A vandalizmus szerepe klímavédelmi harcban

Világszerte óriási botrányt kavart, hogy az utóbbi hónapokban klímavédelmi aktivisták több híres festményt veszélybe sodorva tiltakoztak. Talán a legnagyobb felháborodást az keltette, amikor a Just Stop Oil nevű szervezet két tagja paradicsomlevest zúdított a Vincent van Gogh Napraforgók című alkotására, majd tenyerüket a falhoz ragasztották.

„Teljesen megértem őket, hiszen az ő jövőjüket éljük most fel. Az akcióval már kevésbé, mert egy művészi alkotás rongálása nem fog szimpátiát kiváltani” – írta egyik olvasónk a Facebookon. „Ez nem tiltakozás. Puszta károkozás. Egyszerűen Hérosztratoszt másolják. Remélhetőleg kirívóan durva büntetésben részesülnek” – érkezett egy másik hozzászólás.

Hérosztratosz kr. e. 365-ben felgyújtotta az epheszoszi Artemisz-templomot, ami a kor egyik legimpozánsabb épülete volt. Amikor pedig megkérdezték, hogy mi sarkallta erre a tettre, azt mondta, szerette volna, hogy nevét mindenki megismerje, hogy híres legyen. A Just Stop Oil aktivitásainak vélhetően nem az volt a célja, hogy a nevük a történelemkönyvekben szerepeljen, és valószínűleg kirívó büntetésben sem részesülnek, bár a hatóságok nyilván intézkedtek velük szemben. 

Fotó: Just Stop Oil

A festménynek szerencsére nem esett baja, a sokak által pedig egyszerűen csak vandalizmusnak titulált akciók pedig ezzel nem értek véget, egy másik, a Letzte Generation tagjai például krumplipürével kenték be Claude Monet egyik festményét, ami a Barberini Múzeumban van kiállítva, szerintük ugyanis Berlin városának vezetése nem elég elkötelezett a klímavédelem mellett. 

Vandalizmus vagy aktivizmus?

De mégis mit válaszolnának ezen szervezetek tagjai azoknak, akik szerint nem többek egyszerű vandáloknál, akik nem értik, hogy mi köze lehet például Van Gogh festményének jelentősége az éghajlatváltozás elleni küzdelemben?

„Ha minden egyes alkalommal, amikor valaki feltette nekem ezt a kérdést, kapnék egy fontot, akkor ki tudnám fizetni a rezsiszámlámat. De viccet félretéve, sokan vetik a szemünkre, hogy így csak elidegenítjük az embereket, de szerintem nagyobb probléma az, hogy miközben megélhetési válság van, vannak, akik azt sem engedhetik meg maguknak, hogy felmelegítsenek egy konzervlevest, a BP igazgatója azzal kérkedik, hogy milyen sok pénze van” – nyilatkozta Alex De Koning, a Just Stop Oil szóvivője az Euronewsnak.

Hozzátette, erőszakhoz például soha nem folyamodnának, de addig fogják folytatni a vandalizmust, amíg célt nem érnek, és amint ez megtörténik, befejezik az ilyen figyelemfelkeltő akciókat. Lényegesnek tartotta kiemelni azt is, hogy a kultúrát igenis fontosnak tartják, hiszen nagyon sok haladó szellemiségű művész volt, olyanok, fontos ügyek mellett álltak ki,

És igen, csak azért esett erre a műre a választásuk, mert egy híres festő híres művéről van szó, bár vannak, akik felhívják rá a figyelmet, hogy Van Gogh híresen rajongott a természetért, és arra ösztönzött mindenkit, hogy lássuk meg benne a szépséget. Másrészt a tiltakozók máskor is olyan képeket vettek célba, amelyek pontosan ezt a szépséget, illetve a megújulást hivatottak ábrázolni. 

De Koning megjegyezte azt is, lehet, hogy úgy tűnik, sokan nem értenek egyet a módszereikkel, azzal viszont igen, amit ezzel üzenni akarnak. „Az Insulate Britain (egy klímaváltozás ellen küzdő csoport, ami 2021-ben főutakat zárt le London és más nagyvárosok környékét, hogy így hívja fel a figyelmet a házak hőszigetelésének fontosságára – a szerk.) hihetetlenül népszerűtlen volt. De néhány héttel az akciójuk után volt egy közvélemény-kutatás, amelyben azt kérdezték, mit tehetünk a klímaválság, valamint az orosz gáztól való függés ellen, az emberek 84 százaléka azt mondta, hogy a lakások megfelelő szigetelése a megoldás” – hozott Alex De Koning a közelmúltból egy példát arra, hogy nem biztos, hogy reménytelen olyan akciókba vágni, ami nem nyeri el az emberek tetszését.

