A harmincéves Kóbor Andrea 2018 óta él Kuala Lumpurban vőlegényével, a szintén magyar Steve-vel, miután Borneót, Delhit is megjárva végül egy innovációs tanácsadó cégnél talált állást a malajziai fővárosban, Steve-nek pedig data scientistként nem jelent gondot, hogy mindenhova kövesse őt.
Andi a helyzet ellenére rendkívül szerencsésnek tartja magukat, még akkor is, ha Délkelet-Ázsia legfertőzöttebb országában élnek, ugyanis erős biztonságérzetet ad nekik, hogy a drasztikus intézkedések miatt a megbetegedések növekedése lassabb, mint más országokban, a halálozási arány pedig különösen alacsony, úgy 1,5 százalék körüli. Bár Andi számára az utcán tartózkodást vagy imádságot elzárással büntetni nagyon erős kontextus és megalapozottság nélkül elfogadhatatlan, mégis azt vallja, szankciók nélkül egyszerűen nem megy a radikális közösségi távolságtartás gyakorlati megvalósítása, hiszen mindig lesznek emberek, akik megszegik a szabályokat.
Ezt a saját szemünkkel is láthattuk (jó esetben a laptop vagy a tévé képernyője mögül), hiszen a hét elején rendkívül sok hír jelent meg arról, hogy itthon finoman szólva is ellazázzuk a kijárási korlátozást – elözönlötték a tömegek az áruházakat, parkokat, a Dunakanyar csoportos biciklitúrák színhelyévé vált, és a Balatonon is megnőtt a turisták száma, Tihanyban emiatt a parkolókat is lezárták. Fotóriportunkban be is mutattuk, hogy nézett ki Budapest a hétvégén, mondjuk kis túlzással élve körülbelül úgy, mint majális idején, vagy legalábbis egy szép tavaszi hétvégén még a boldog békeidőkben. Pedig többek között Duda Ernő szegedi virológus professzor is azt nyilatkozta, ha három hétre mindenki magára zárná az ajtót, gyorsan levonulna a járvány.
A lazításkor jött a baj
Mindeközben Malajziában belátták, nincs idő megvárni, amíg mindenki megérti, hogy a saját érdeke követni a legszigorúbb szabályokat, ezért keményen szankcionálják a kihágásokat. „Az első néhány esetet január végén regisztrálták Malajziában, akkor, amikor Kínában már nagyon gyorsan terjedt a járvány, és a vuhani karantén kezdődött – mondja Andi. – Nem csoda, hogy Malajziába is hamar eljutott néhány eset, hiszen szoros üzleti kapcsolatai vannak a két országnak, és Malajzia népességének vannak kínai felmenői is. Hasonló a helyzet Szingapúrban is, ahol szintén nagyon korán jelent meg a vírus, és a nemzetközi globális konferenciáknak köszönhetően el is kezdett valamennyire terjedni, bár mindkét ország elég jó munkát végzett a megfékezésével, teszteléssel és konktatkutatással a kezdetektől fogva.”
Fotó: magánarchívum
A konferenciákat és egyéb rendezvényeket elég hamar elkezdték nagy számban lemondani, februárban már szinte alig voltak üzleti tömegrendezvények. Egészen március elejéig száz alatt maradt a regisztrált esetek száma Malajziában, egyre többen hordtak maszkot az utcán, a tömegközlekedésen, és elszaporodtak az ingyenes kézfertőtlenítők egész Kuala Lumpurban – a metróállomásokon, a plázákban, az éttermekben is ki voltak rakva.
„Aztán egyszer csak valakik úgy gondolták, hogy érdemes ráhúzni egy lapot a helyzetre, és jó ötlet egy 16 ezer személyes globális vallási eseményt tartani három napig, rengeteg nemzetközi résztvevővel. Ez az esemény lett a katalizátora március elején a maláj terjedésnek, ami mostanra hivatalosan a legfertőzöttebb országgá tette Malajziát a régióban (jelenleg közel négyezer esettel).”
Andi szerint a kormány azonban – a legtöbb európai intézkedéssel szemben – rendkívül gyorsan reagált a helyzetre: a regisztrált esetek száma március 10-én lépte át a 100-at, március 14-én pedig már lockdownt (zárlatot) rendeltek el az országban. „Szinte pár nap alatt jutottunk el onnan, hogy csak pár eset van, és úgy tűnik, hogy kontrollált a terjedés, oda, hogy »ajjaj, ez kiszabadult«. Eleinte a zárlat részleges volt, vagyis a szükséges szolgáltatásokért ki lehetett menni, nem zárt még be minden cég, és nem igazán hajtották be a kijárási tilalmat, aztán a második hét után újabb két hét bejelentése jött, lényegesen szigorúbb szabályokkal. Most épp ez tart április 14-ig.”
