Az a sanda gyanúm támadt, hogy Schobert Norbi direkt csinálja, hogy olyan – finoman szólva – megosztó nyilatkozatai vannak, amiktől az egyszeri internetfogyasztónak felszalad tarkóig a szemöldöke, és maga elé motyog valami olyasmit, hogy „Jézus ereje, ne hagyj el”. Mert ha nem direkt lövi ki az éterbe ezeket a gondolatokat, akkor baj van. Most épp az jött szembe, hogy Norbi szerint az elhízásnak nem lehet genetikai háttere, mert neki azt mondta egy orvos barátja, hogy
Te láttál a Gulagon vagy Auschwitzban elhízottat?
És ez Norbi szerint mennyire igaz, és bizonyítja, hogy még a pajzsmirigybetegség sem lehet felelős az elhízásért, maximum 3-5 kilóért. A pajzsmiriggyel kapcsolatos állításaira egy emberként hördült fel az összes pajzsmirigybeteg és endokrinológus, a haláltáborozásra pedig mindenki, akibe egy csepp jóérzés szorult.
Ész és empátia, az kéne néha
Ahogy olvastam a hírt, az futott át a fejemen, hogy nagyon érdekes és különleges ember Schobert Norbi, hogy egyszerre ilyen sokféle érzelmet képes kelteni bennem – és jó eséllyel még milliónyi embertársamban – pár mondatával. Azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket: háborogjunk az auschwitzi megjegyzésen, mert ízléstelen és rettenetes összehasonlítani azt az időszakot a jóléti társadalom túlsúlyproblémáival? Emlegessük fel, hogy 1940–45-ig, a becslések szerint 1,1 millióan haltak meg az auschwitzi haláltáborokban (ma van a Holokauszt emléknapja), és hogy nagy részük nem is a gázkamrák, hanem az alultápláltság, tífusz és üszkösödés miatt hunyt el?
Mindezt vajon tényleg nem tudja Norbi? Ha tudná, ha csak minimálisan is emlékezne legalább a történelemórákon elhangzottakra gimnáziumból, talán nem dobná be ezeket a gondolatokat a köztudatba, mert érezné, hogy hány millió ember, leszármazott, családtag, barát, vagy csupán empátiával megáldott internetező lelkébe és az áldozatok emlékébe tapos bele páros lábbal. Jöhet utána persze a „nem úgy gondolta, mert valójában mennyire jó ember, és az internet félremagyarázza a csupa jó szándékból tett nyilatkozatait” mosakodás, de sajnos nem számít, amikor haláltáborokat emleget az ember nyilvánosan, hogy nem pont az volt a szándéka, hogy az emberiség egyik legsötétebb korszakát degradálja a fogyókúrázás szintjére.
Arcunk, amikor Norbi nyilatkozatait olvassuk (Kép: Getty Images)
Hogyan szégyeníts meg tömegeket? Hát, így!
Ha pedig túllendülünk Auschwitz problémáján – nem egyszerű megtenni –, akkor még mindig akad Norbi pár mondatában olyan pont, amin egy egész széles réteg felháborodhat, hiszen az elhízás, azon belül is a szervi problémák miatt túlsúllyal küzdők elég sokan vannak nemcsak itthon, de szerte a világon. A fitneszguru szerint, a nyilatkozat alapján, az elhízás okai között nem szerepelhet semmilyen szervi, genetikai probléma, amit nyilván ezer meg egy kutatás és orvos tudna csuklóból megcáfolni.
De nem kell ahhoz szakértőnek sem lenni, elég csak körülnézni a környezetünkben: mindenkinek van olyan tapasztalata – saját vagy ismerősöké –, hogy a kilók hogyan szaladnak fel minden erőfeszítés, diéta, mozgás ellenére is, ha például pajzsmirigybetegség, inzulinrezisztencia, vagy épp autoimmun betegség áll a háttérben – hogy csak pár olyat említsünk, ami az utóbbi években különösen sok embernek megkeseríti az életét. Na, az ilyen betegségekkel küzdőkbe rúgott bele Schobert Norbi a fenti nyilatkozatával. És bár tudjuk, hogy nincs igaza, mert évek óta küzdünk a fogyási képtelenség – igen, ez a kifejezés rá hivatalosan – problémájával akár mi magunk is, belül tisztában vagyunk vele, milyen orbitális butaságot sikerült kiejtenie a száján, mégis fájdalmas és megalázó.
Lekezelő és sértő. Tömegeket megszégyenítő. Nincsenek rá szavak, mennyire nélkülöz minden szakmaiságot és emberséget.
Ha állnak Norbi mellett kommunikációs szakemberek, sírva könyörgünk nekik ezúton is, hogy ne hagyják ezt tovább. Az egy dolog, hogy saját maga alatt vágja a fát minden, a fentihez hasonló megnyilvánulásával, mert ez egy kicsit sem izgat senkit, inkább az a probléma, hogy hány embernek – a mostani esetben egy egész népcsoportnak – okoz lelki traumát, károkat a megszólalásaival. Ha pedig nincs ilyen szakember a Norbis csapatban, akkor rimánkodunk, hogy legyen, lehetőleg olyan, akinek van józan esze, több empátiája és szorult bele annyi emberség, hogy nem rúg bele azokba, akik már amúgy is a földön fekszenek.
