„Az Oltalom Karitatív Egyesület, az Ámbédkar Iskola és a mi alapítványunk esett el az állami támogatástól – kezdi L. Ritók Nóra. – Ahogy kiposztoltam, hogy elvonták a támogatásunkat, megindult egy komoly gyűjtés és összefogás. Az elvont 8 és fél millió forint össze is jött két nap alatt.” Az alapítványnál ekkor úgy döntöttek, hogy nyitva hagyják a gyűjtést szeptember végéig, hiszen folyamatosan érkeztek még a támogatások. Az elvonás ugyanis kétlépcsős: erre a tanévre a fele, a következőre pedig a teljes összeg – L. Ritók itt megjegyzi, hogy ezt ők maguk is a sajtóból tudták meg. „Miután szeptember végére a jövő évi elvonás összege is összegyűlt, az Igazgyöngy Alapítvány most két évet lát előre az iskola működéséből. Persze csak akkor, ha az alaptámogatáshoz nem nyúlnak hozzá.”
L. Ritók Nóra (Fotó: Bulla Bea)
Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a művészeti iskolák státusza elég bizonytalan, pláne az alapítványi fenntartásúaké. „21 év alatt láttunk már mindent, sokszor voltunk nehezített helyzetben. Legutóbb például akkor, amikor egy friss jogszabály-módosítással kimondták, hogy az ellenőrzések során feltárt hiányosságoknál az eddigi javítási lehetőség helyett azonnali bírság következik. 2006-ban kaptunk először közoktatási és köznevelési támogatást, akkor ehhez mindössze egy pályázat kellett. Ennek az volt a célja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek gondozásában legeredményesebben dolgozó iskolák kaphassanak támogatást. Öt évre szólt a támogatás, és a kormányváltás után is folytatódott. Az utóbbi időben ugyan évente kellett kérelmezni, de mindig megadták.”
A 2010-es kormányváltás után egyszer már (másokkal együtt) kizárták az Igazgyöngyöt a támogatásból, de ez közfelháborodást váltott ki, és végül visszakerültek a támogatottak körébe. „Azt tudni kell, hogy a művészetoktatás egy térítési díjhoz kötött oktatási szolgáltatás. A zeneiskolák rendszere volt meg először, a rendszerváltás után más művészeti ágak is bekapcsolódhattak, és hogy esélyegyenlőség is legyen, ingyenessé tették a hátrányos helyzetű gyerekeknek. A rendszer így sem volt jó, mert a szülői befizetés hiánya nem ösztönözte az iskolafenntartókat, hogy ebből a társadalmi csoportból vonjanak be gyerekeket. Ahol magas volt az ilyen gyerekek aránya, ott költségvetési hiány alakult ki. A mi esetünkben a támogatott gyerekek 70 százaléka jogosult volt az ingyenes képzésre, a köznevelési megállapodás esetünkben ezt pótolta be. Amit alaptámogatásként kapunk, az csak a bérek egy részére elég, a többit és az egyéb költségeket (anyagköltségek, utazási költség, terembérlet stb.) a fenntartó állja.”
Az Igazgyöngy most azon dolgozik, hogyan tudnak a hiány pótlására bevételi forrásokra szert tenni. Meghirdettek egy online akadémiát, ahol az igazgyöngyös vizuális nevelési módszertanba lehet bepillantást nyerni az érdeklődőknek, akik szeretnének a tanítványaikkal, vagy akár saját gyermekükkel ezzel a szemlélettel, ezekkel a technikákkal rajzolni. „Vannak papíralapú termékeink is: naptárak, képeslapok, vagy ott a hamarosan elkészülő feladatleírásokból álló lefűzhető mappa. Az ezekből származó bevételt is erre fordítjuk. Egyre többen utalnak támogatást a rajzaink felhasználásáért is, és a továbbképzések is hoznak némi pluszt, illetve folyamatosan keressük a pályázati lehetőségeket. Vannak hosszabb távon elkötelezett támogatóink, köztük cégek és magánszemélyek is, akik támogatják az oktatásunkat.”
Az Igazgyöngy nem (csak) művészeti oktatást végez. L. Ritók Nóra elmondása szerint komolyan veszik azt a pedagógiai tézist, hogy a gyerekeket a teljes szociokulturális környezetükkel együtt kell értelmezni, ezért náluk az iskolai tehetséggondozás, a hátránykompenzálás kiegészül szociális munkával is. „Családgondozó munkát végzünk, ösztöndíjprogramunk is van egészen középiskoláig. Nemcsak a családok szintjén dolgozunk, hanem a helyi intézményrendszer szintjén is. Évente az elvont támogatás sokszorosát adjuk vissza a rendszernek. Segítünk iskolaszerekkel, digitális eszközökkel, könyvekkel, játékokkal, vagy éppen – a mostani helyzetben – maszkokkal.
Kapocs vagyunk az iskolák és a családok között. Évek óta milliós támogatásra pályázunk a nemzetközi Firstbook programba, és juttatunk meséskönyvhöz gyerekeket az első-második osztályban. Együtt dolgozunk a hatodik éve a Berettyóújfalui Tankerülettel is, három járásban az általános iskola első négy évfolyamában tanítókkal. Hétről hétre a mi feladatainkkal fejlesztik a gyerekeket egy sajátos rendszerben, ami nemcsak a vizuális kommunikációt fejleszti, hanem hátrányt is kompenzál, és segíti a szociális kompetenciák fejlesztését is. A tanítók hetente küldik vissza a megoldott feladatokat, és ennyi év távlatából már biztosan kimondom: nagyon látványos és sikeres a program.”