És hogy miért pont narancssárga szín az, ami visszatérő eleme az akcióiknak? Egyrészt szeretnének következetesek lenni, másrészt úgy gondolják, ez a szín a reményt jelképezi, és a remény nagyon fontos üzenet.

 – tette hozzá.

Ezt olvastad már?

Vandálok a múzeumban: Michelangelo és Rembrandt alkotásait sem kímélték a híres műtárgyak megrongálói

Ez is érdekelhet Megnézem

Annak pedig egyelőre nincs jele, hogy a hatóságok szigorúbban lépnének fel ellenük, bár volt ilyen ígéret a részükről. De Koning szerint amúgy sem hagyják magukat megfélemlíteni, hiszen fontos ügyekért harcolnak, és mindezt erőszakmentesen teszik. Elárulta azt is, igen, a korábbi polgári mozgalmak nagy hatással voltak rájuk. „A szüfrazsettek festményeket vágtak szét, míg mi csak levest dobálunk egy üveglapra, de a cél ugyanaz, szeretnénk, ha az emberek kilépnének a komfortzónájukból” – tette hozzá.

A szervezetet egyébként több kritika is érte, egyrészt amiatt, mert kriptovalutában fogadnak el adományokat, és ennek bányászata igen energiaigényes, bár – tegyük hozzá – próbálnak zöldíteni a technológián. A mások dolog, amit felhoztak ellenük, hogy egy olyan klímavédelmi alap is a támogatja őket, aminek egyik alapító tagja Aileen Getty, az olajmágnás Jean Paul Getty unokája. Erre szóvivőjük azt válaszolta, sajnos sok pénzbe kerül az, hogy felvegyék a kesztyűt az olajipari cégekkel szemben.

„Nem érdekel bennünket, hogy ki honnan jött, csak az, hova tart. Szervezetünk egyik tagja például korábban a Shell egyik vezető kutatója volt. Egy csodálatos fickó, aki rájött, hogy rossz oldalon állt, és most megpróbál mindent megtenni, hogy segítsen. Ugyanez vonatkozik Aileen Gettyre és mindenkire, akik megpróbálnak támogatni minket” – tette hozzá.

Fotó: Stefan Rousseau/PA Images via Getty Images

Nemrég egyébként maga Aileen Getty is megszólalt az ügyben. A Guardiannél megjelent cikkében azt írja, ő is megdöbbent, amikor tudomást szerzett arról, hogy levessel öntötték le Van Gogh festményét, de sajnos úgy látja, hogy csak látványos, botrányos akciókkal lehet felhívni az emberek figyelmét a környezeti problémákra.

Hozzátette, a Just Stop Oil aktivistái tudták, hogy akciójukkal nem tesznek kárt a híres festő alkotásában, viszont az akkora hullámokat vet majd, hogy elindulhat egy diskurzus. Utalt arra is, hogy

„Korábban is a fiatalok voltak azok, akik fontos kérdésekben változásokat tudtak hozni, mert azt mondták, elég volt, nem tűrjük tovább. Nem kellene most is kiaknázni a dühüket, az energiájukat, hogy megmenthessük az életünket? Ahogyan pusztul a bolygónk, egyre közeledik az idő, amikor már csak képek és festmények őrzik annak az emlékét, milyen világban éltünk, és a galériák lehetnek a Föld napraforgóinak végső nyughelyei” – zárta sorait. 

Ökoaktivisták évszázadokkal ezelőtt

Annak felismerése, hogy mi, emberek milyen – olyakor nagyon is pusztító – hatással vagyunk a környezetünkre, hogy ennek ránk nézve milyen következményei vannak, hogy mennyire fontos tisztelni a természetet, a többi élőlényt, nem a modern idők sajátja. Az ilyesfajta tudatosság talán már több ezer éve is jelen lehet, és az ókorból számos bizonyíték maradt fenn arról, hogy többeket foglalkoztattak ilyen kérdések. Platón például így írt arról, hogy az erdőirtás milyen következményekkel járt Attikában. „A régi szép időkben a föld romlatlan volt, talaj borította a hegyek magasabb részeit is, s amit mi bozótosnak hívunk, gazdagon borította a földet. Bőven volt erdő a hegyekben, de ennek már alig látni nyomát.”

És hogy valamit tenni kell a környezet- és természetkárosítás ellen, Abu Bakr kalifa például arra utasította hadseregét, hogy semmiképpen ne tegyenek kárt a fákban, ne gyújtsák fel ezeket, és az ellenség állatait se mészárolják le, I. Eduárd angol király pedig az elviselhetetlen szmog miatt korlátozta, hogy mivel fűthetnek az emberek.

