Március elsején emelkedik hatályba az új egészségügyi törvény, amely szerint a szülészorvosok sem láthatnak el magánklienseket állami intézményben. Bár szó van arról, hogy a szülészet külön elbírálás és szabályozás alá kerül, illetve március 31-ig a megkezdett várandósgondozás még folyhat a régi rendszerben, ám mivel januártól büntetik a hálapénzt adó és kapó személyt is, néhány kórház már most behúzta a féket, sokan ugyanis nem merik bevállalni, hogy fogadott orvosként vezetik le a szülést. Fontos, hogy az új törvény ugyan nem szüntette meg a szabad orvosválasztás jogát, csupán ellehetetleníti a gyakorlatban, illetve káoszt teremt. Az intézmények álláspontja sem egységes azzal kapcsolatban, lehet-e továbbra is fogadott orvossal szülni, hiszen a törvényből egyelőre nem derül ki, mindez hogyan valósulhatna meg a szülészetben, ahol a fogadott orvosok eddig sem szívességért vállalták, hogy éjjel-nappal készenlétben állnak, és a munkaidejükön kívül is bemennek a szülésre. Az átmeneti tisztázatlan helyzetre sok kórház válasza tehát az ügyeletben szülés. Így fordulhatott elő, hogy a hálapénz kivezetésére hivatkozva, amíg nem lesznek tiszta viszonyok, a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája ideiglenesen – az EMMI szerint egyébként jogtalanul – megszüntette a fogadott orvos és szülésznő rendszerét.
Az ügyeleti szüléssel nem lenne gond, ha az anyák mindenhol az országban egységes, kiszámítható, korszerű és színvonalas ellátást kapnának, csakhogy a koronavírus-járvány teremtette káosz is jól mutatja, ez korántsem valósul meg. Csupán egy példa a sok közül: ugyan az EMMI szerint sem befolyásolja a várandós nő pozitív Covid-19 teszt eredménye a szülés módját, illetve a fertőzött anya és baba elkülönítése sem indokolt, egyes esetekben az intézmények, szakemberek is bizonytalanok abban, hogy mi a követendő eljárásrend, ha egy várandós Covid-tesztje pozitív, vannak kórházak az országban, ahol – az anyák visszajelzései alapján – a tesztelés után a szülés automatikusan császármetszéssel végződött.
Amíg tehát nem szabályozzák külön kormányrendeletben, hogy a szülészorvosok kivételt képeznek a magánkliens-ellátási szabály alól, addig marad a bizonytalanság. Az átmeneti helyzet kiszámíthatatlansága a kismamák széles körét érinti, hiszen ha nem haladó szellemű kórházhoz tartoznak körzetileg, akkor szinte garantáltak lesznek az indokolatlan beavatkozások, vagy például a rooming-in, vagyis a baba-mama egy kórteremben való elhelyezésének mellőzése. A leginkább mégis azok kerülnek hátrányba – például a VBAC, vagyis császármetszés utáni hüvelyi szülésre készülő anyák, ikreket vagy épp faros babákat várók –, akik csak bizonyos intézmények bizonyos szakembereinél találnak segítséget ahhoz a szüléshez, ami az egészségüket leginkább támogatja. Nekik nagyon nem mindegy, hogy a körzetes kórházban kell-e szülniük, mert sok helyen nem képesek ilyen szüléseket kísérni, vagy nem nyitottak rá. Közéjük tartozik Niki is, aki négy évvel ezelőtt sürgősségi császárral szülte meg kisfiát, és szeptemberre várja második gyermekét.
„A fiam koraszülöttként jött világra, fogadott orvos nélkül – kezdi a történetét Niki. – Körzetileg a Margit kórházhoz tartozom, ezért ide mentünk be, amikor elfolyt a magzatvíz, de mivel ők nem vezetnek le koraszülést, mentővel vittek át a Péterfybe, ahol egész napos vajúdás után sürgősségi császárral érkezett a fiam. Mivel lélegeztetni kellett, átvitték a SOTE 2-re, ott végül három hetet töltöttünk el. Engem nagyon traumatizált ez a szülés, a fiamnak pedig jócskán lett egészségügyi problémája, ami miatt az első két évben állandóan orvoshoz rohangáltunk. Ezért nagyon érzékenyen érint a kialakult helyzet, hiszen most még nehezebb olyan orvost találni, aki leül, végignézi a paksamétámat, nyitott füllel hallgat, és azt mondja, neki az számít, ami nekem is. A második babácskánál nagyon vágynék rá, hogy ha minden rendben van, megélhessem én is a háborítatlan szülést, hogy lássam, van ennek szép oldala, ki lehet ebben teljesedni, bele lehet lazulni, nem küzdelem az egész. De ebben a helyzetben még a lehetőségét is elveszik ennek – mondja Niki, akinek a körzetes kórháza semmilyen esetben sem vállal császár után természetes, hüvelyi szülést.
