A nők menthetik meg a Földet?

„Minden válság és minden forradalom közben azt halljuk, hogy először a problémát kell megoldani, a nők jogaival pedig csak ezt követően kell foglalkozni. De ez az érvelés idejétmúlt. A klímaváltozás, az esélyegyenlőség és a nők jogai összekapcsolódnak. Nem találhatunk hatékony és előremutató megoldásokat, ha nem tágítjuk a látókörünket. Felmérések szerint a nők tizennégyszer nagyobb eséllyel halnak meg természeti katasztrófák következtében”

– ezt még 2012-ben nyilatkozta Nicole Kiil-Nielsen, az Európai Parlament egyik francia képviselője, és annak a jelentésnek a szerzője, ami azt taglalta, miként lehetne nagyobb szerepet biztosítani a nőknek a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Közös probléma, más terhek? 

Majdnem 10 évvel később, a 2021-es glasgowi klímacsúcson az egyik téma az volt, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek miként vezetnek oda, hogy a nőket súlyosabban sújtja az éghajlatváltozás. Mert igen, ezt a problémát sem sikerült megoldani, és csak tovább súlyosította a helyzetet, hogy a világjárvány még jobban aláhúzta azt, hogy a különböző krízisek sokkal nagyobb terhet róhatnak a nőkre. De ez pontosan miben nyilvánul meg?

Az ENSZ adatai szerint az éghajlatváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek 80%-a nő,

és ebből a szempontból is azok vannak nehezebb helyzetben, akik társadalmilag és gazdaságigal egyébként is kiszolgáltatottabbak.

Sajnos világszerte a 25-34 éves nők 25%-kal nagyobb valószínűséggel élnek mélyszegénységben mint a férfiak.

„A kevesebb erőforrással rendelkezők viselik a válság fő terhét, és a világ legszegényebbjei közül sokan nők. Szűkös időkben gyakran az anyák azok, akik nélkülözni kényszerülnek, hogy családjuknak legyen mit enniük. Amikor szélsőséges időjárás sújtja a várost, mivel még mindig elsősorban a nők gondoskodnak a gyermekekről és az idősekről, ők menekülnek utoljára, ezért nagyobb arányban veszítik életüket. Az 1991-es bangladesi ciklonban meghalt 150 000 ember mintegy 90%-a nő volt” – nyilatkozta Rachel Kennerley, a Friends of the Earth (Föld Barátai) szervezet éghajlatvédelmi kampányfelelőse.

A London School of Economics 141 természeti katasztrófát vizsgáló 2006-os tanulmánya is megállapította, hogy azokban az országokban, régiókban, ahol a nemek közötti egyenlőtlenség erősebben van jelen, több nő hal meg katasztrófákban mint férfi. Ennek az aránynak pedig számos oka lehet: a nők nem biztonságos, túlzsúfolt menedékhelyekre kerülnek, mivel nem rendelkeznek megtakarítással, vagyonnal vagy földdel, illetve vannak, akik a családon belüli és szexuális erőszaktól való félelmükben kerülik a menedékhelyeket, emellett pedig közvetlen összefüggést figyeltek meg a nők társadalmi helyzete és annak valószínűsége között, hogy megfelelő ellátásban részesülnek-e, milyen egészségügyi ellátást kapnak katasztrófa idején.

Azt szinte minden témával foglalkozó cikkben kiemelik, hogy

általában a fejlődő, szegényebb országokban élő nők vannak kitéve a negatív hatásoknak, miközben ők azok, akik elvileg a legkevésbé járulnak hozzá a klímaválsághoz. 