Fotó: magánarchívum
Hogy a járványt mennyire veszik komolyan Malajziában, jól mutatja, hogy az összes ismert védekezési módszert kombinálják: egyszerre van szigorú, jogilag szabályozott és betartatott zárlat, egyszerre aktív tesztelés és kontaktkutatás. „Erre jön rá a nagyon szigorú határzár. Külföldieket nem engednek be, akkor sem, ha munkavízumuk van, malájokat pedig nem engednek ki. A külföldön tartózkodó malájokat viszont természetesen visszaengedik, ami épp elég nagy fejtörést okoz. Ugyan ezekkel az intézkedésekkel sikerült elkerülni az exponenciális növekedést (épp lineáris a görbe, szóval arányaiban lassabb, mint a legtöbb európai országban), de a külföldről érkező malájok, a munka nélkül maradt munkaerő és iskola nélkül maradt diákok, jelentős fertőzésrobbanást hozhatnak magukkal. Kína is épp ezzel a problémával küzd egyébként” – teszi hozzá Andi.
Nincs egészségügyi sétafikálás
Jelenleg ezek az intézkedések vannak hatályban Malajziában:
- A nélkülözhetetlen dolgozók kivételével mindenkinek csak élelmiszerért és orvosi okokból lehet utcára menni, nincs „egészségügyi séta”.
- Élelmiszerért és orvosi okból is csak 10 km sugarú körön belül lehet mozogni.
- Ekkor is csak egyedül lehet menni, vagy ha orvosi okokból szükséges, akkor egyetlen kísérővel.
- A legszűkebb létszámú temetéseken felül az ég egy adta világon semmilyen okból nem lehet gyülekezni. Malajzia egyébként muszlim ország, alkotmányba foglalt Saría törvénnyel, vagyis a muszlimok számára kötelező pénteki közösségi imával, de most azt sem lehet.
- A büntetés 70 ezer forintnak megfelelő ringgitig terjedő bírság, illetve féléves elzárás.
A „csak kiviszem a szemetet”-nek is tétje van
Hogy a korlátozások megszegése miatt megrovás Kuala Lumpurban nemcsak pénzbírságig vagy az operatív törzs megrovásáig terjed, azt jól mutatják a személyes tapasztalatok is. „Barátnőmet megállították az utcán, kérdezték hova megy, és amikor mondta, hogy vásárolni volt, meg kellett mutatnia az élelmiszereket a rendőröknek. Egyszer a helyi Uberrel a postára indultunk még az első héten, amikor még nem tudtuk, hogy ilyen szigorúak a szabályok, mert egy fontos csomagunkat nem szállították ki, és érte kellett menni. A kocsit megállították és a sofőr tanácsára azt kellett mondanunk, hogy gyógyszerért megyünk, különben nem engedtek volna át. Egy másik barátnőm ismerőse pedig fogdán várja épp a lockdown végét, mert lement futni Kuala Lumpur egyik legfertőzöttebb negyedében. Komplett mecsetnyi hívőt is letartóztattak, mert nem vették komolyan, hogy nincs már pénteki imádság. Mostanra az lett a probléma, hogy a fogdákban túl nagy a sűrűség, szóval most igyekeznek más szankciót találni.”
Fotó: magánarchívum
Andi úgy látja, erre a keménységre szükség van: „Ha az emberek egyéni döntésére és belátásra bízzuk, hogy betartják-e a kijárási tilalmat, akkor soha nem szabadulunk meg ettől a járványtól. Sokan nem értik, nem értjük, hogy milyen súlyos helyzetben vagyunk, hogy milyen könnyű elkapni, milyen könnyű másokat megfertőzni abban a pillanatban, ha elhagyjuk a lakásunkat. Ott a folyosó, a kilincs, a lift, a portás, a fal, a bejárati ajtó, a kulcs, a mobilod, a milliónyi dolog, amihez hozzáérsz, és belehelsz… meg ki. Nyilván nagyon nem szeretem annak a gondolatát, hogy embereket fognak le az utcán tartózkodásért, súlyosan korlátozva van épp mindenki szabadsága. De nem tudom, mi mást lehetne tenni, amikor egyszerűen nincs idő megvárni, hogy mindenki megértse és belássa, hogy saját érdeke követni a legszigorúbb szabályokat. Én is csak az elmúlt pár napban értettem még a helyzet súlyosságát, és hogy miért nem szabad a lakásból sem kilépni, ha nem muszáj, amikor megjelent egy kiírás a lift mellett a faliújságon a lépcsőházunkban, ami arról tájékoztatott, hogy találtak regisztrált esetet a lakóparkunk egy velünk szomszédos blokkjában. Az nagyon közel van. Már tétje van annak is, hogy »csak kiviszem a szemetet«.”
