Háziorvosi ügyeletben és sürgősségi osztályon is dolgozol. Mi a legrosszabb most az ügyeleti rendben?
Talán az, amikor egy ügyeleti éjszaka után nappalra be kell menni a sürgősségire. Tegnap volt az első nap, mióta megjelent a vírus, hogy először éreztük: több lett a munka. Eddig a klasszikus sürgősségin kevesebb volt a feladat, mert az emberek mintha komolyan vették volna, hogy a nem odavaló problémáik miatt most ne rohangáljanak sürire (sürgősségire), mert elkaphatják a koronavírust. Úgy tűnik, eddig bírták.
Mi változott most a sürgősségi rendben?
Van egy elkülönített rész, ahova a koronavírus-gyanús betegeket helyezzük, mi Vuhánnak hívjuk egymás közt. A gyanú azt jelenti: lázas, köhög, légzési nehézsége van, illetve érintkezett bizonyítottan fertőzött vagy potenciálisan fertőzött személlyel. Őket a háziorvosi ügyelet nem láthatja el, és ha a háziorvosi ellátás kevés, kórházba irányítják őket.
A háziorvostól érkeznek ezek a betegek?
Főleg, vagy a mentők hozzák be egyenesen. Sajnos nagyon sokan panaszkodtak arra, hogy nem érik el telefonon (sem) a háziorvosukat. Most ez is problémát okoz.
Mi az, ami a pozitív tesztet produkáló betegeknél szembetűnő különbség az influenzával szemben?
Az, hogy ez a vírus nagyon leveri az embert. Nagyon. Látványos, ránézésre is már gyanús. A légzési nehézség, ahogy levegőért kapkodnak szintén feltűnő, főleg, ha utána oxigénre viszont jól reagálnak. Az igaz, hogy ebbe a betegségebe nem halnak bele sokan, de higgyétek el, jobb, ha nem kapjátok el akkor, amikor sokan fertőzöttek. Mert egyáltalán nem lehet megjósolni, kinek a szervezete hogyan reagál rá. Láttam amúgy egészséges és sportos 45-50 évest, aki alig kapott levegőt. Arról nem beszélve, hogy az oxigénhiánynak más szervi következményei is lehetnek. Éppen ezért veszélyes annyira a más alapbetegségben szenvedőkre és immunhiányosokra.
Igaz az, hogy akinek az immunrendszere le van gyengülve, nem elég fitt, annak már mindegy?
Dehogy! Vitaminok, sportolás, sok folyadék. Sosem késő segíteni magunkon és a testünkön. Nem véletlen az, hogy az ágyhoz kötöttek, a szociális otthonok lakói sokszorosan veszélyeztetettek. Gondolj bele, olyan lassú az anyagcseréjük, hogy 2-3 naponta van székletük. Igenis, mozogjunk, kezdjük el akár ma.
A munkában mi okozza most a legnagyobb nehézséget?
Ma még azt tudom mondani, hogy nem a betegek mennyisége (itt legfeljebb úgy tudnám érzékeltetni, hogy eddig is mellig ültünk a vízben, most pedig jön egy-két nagyobb hullám, ami beterít teljesen), hanem a védőfelszerelés. A kollégáimon is látom, hogy piszok nehezen viselik.
Képzeld csak el, amikor az a plexi rajtunk van, olyan, mintha bezártak volna minket egy burába, nem tudsz benne leülni sem. Kész pánikroham jön az emberre. Amit ebben bírni lehet, koncentrálva az négy óra körülbelül. A műszak viszont 12 órán át tart és a ruhát nem lehet levenni, majd újra visszavenni.
Most érkeztek új ruhák a Dél-pestibe, ahol a sürgősségin vagyok. Talán lehet, hogy körülbelül 6 óra lesz a határ egy ruhában, ha lesz elég. Most készítünk majd egy oktatófilmet a ruhákról, hogy segítsük a kollégákat.
Igaz, hogy nem volt elég védőfelszerelés?
Igen, de azt gondolom, ez nem magyar specifikum. Nyugaton is ez van. És nem véletlen, mert erre senki és sehol nem számított és készült fel.
Milyenek most az állapotok a sürgősségin?
Én arról tudok nyilatkozni, ahol én dolgozom, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházról. Ott, a nyugodt munkavégzés végett azt a rendszert vezették be egy ideje, hogy van egy fotocellás ajtó, amin csak a beteg mehet át, a hozzátartozó nem. Nyilván, ha valaki zavart például, akkor kell mellé hozzátartozó, de mindenki érdekében itt beszüntették a több rokonnal vagy baráttal való várakozást. Keményen hangzik, de sokkal hatékonyabb. Az orvosok tudják végezni nyugalomban a dolgukat, a triázsoláson (betegek osztályozásán) és az ellátáson pedig amúgy sem változtat egy hangos, reklamáló hozzátartozó.