Anne Karpf How Women Can Save the Planet című könyvében példaként megemlíti a Kenyában, Etiópiában és Mozambikban élő nőket, akik naponta komoly távolságokat tesznek meg azért, hogy vizet vigyenek családjuknak. Állítása szerint míg korábban csak 2-5 órát gyalogoltak, ma már akár fél napon keresztül is úton lehetnek, mert a közeli vízforrások kiszáradtak. Az pedig, hogy több időt kell tölteniük a vízgyűjtéssel, azt jelenti, hogy kevesebb idejük van egyéb, esetleg bevétellel járó munkát végezni. Ez pedig azzal jár, hogy gazdaságilag kevésbé tudnak függetlenedni. De nemcsak az aszály jelent problémát, hanem általában a szélsőséges időjárás, ami terméscsökkenéssel jár, az, hogy a tengerszint emelkedésével sok helyen sós víz kerül víztartó rétegekbe, hogy a tengerekben, óceánokban csökkenek a halpopulációk, ami sok közösségnek fontos élelemforrás lenne, és a sort tovább lehetne folytatni. 

Etióp nők és gyerekek vizet merítenek egy kútból Hararban (Fotó: Per-Anders Pettersson/Getty Images)

„Nem esik eső a falunkban. Több mint 8 órát gyalogolunk mindennap, hogy vizet szerezzünk. Emiatt nem tudtam tovább folytatni az iskolát és kimaradtam. Szeretem a matematikát és tanár akartam lenni, de most már nem tudom, mi lesz a jövőm” – idéz a Euronews egy 14 éves etiópiai lányt, Dawelét. A pakisztáni születésű, Nobel-díjjal kitüntetett Malála Juszafzai által alapított Malala Fund becslése szerint

 2021-ben legalább 4 millió lány hagyja abba az iskolát a klímaváltozás miatti események következtében a szegény országokban. Ha ez a trend folytatódik, 2025-re 12,5 millióra nő az oktatásukat félbehagyó lányok száma.

Pedig az iskola sokukat megóvná a gyerekházasságtól, a női nemiszervcsonkítástól és a túl korai terhességektől, de hozzájárulna a közösségek megszilárdításához és a gazdaság megerősítéséhez is. „Ahogy az éghajlatváltozás gazdasági nyomást gyakorol a családokra, és a föld, a megélhetés és az otthonok, ezáltal az általános biztonság és stabilitás elvesztéséhez vezet, úgy nő a gyermekházasság kockázata” – mondta Mayesha Alam, a Yale Egyetem éghajlat- és nőjogi szakértője, Malawiban például az éghajlatváltozás miatt az elkövetkező években 1,5 millió gyermeket adhatnak idejekorán férjhez.

És sajnos más borzalmas következmények is vannak, az érintett területeken ugyanis nő a családon belüli erőszak, a szexuális erőszak és az emberkereskedelem aránya. 2019-ben az ENSZ a Fejlesztési Program keretében az ugandai lápmezőkön, mezőgazdaságból élő közösségekben végeztek kutatást, és arra voltak kíváncsiak, hogyan változik meg a klímaválság hatására az időjárás, hogyan csökken a termés és az élelemforrás az azokból élő közösségekben. A kutatásnak azonban volt egy előre nem látott vetülete: azt is megfigyelték, hogy a fentiek miatt mennyire felerősödik a nőkkel szembeni erőszak. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) is megállapította, hogy a nemi erőszak és kizsákmányolás egyre nő, ahogy az erőforrások fogynak és az éghajlatváltozás fokozódik.  

A klímaváltozásnak emellett van más következménye is, ami a nőket sújtja, a reproduktív jogok is sérülnek, az MSI Reproductive Choices megbízásából készített felmérés szerint 2011 óta a klímaváltozás által leginkább érintett 26 országban 11,5 millió nő lehet az, aki nem fér hozzá fogamzásgátláshoz a klímaváltozás miatti elvándorlás következtében, és amennyiben ezt a problémát nem sikerül megoldani, a következő évtizedben az 6,2 millió nem kívánt terhességgel, 2,1 millió nem megfelelő körülmények között végzett abortusszal és 5800 szülés utáni halálesettel járhat.

Mennyire nagy a baj?