Persze Kuala Lumpurban sem tökéletes a helyzet. A szigorú intézkedések ellenére vannak, akik megkockáztatják, hogy elkocogjanak a sarki kávézóig, ami valamilyen oknál fogva még nyitva tart. Ennek ellenére Andi a netes fórumok alapján úgy látja, mindenki érti, mi miért történik, és reméli, hogy ha szigorúan mindenki betartja a szabályokat, akkor hamarosan jobb lesz. Mint mindenhol, itt is nagy az aggodalom a gazdasági helyzet miatt.
Fotó: magánarchívum
„Felmerült, hogy innen küldünk haza maszkot Anyának”
Andi és Steve a lockdown bevezetése óta nem járt az utcán, lényegében három hete vannak bezárva. Szerencsésnek tartják magukat, hogy együtt vannak egy szép tágas lakásban, és mindketten tudnak otthonról dolgozni – mindezt egy olyan országban, ahol nagyon komolyan veszik a vírus elleni védekezést. „A legnehezebb az volt, hogy nagyon aggódtunk a családjainkért Magyarországon, főleg abban az időszakban, amikor a számok elkezdtek emelkedni, de a központi kommunikációból nem jött le a helyzet súlyossága, és nem voltak még sem megelőző intézkedések, sem pedig tesztelés. Anyukám ráadásul szemészorvos, így ő nem maradhat otthon, és továbbra is üzemeltetnie kell a sürgősségi ellátást a rendelőben, így ő sajnos extra kockázatnak van kivéve. Hallani tőle, hogy még alapvető maszk sincs elég, borzalmas volt, és iszonyú nehéz elfogadni ezt a helyzetet és a tehetetlenséget. Komolyan felmerült, hogy az itteni maszkjainkból postázzunk haza Anyának. Minderre rájött az az univerzális gyász érzés, amiben most oly sokan osztozunk. A gyászolása a korábbi világunknak és életünknek és gyászolása előre mindazon ezreknek, százezreknek, akiket elveszítünk ezekben a hetekben. És a rettegéssel kevert remény, hogy csak ne legyenek köztük a szeretteink.”
Fotó: magánarchívum
Andi és Steve életében a másik nehéz pont az volt, amikor realizálták, hogy az esküvőjük, amit két éve terveztek és szerveznek, májusban biztosan elmarad, és még nem tudják, mikor tarthatják majd meg. „Mindenesetre már az siker lesz, ha a menyasszonyi ruhámat és a gyűrűket megszerezzük, mert a lockdown miatt épp ezek sem tudnak készülni – mondja Andi, aki pont a zárlat előtt két héttel kapott egy ENSZ-állásajánlatot Egyiptomba, de így egyelőre a költözésük ideje is kétséges a másodpercenként változó körülmények között. – Ami igazán meglepő volt viszont, hogy az ENSZ mennyire rugalmasan reagált a helyzetre, és úgy tűnik, hamarosan virtuálisan megkezdhetem a munkát velük. Ehhez rengeteg bürokratikus folyamatot kellett kidobniuk az ablakon, ami a világ legnagyobb globális szervezetének nem kis kihívás lehet.”
Valaki kenyeret süt otthon, mások globális grafikonokat készítenek
Az nlc.-nél már sok tippet osztottunk meg arról, mivel lehet elfoglalni magunkat a karantén bizonytalan hosszúságú idejére. Nos, Andi és Steve egy kicsit másfajta elfoglaltságot talált, és a lemondott esküvő miatt felszabadult idejükben egy részletes információs oldalt fejlesztettek a koronavírus terjedéséről, országonként grafikonokkal és globális térképpel. „Steve, a vőlegényem data scientist. Ez lényegében a hatalmas mennyiségű adat művészete és azok megszelídítése annak érdekében, hogy fontos kérdésekre válaszokat kapjunk. Az ő ötlete volt, hogy dolgozzunk egy olyan oldalon, ami hasznos, könnyen érthető grafikonokkal segíti a vírus terjedésének megértését. Így született az Epidemic Data.com, ami a John Hopkins University legfrissebb Covid-19 adataira építve generál grafikonokat globálisan és országokra lebontva. Jelenleg az összesített számokat, az aktív és felépült eseteket és a halálozási számokat és ezek napi változásait ábrázoljuk minden országra grafikonon. Ezeken be lehet közelíteni adott időszakra, amire kíváncsi a felhasználó, és képként is lementhető az összes grafikon. Az oldal egyelőre önkéntes projekt, szabadidőnkben folyamatosan fejlesztjük, és minden véleményt szívesen fogadunk!”
