jobb világ lehetősége is ott van a járvány leküzdése után
– mondta Richard Danzig, a Center for New American Security nevű think-tank munkatársa. Danzig szerint a közösségek már most is megtalálják a módját, hogy összefogjanak, ez pedig csak a kezdet.
Elena Conis, a University of California Berkeley orvostörténelemmel foglalkozó szakértője rámutatott, hogy ahogy a HIV/AIDS megjelenése generációk szexuális viselkedését változtatta meg – felelősségteljesebb viselkedés, óvszerhasználat, a nemi úton terjedő betegségek elleni szűrések destigmatizációja – úgy a személyi higiénia, mint például a 20 másodperces kézmosás szokása is megerősödhet a világjárvány farvizén.
Vásárlók várakoznak a kijelölt pontokon, a denveri Good Chemistry marijuana bolt előtt, betartva a járvány alatt előírt kötelező távolságot (Fotó: Michael Ciaglo/Getty Images)
A társadalmi változásoknak pedig itt még nincs vége: a távmunka lehetőségéről már beszéltünk, emellett pedig sokat javulhat a betegszabadságok kiadásának gyakorlata, a cégek hozzáállása a gyereküket egyedül nevelőkkel vagy épp a fogyatékkal élőkkel szemben.
„Talán most fordult először elő az életemben, hogy azt hallottam: »ó, ha beteg vagy, inkább maradj otthon«” – mondta Adia Benton antropológus a The Atlanticnek nyilatkozva.
Most, a világtörténelem során talán először van lehetőség rá, hogy a társadalmak belássák, egy jövőbeni járvány elleni felkészülés nemcsak fertőtlenítő palackokról, maszkokról és lélegeztetőgépekről szól, hanem emberségesebb munkahelyekről, rugalmasabb és jobban felszerelt oktatási intézményekről, szolidárisabb politikusokról és cégvezetőkről, és egy stabil, mindenki számára egyenlően hozzáférhető egészségügyi rendszerről.
Ed Yong a cikkében találó megjegyzést tesz, amivel csak egyetérteni lehet: ahogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az egész világ a terrorizmus elleni harc felé fordult, a koronavírus nyomán itt az ideje az említett egészségügyi rendszerekre koncentrálni és megfelelően támogatni a gyógyításban, megelőzésben és szűrésben részt vevő intézményeket, szakterületeket és szakembereket.
A mostani alagút hosszú és sötét, de látszik a fény a túlsó végén és most az egész világ olyan lehetőség előtt áll, amelyre soha nem volt még példa a történelemben. Jó lenne, ha tudnánk élni vele.
További cikkeink a koronavírussal kapcsolatban:
- Kijárási korlátozás: utcán, étteremben, bevásárlásnál is ránk szólhat a rendőr
- Tudósok tesztelik a BCG oltás hatékonyságát a koronavírus ellen
- Koronavírus: 33 újabb fertőzött és négy halott hazánkban