Világszerte számtalan kutatás és felmérés készült arról, mit gondolunk a klímaváltozásról, hogyan viszonyulunk a környezetvédelemhez, a fenntartható és környezetbarát életmódhoz. Ugyan általánosítani nem illik, de azért ezekből kiviláglik, hogy a nemek között vannak kisebb-nagyobb eltérések. Egy amerikai kutatás szerint a nők a férfiaknál nagyobb esélyt látnak arra, hogy a klímaváltozás negatív hatással lesz rájuk, valamint általában az Egyesült Államokban élő emberekre, illetve növényekre, állatokra és a jövő generációra is. 

Fotó: Himanshu Bhatt/NurPhoto via Getty Images

Nemrég egy a régióban, a Game on! Ne hagyd, hogy az éghajlatváltozás véget vessen a játéknak elnevezésű projekt keretén belül végzett kutatás is kimutatta, hogy

a nők jobban aggódnak a férfiaknál a környezetvédelmi problémák miatt.

Legalábbis így van ez Bulgáriában, Csehországban, Németországban, Magyarországon, Lettországban, Litvániában, Romániában és Szlovákiában. Azzal a kijelentéssel, hogy az „azonnali és valódi cselekvés nélkül az éghajlatváltozás a Földet lakhatatlanná teszi az emberiség számára”, a megkérdezett nőknek a 69 százaléka értett egyet, míg a férfiaknak 53 százaléka, de más kérdésekben is mutatkoztak különbségek:

• a nők 71%-a gondolja úgy, hogy a globális felmelegedés valós probléma, ugyanakkor a férfiak mindössze 60%-a gondolja, hogy a klímaváltozás veszélyeket hordoz már ma is mindennapi életünkre
• a nők nagyobb valószínűséggel gondolják, hogy az emberiség felelős a klímaváltozásért, mint a férfiak
• a férfiak nagyobb arányban gondolják azt, hogy média jelentősen eltúlozza a klímaváltozásról szóló híreket, mint a nők
• a férfiak az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kormányoknak és a politikai szervezeteknek, míg a nők számára az egyéni cselekvések lényegesen fontosabbak
• míg a nők 60 százalékának számít az, hogy egy cég/márka igyekszik környezetbarát módon működni, addig férfiaknál ez 51 százalék volt.

Egy 2016-os, a Magyar Természetvédők Szövetsége által készített vizsgálat, ami csak a magyar emberek attitűdjeit vizsgálta a fentiekkel szemben, arra jutott, hogy nincs jelentős eltérés abban, hogy mennyire tartják égető kérdésnek a nemek a klímaváltozást, hogy az milyen egyéb jelenséggel lehet összefüggésben, amiben viszont volt különbség: mind az egyéb társadalmi, mind a gazdasági hatásokat több férfi említette, mint nő (8% szemben az 5%-kal), illetve míg a férfiak az átlagnál kevésbé, a nők jobban egyetértettek a személyes felelősséggel.

A nők kezében a megoldás?

Több szakértő szerint a fenti számokban megmutatkozó különbségben a sztereotip női szerepek köszönhetnek kicsit vissza. Az, hogy ezt az egyik nem „nyakába akarják varrni”, nem újdonság, bő száz évvel ezelőtt készült egy politikai karikatúrára, amin Theodore Roosevelt amerikai elnök egy kötényt viselt, így próbálták őt kigúnyolni természetvédelmi politikája miatt. És az idők tényleg nem sokat változtak, a Sex Roles című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a férfiak azért nem hajlandóak újrahasználható bevásárlótáskát hordani vagy újrahasznosítani, vagy bármilyen fenntarthatóbban élni, mert attól félnek, hogy nem tartják majd őket elég férfiasnak. 