Ellenben sokat ront a környezeten, az ápolók, orvosok hangulatán, s így a hatékonyságán. Hogy ne legyenek a betegek egyedül, két pszichológus is van, aki odamegy hozzájuk, és felajánlja a segítségét. Illetve csend van és nyugalom, nincs tömeg, ami mindenkinek jobb. Arról nem beszélve, hogy minden beteg le tud ülni. Máshol nem egyszer van, hogy a hozzátartozók miatt nincs már ülőhely egy betegnek.
Itt, nálunk is limitált számú beteget tudunk elhelyezni, még akkor is, ha az előteret átalakítjuk és ágyakat helyezünk el, ezért a többi osztályokon is lettek külön koronagyanús részlegek, mert ennyi embert nem lehet csak a sürgősségin elhelyezni.
Mi okozza szerinted most a víruson kívül a legnagyobb károkat?
A neten terjedő hamis, félrevezető információk. Most még azoknak is nehéz kiigazodniuk abban, hogy mi igaz és mi nem, akik amúgy tudják, milyen forráshoz nyúljanak. Ez nagyon veszélyes. Vannak például, akik teljes kijárási tilalmat akarnak. Csak azt nem gondolják végig, hogy az mivel jár. Ugyanis akkor nem lesz szállítás sem, bajba kerülhet az élelmiszer-ellátás. Pszichésen is nehezebben tűrhető, sokan esnének pánikba és rohannának ki az utcára. A félelem nagyon nagy úr.
Apropó, félelem, mit tapasztalsz az ügyeletre érkező hívások mennyiségében és milyenségében mostanában?
Egyrészt azt, hogy az emberek sajnos nagyon türelmetlenek. Másrészt pedig azt, hogy három-négy hete fennálló panaszokkal is telefonálnak, ami ugye jelen helyzetben nem a legjobb, terheli a vonalat és nem minősül sürgős esetnek. A harmadik pedig az értelmetlen és a vonalat szintén túlterhelő hívások. Egy hölgy felhívott minket szombaton éjfélkor, hogy megkérdezze, mikor lesz vége a járványnak… de volt egy másik eset is, mondjuk szegény már eleve szabadkozva hívott minket, de akkor is, meglátszódott az, amit említettem, hogy az emberek nem tudják, honnan tájékozódjanak. Neki fokhagyma szorult a fülébe, mert a természetgyógyász ismerőse azt mondta, az véd a koronavírustól. Nehezen beszéltem le arról is, hogy olajat csepegtessen rá, elmagyarázva, hogy attól csak még jobban duzzad a fokhagyma.
Most, hogy beszéltünk arról, mi az, amit semmiképp se csináljunk, mi az, amit mindenképp be kellene tartanunk és miért?
Nézd, a vírus kiiktatása lehetetlen (nem ez a cél), egyelőre a cél az, hogy lassítsuk a terjedését és a megbetegedéseket azért, hogy minél több embernek jusson ellátás. Nem igaz, hogy aki lélegeztetőre kerül, az meg fog halni, ilyeneket is lehet olvasni, fontos, hogy lehetőleg ne kerüljön egy orvos választás elé, hogy ki kapja. Tehát, még egyszer mondom, a lassítás, a kontrollálás a cél. A tömeges tesztelés is az lenne, mert jelenleg a gyanús esetek egy légtérbe kerülnek és van, akiről kiderül, beteg, de van, aki nem, így viszont nagyobb eséllyel elkaphatja.
Kézmosás, maszk viselése mindenkinek, testmozgás, a tömeg kerülése, lehetőleg otthon maradás és fegyelem, türelem. Ezt tudom mindenkinek tanácsolni.
Külön el szeretném mondani, hogy a kollégáknak és személy szerint nekem is nagyon jólesik az esti tapsolás. Kérjük, ne hagyjátok abba. És örülnénk annak, ha a járvány lecsengése után sem feledkeznének meg rólunk. Én azt gondolom, hogy értünk is érdemes legalább annyira, ha nem jobban küzdeni, mint amikor az internetadóért mentek ki emberek az utcára. Ha jobban megbecsülnének minket, és lenne normális fizetésünk, akkor nem lennénk annyira fáradtak a sok mellékállástól.
(Kiemelt kép: Kathy Zsolt)