Fotó: Igazgyöngy Alapítvány
Az Igazgyöngy persze ezt is ingyen végzi, és meg kell jegyezni, hogy ezzel a programmal tudták az általános iskolákat bekapcsolni a Képzőművészeti Egyetem közoktatás-fejlesztési projektjébe, ahol – éppen nekik – akkreditálták a képzéseket. A programok sora persze nem áll meg itt. „Kulturális programokat, irodalmi-, zenei- és táncfoglalkozásokat , valamint kirándulásokat is szervezünk. Nemcsak az Igazgyöngyben tanulók számára, hanem a többieknek is. Sokat dolgozunk a családokkal azon, hogy az iskolai lemorzsolódók arányát csökkentsük. A minisztériumi kiadványokban, tankönyvben is ott vannak az igazgyöngyös rajzok.”
Az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény a berettyóújfalui kistérségben működik 1999 óta. Fő tevékenysége a tehetséggondozás és személyiségfejlesztés, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyerekekre. Az alapítvány megálmodója és igazgatója L. Ritók Nóra. Tevékenységükről rengeteget lehet olvasni a weboldalukon.
De még ezzel sincs vége: dolgoznak az Oktatási Hivatal továbbképzési programjában, illetve egyetemi gyakorlóhelyként is „üzemelnek”, na meg folyamatosan tartanak továbbképzéseket a határon túli magyar pedagógusoknak. „Benne vagyunk szakmai megvalósítóként a Felzárkózó települések komplex programjában, és most az ezen belül szervezett konzorciumban, a Fókuszban a gyermek című pályázatban is. Sorolhatnám még… egyszerűen érthetetlen volt a megvonás.”
Főleg, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az Igazgyöngy kis szervezetként 2020 tavaszán 140 digitális eszközt adott a gyerekeknek, és sokat dolgoztak azon is, hogy bekapcsolódjanak az oktatásba otthonról. „Mivel mi a saját oktatásunkat csak papíralapon tudtuk folytatni a karantén alatt, mindez a gyerekek oktatási rendszerben maradását szolgálta. Most is tabletet, laptotot, internetet biztosítunk a középiskolásainknak, folyamatosan segítjük őket. A mi iskolapszichológusunk is dolgozik a »közös«, külön segítséget igénylő gyerekekkel.
Szóval sok szálon és tudatosan segítjük azt, hogy az oktatási rendszer esélykiegyenlítő legyen, miközben nemzetközi szinten is elismert tehetséggondozó munkát végzünk. Úgy tűnik, hogy mindennek ellenére a legmagasabb szinten nem volt értékelhető a munkánk.
Fotó: Igazgyöngy Alapítvány
Valaki azt kérdezte tőlem, hogy korrigálta-e már a minisztérium ezt a nyilvánvalóan rossz döntését? Azt válaszoltam, hogy nem, és erre nem is látok esélyt.” Az alapítvány vezetőjétől azt is megkérdeztük, hogy gondoltak-e arra, hogy függetlenítik magukat az államtól, de faramuci helyzetben vannak, és a leválás nem is lenne céljuk. „Furcsa ez a helyzet, hiszen civil szervezetként a rendszeren kívül működünk, az iskolánk viszont az oktatási rendszer része, hiszen OM számmal rendelkező intézmény vagyunk. Az Igazgyöngy minden elemében a rendszeren belüli együttműködésekre törekszik. Pontosan tudjuk, hogy a generációs szegénységben élő gyerekek problémáját csak teljes társadalmi beágyazottságában lehet értelmezni, és így kell keresni a megoldásokat.
Nincs külön állami és civil megoldás, mivel ugyanazokért a gyerekért dolgozunk.
A rendszert segítjük esélykiegyenlítővé tenni. Mivel azonban működésünkkel jelezzük a rendszer hibáit is, így ma ezt az ügyet képviselni szakpolitikai szinten nagyon nehéz. Helyi szinten jobb a helyzet, mert itt azért már értik, hogy közös a célunk: élhetőbbé tenni az életet az itt élők számára. Végül is, az itt élő szakemberek, pedagógusok, óvónők, családsegítők védőnők stb. a mi igazi állami partnereink. Ők azok, akik itt vannak évek óta, és itt lesznek a jövőben is. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne szeretnénk a rendszerre is hatással lenni – már ha a rendszer engedi, hogy hassunk rá.”
L. Ritók Nóra hozzáteszi, hogy jó lenne tudni, és tisztán látni, hogy kik és miért kapnak köznevelési megállapodást, de ez sosem volt nyilvános és átlátható, és persze ma sem az. „Ami biztos, hogy a nemzetiségi és az egyházi iskolák kapják, és persze néhány másik intézmény is. Nem tudom, hogy lehet bekerülni ebbe a körbe, csak azt tudom, hogy éppen megtapasztaltuk, hogyan lehet kikerülni belőle. De lett egy pozitív hozadéka is ennek a megvonásnak: érzékelhetően nőtt a társadalmi beágyazottságunk, és erősebbek lettünk azzal, hogy ilyen sokan mellénk álltak. Minden támogatással azt jelezték és jelzik ma is vissza, hogy szükség van ránk, és hogy elismerik a munkánkat. Ami persze erőt is ad a folytatáshoz.”