Halála után is támadják a környezetvédelem ikonját – 60 éve jelent meg Rachel Carsontól a Néma tavasz

A nemzetközi környezetvédelmi mozgalom, ahogyan mi ismerjük, nyilván későbbről eredeztethető, de hogy pontosan mi jelentette ennek a kezdetét, arról eltérő vélemények vannak. Egyesek szerint Rachel Carson hatvan évvel ezelőtt megjelent, Néma tavasz című könyve az, ami életre hívta. Helyi szinten már korábban is voltak olyanok, akiket – ha most élnének – nyugodtan hívhatnánk aktivistának. Ezt egy nagyon szomorú történettel tudjuk bizonyítani, 1730. szeptember 12-én a maharadzsa parancsára több mint 300 embert öltek meg egy indiai faluban, miután saját testükkel próbáltak megvédeni fákat, amelyek kivágásra ítéltek.

Ebből a tragikus esetből nőtte ki magát a chipko mozgalom, ami az 1970-es években kapott új lendületet, és ami összekapcsolódott egy másik fontos üggyel, mégpedig a nők kiszolgáltatott helyzetének javításával, számtalan írás született már arról, hogy a környezeti- és klímaválság a nőket sajnos jobban sújtja. Persze az, hogy bolygónk élhető legyen, mindannyiunk érdeke, és a 19. századtól kezdődően egyre több olyan szervezet jött létre, amely ezt tűzte a céljára, majd megjelentek azok a pártok is, amelyeknél a zöld célok szerepeltek az első helyen, igaz, más ügyeket is beemeltek programjukba.

Az, hogy a nagy, komoly befolyással rendelkező nemzetközi szervezetek mellett a döntéshozók között legyenek olyanok, akik számára a környezet- és a természetvédelem fontos, az elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő intézkedések szülessenek, hogy változást érjünk el, de a zöld pártok vagy zöld jelöltek csak egyik útja annak, ahogyan a környezetvédelmi mozgalom próbált célt érni. A másik út a példamutatás, érzékenyítés, a tudatosság növelése, a jó gyakorlatok bemutatása oktatási vagy közösségi programokon és különböző médiakampányokon keresztül, és persze ott vannak az olyan látványos akciók, tiltakozások, amelyek általában erőszakmentesek. Ott van például a Greta Thunberg nevével fémjelzett Fridays For Future, ami világszerte megszámlálhatatlanul sok fiatalt mozgatott meg.

Fotó: Hollie Adams/Getty Images

De igen, emellett vannak, aktivisták, akik úgy gondolják, sokkal keményebben kell fellépni. A Tyre Extinguishers nevű csoport tagjai több ezer városi terepjáró gumiját engedték le, szerintük ugyanis az ilyen típusú járművek is felelősek a klímaválságért. Vannak, akik ennél is tovább mennek, a Pipe Busters nevű klímaaktivista csoport behatolt egy építési területre és ott több gépet is megrongáltak, hogy tiltakozzanak a Boorley Green és London közötti gázvezeték telepítése ellen.

„Próbálkoztam a hagyományosabb módszerekkel, felkerestem a parlamenti képviselőmet, petíciókat írtam alá, részt vettem nyilvános konzultációkon, felvonulásokat szerveztem, de végeztem ezekkel” – indokolta meg Indigo Rumbelow, a Just Stop Oil aktivistája, hogy ő miért döntött úgy, ezentúl más módszerekhez folyamodik majd.

Vannak, akik szerint a mások tulajdonának megrongálása, a szabotázs akár hatásos is lehet, már amennyiben összehangolt és hosszabb távú tiltakozásról van szó. „Egyes tanulmányok pedig azt is sugallják, hogy az erőszakos társadalmi mozgalmak valójában hatékonyabbak, mint az erőszakmentesek” – nyilatkozta Benjamin Sovacool, a Sussexi Egyetem energiapolitikai professzora.

Szerinte egyébként a szabotázs legitim taktika, de csak olyan helyzetekben, amikor már minden mást kipróbáltak, és hangsúlyozza, hogy szerinte az erőszakmentes akciókat előnyben kell részesíteni. Persze van, amikor az erőszakmentesnek induló akció is eszkalálódhat, néhány évvel ezelőtt sziú indiánok indítottak tiltakozást, miután a Dakota Access olajvezetékkel a tervek szerint elhaladt volna a Standing Rock (Álló Szikla) rezervátum mellett, és ugyan ez egy békés demonstrációnak indult, történtek atrocitások, volt, hogy a rendőrök gumilövedékekkel és vízágyúkkal indítottak rohamot ellenük, és minden ellenlépést azzal próbáltak indokolni, hogy a tüntetők jártak tilosban.

És nem ez volt az egyedüli ilyen eset, a Guardian szerint kanadai rendőrség halálos fegyverek alkalmazásáról tárgyalt a gázvezeték építését akadályozó aktivistákkal szemben. Ezeket szerencsére nem kellett bevetni, de sajnos így is van, akinek az életébe került az, hogy kiállt egy számára fontos ügy mellett, a Global Witness szerint 2020-ban 277 környezetvédelmi aktivistát gyilkoltak meg.