Ha marad minden így, akkor Nikit megint automatikusan császározni fogják, mindegy, mit akar. Úgy érzi, ezzel a jogai sérülnek.
Képünk illusztráció – Fotó: getty images
„Vannak persze kiskapuk, például összebeszélek valakivel, aki a 11. kerületben lakik, bejelentem magam hozzá, csináltatok egy ideiglenes lakcímkártyát, majd bemegyek a Szent Imrébe ügyeletbe, ahol akár természetesen is szülhetek, csakhogy szerintem ez röhej. Azt gondolom, hogy a kialakult helyzet nem megoldás, hanem ellehetetlenítés, az embert pedig lavírozásra készteti, ami nem egy jó út, ahogy persze az sem az, hogy több százezer forintot odaadsz egy orvosnak feketén. Jelen pillanatban tehát az van, hogy vagy bedarál a rendszer, vagy van másfél millió forintod, akkor mehetsz magánba. Innentől majd az lesz, hogy a saját orvosod, akiben megbízol, aki kilenc hónapig végzi a várandósgondozásodat magánban, az összeférhetetlenség miatt nem fog kezelni téged OEP alapon. Több kedvelt orvosról is tudok, akiket hónapokra előre lefoglaltak a kismamák, de már most felálltak, és elmentek magánkórházakba – mondja Niki, aki szerint az államnak valahogy muszáj lesz honorálnia a szülész-nőgyógyászok munkaidőn túli rendelkezésre állását vagy túlórapénz, vagy szerződés formájában. – Én is az egészségügyben dolgozom, és éltem kint Franciaországban, ahol a tb-ellátáson felül plusz biztosítási lehetőséged van, azaz a csomagokból ki tudod választani, hogy valamennyi fix összegért havonta milyen szakellátást fedezzen a biztosító. Egy ilyen rendszerben akár a szülészeti ellátásod is lehetne kiemelten támogatva, és dönthetnél arról, hol, kinél akarsz szülni. Nem egyszerre kellene a zsebedbe nyúlnod ezért, hanem havonta kisebb összegekben, a pénzt pedig az adott kórház emelt szinten kapná meg az ellátásod után. Vannak jó példák tehát, ehhez csak azt kellene felismerni, hogy legyen egy jó biztosítási rendszer is az alapellátás mellé.”
Szabályozás azonban még nincs, petíció viszont már született a kismamák szabad szülésznő-és orvosválasztásáért, amit a cikkünk írásának idejében több mint 13 ezren írtak alá. Ezzel egyidejűleg sokan az értetlenségüknek adtak hangot, miért akarnak a nők fenntartani egy korrupt rendszert. „Azok az orvosok, akik nem látnak bele a szülészeti ellátásba, nem értik, miért akarnak a kismamák választott orvost, de ezek a szakemberek nem tudják, mekkora a baj, a nők mennyire kiszolgáltatottak az erőszakkal és káros, gyakran elavult gyakorlatokkal teli rendszerben. Valahol egészen vadnyugati a helyzet – magyarázza Keszler Viki, a Másállapotot a szülészetben mozgalom egyik szervezője. – Másrészt a szülészeti ellátást az is kiemeli az egészségügy más szegmensei közül, hogy sok nő egészségesen megy be a kórházba, ahol indokolatlanul sok olyan beavatkozást végeznek rajta, melyek egészségügyi kockázata a szükségesnél nagyobb, akár egészségromlást idéz elő. Harmadrészt,
noha a női szervezetek nagy része kiáll amellett, hogy a korábbi orvosfogadás rendszere az »orvosbárókat« erősíti, tehát a nőknek sem jó, sőt kontraproduktív, mégis egy létező igény, mert kutatásokból is tudjuk, hogy a szülés jobban megy akkor, ha a lehető legkevesebb, ideális esetben egy-két szakember megszakítatlanul kísér végig ezen az életszakaszon.
Tehát a nők részéről nem jogtalan az igény, hogy folytonos legyen az ellátásuk, és ismerjék azt, aki a szülésüket kíséri, csak akkor legyen kifehérítve a kliens-orvos viszony, az általános ellátás pedig, ami mindenkinek jár, legyen haladó, korszerű, ellenőrzött és számonkérhető. Azokban az országokban egyébként, ahol kiszámítható az ellátás, ott nem is kritikus az orvosfogadás kérdése” – mondja az aktivista.