Persze vannak, akik szerint a jelenség azzal is magyarázható, hogy a nők hajlamosabbak a proszociális, empatikus viselkedésre, erősebb gondoskodásetikát mutatnak, és a jövőre összpontosító perspektívát képviselnek. „A kutatások azt sugallják, hogy a nők nagyobb mértékben szocializálódnak arra, hogy törődjenek másokkal és szociálisan felelősek legyenek, ami aztán arra készteti őket, hogy törődjenek a környezeti problémákkal és hajlandóak legyenek környezetvédelmi magatartást tanúsítani” – mondja Rachel Howell, az Edinburgh-i Egyetem fenntartható fejlődéssel foglalkozó oktatója. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy mindenkit érdekelté kellene tenni abban, hogy tegyen valamit a jövő érdekében, de ez nem jelenti azt, hogy a nemi egyenlőtlenség csökkentésével párhuzamosan ne lehetne kiaknázni a lehetőségeket, amik a lányokban, nőkben rejlenek. 

Úgy tűnik, a nők jobban aggódnak a Föld miatt és a hétköznapokban is többet tesznek érte (Fotó: Getty Images)

Hogy ez pontosan hogyan valósítható meg, arról a Global Citizen készített egy nagyon alapos cikket:

A megfelelő oktatás mellett arra is kell törekedni, hogy a nők megfelelően legyenek képviselve a kormányzati, döntéshozói szinteken, és nemcsak azért, hogy az ő érdekeik is képviselve legyenek, hanem mert a kutatások szerint azok a vállalatok, amelyek igazgatótanácsában több női vezető van, nagyobb valószínűséggel csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, javítják az energiahatékonyságot, és nagyobb valószínűséggel fektetnek be megújuló energiába.

Az Oregoni Egyetem és a Kaliforniai Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya szerint a nagyobb női parlamenti képviselettel rendelkező országok nagyobb valószínűséggel ratifikálják a nemzetközi környezetvédelmi egyezményeket, egy 17 tanulmányt összefoglaló dokumentum szerint pedig a nők jelenléte a természetvédelemben és a természeti erőforrások kezelésében szigorúbb és fenntarthatóbb szabályokat, valamint nagyobb szabálykövetést, nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot, valamint jobb konfliktusmegoldást eredményezett.

Ami pedig a kríziseket illeti, egy 194 országot felölelő tanulmány megállapította, hogy a világjárványokra adott válaszok szisztematikusan jobbak voltak a nők által vezetett országokban, és ennek következtében a koronavírus okozta halálozás alacsonyabb volt. De alacsonyabb szinteken is bizonyítottak már nők válságok esetén, Szudánban nők egy csoportja megalakította az első női gazdálkodók szövetségét, hogy növeljék élelmezésbiztonságot a szárazsággal és éhínséggel küzdő közösségeikben. 

A fejlődő országokban a nők átlagosan a mezőgazdasági munkaerő 43%-át teszik ki, és van, ahol ez az arány még nagyobb, az afrikai kisbirtokos gazdaságok 70%-át a nők irányítják, és így a kontinensen élő emberek táplálékának több mint felét biztosítják. Sajnos a földműveléssel foglalkozó nők a férfiakkal szemben jelentős hátránnyal indulnak, kevesebb az esély arra, hogy saját földtulajdonhoz jussanak, hogy támogatást kapjanak, pedig ez komoly előnyökkel járna,

az ENSZ szerint a nők, ha ugyanazokat az erőforrásokat kapják, mint a férfiak, 20-30%-kal növelhetik a mezőgazdasági terméshozamot, és 12-17%-kal csökkenthetik az éhezést.

És ez nem minden, McKinsey Global Institute (MGI) jelentésében megállapította, hogy ha egy régió összes országa a nemek közötti egyenlőség terén a leggyorsabban fejlődő ország ütemét követi, akkor 2025-ig akár 12 billió dollárral, azaz 11%-kal növelhető az éves GDP a világgazdaságban. Az a forgatókönyv, amelyben a nők a férfiakéval azonos szerepet játszanak a munkaerőpiacon minden országban, azt mutatta, hogy 2025-ig akár 28 billió dollárral, azaz 26%-kal is növelhető a globális éves GDP.

– nyilatkozta Mayesha Alam.