A helyzet tehát nem fekete vagy fehér. Keszler Viki szerint ugyanis nem jelenthető ki, hogy az eddigi gyakorlat jó volt, hiszen konzerválja az egyenlőtlenségeket, és nem teszi érdekeltté a rendszert a változásban. Az orvosfogadás ellen szólnak például a következő, kutatásokon alapuló érvek:
- A nők gyakran kulturális elvárásból fogadnak orvost, illetve a kiszámíthatatlan rendszerben remélnek egyfajta biztonságot, személyre szabottságot, csakhogy mivel ez nem egy szerződéses viszony, így ezek teljesülését semmi sem garantálja.
- Az orvosfogadás megoldás helyett gyakran indokolatlan beavatkozást és nem megfelelő ellátást idéz elő, az ellenőrzés hiánya miatt az adott szakember túlterhelt lehet, emiatt, vagy hogy tervezhetőbb legyen a praxisa, hajlamosabb lehet hamarabb beavatkozni. Ellenőrizhetetlen, hogy a fogadott orvos hány császármetszést hajt végre, ezért előfordulhat, hogy a nő nem azt kapja a pénzéért, amit szeretne, így kiszolgáltatottá válik.
- A fogadott orvos – privát beteg rendszer a nők közötti egyenlőtlenséget növeli – lásd az egyik magyar egyetemi klinika szülészeti gyakorlatát, amiről kiderült, hogy a kórlapokon C betűvel jelölik meg azokat a betegeket, akiknek nincs választott orvosuk. Azaz feltehetően egyik orvosnak sem fizettek magánúton az ellátásért, emiatt viszont könnyen előfordulhat, hogy a „C-s” betegekkel nem bánnak ugyanúgy, mint a többiekkel, holott mindannyian ugyanabba a tb-s ellátásba érkeznek.
- Az orvosok közötti különbségekre is hatással van az orvosfogadás: a kezdő orvosok, szülésznők nem jutnak elegendő szüléshez, nem szereznek elégséges tapasztalatot sem, miközben a magánbetegeiket kísérő szakemberek az állami infrastruktúrát felhasználva jutnak több pénzhez a „privát” szüléseik révén.
Mindenképpen a tiszta, ellenőrzött, számonkérhető, szerződéses viszony jelentené a megoldást a helyzetre, de ebben a kérdésben egyelőre még nem látni tisztán. Sokat segíthetne, ha a kórházak belső eljárásrendje, szülészeti protokollja nyilvánosan elérhető lenne, és garantálnák, hogy minden esetben ezek alapján jár el az intézmény minden orvosa és szülésznője. Kiszámíthatóbb és biztonságosabb helyzetet teremtene az is, ha a szülésznők teamben dolgoznának, a kismamák megismerhetnék azt a 4-5 szakembert, akinél szülhetnek.
Keszler Viki szerint ugyanis a mostani diskurzus nagy hiánya, hogy minden a szabad orvosválasztásról szól, amikor a szülés kompetens szakembere a szülésznő, így efelé kellene mozdulnia a rendszernek is. „Ha megnézzük a nyugati országok modelljét, ott az orvos csak komplikáció esetén van jelen. Az új szabályozás kapcsán azonban a szülésznők szóba sem kerültek – jegyzi meg, és hozzáteszi: A legfontosabb az lenne, ha a nemzetközi szabályozáshoz mindenhol igazodni kezdenének, vagy ha például császár után hüvelyi szülést szeretne egy nő, akkor azt bármelyik kórházban megpróbálhatná. Azok a nők pedig, akik szívesen áldoznának továbbra is arra, hogy megismerhessék az orvosokat, ellenőrzötten és tisztán tehessék ezt meg, például szerződhessenek a fogadott kísérőjükkel. Hogy ez lehetséges lesz-e, még nem tiszta. Köztes helyzetben vagyunk.”
Még több cikk a témában
- “Miért nem álltok ki magatokért?!” – Okoskodó kommentelők a szülészetek megreformálásáról
- „Szülés után egy nővérke kereste meg a telefonom, hogy legalább tudjak valakinek szólni: megvagyunk, itt a pici!” – Egyre több helyen tiltják be az apás szüléseket
- „Mintha védelmi pénz lenne” – Ezt gondoljátok ti a szülésznek adott hálapénzről
