A státusztörvény elveszi a gyerekeink jövőjét

Egy három- és egy ötéves gyerek édesapjaként természetesen erősen foglalkoztat, milyen iskolát válasszunk nekik. Nagyjából másfél évem van, mire a fiam iskolába kezd járni, de a nézelődést már elkezdtük egy ideje. A dolgunk azonban minden eddiginél nehezebb. A régi, évtizedeken át bevett bölcsesség, miszerint „Ne iskolát, hanem tanárt válassz!” nagyjából egyetlen év alatt idejétmúlttá vált. A legtöbb iskolában egy ideje már nem nagyon tudják megmondani, hogy a következő tanévnek milyen tanárgárdával vághatnak neki, és a helyzet a jövőben szinte biztosan romlani fog, méghozzá jelentős mértékben.

Ha a kormány tartja a terveit és a nyáron bevezetik az úgynevezett státusztörvényt (a tanárok közalkalmazottból köznevelési foglalkoztatott jogviszonyba kerülnek), akkor minden eddiginél rosszabb lesz Magyarországon tanárnak lenni. A helyzet leginkább arra hasonlít, mikor egy cégnél a munkavállalók évek óta panaszkodnak a rendkívül alacsony fizetéseikre, de a panaszkodásuk eredménye végül nem fizetésemelés, hanem a munkavállalói jogaik alapos megnyirbálása, több túlóra és egy totálisan reménytelen helyzet lesz. A státusztörvény jelenlegi formájában gyakorlatilag a tanári szakma totális kivéreztetése, és ha a nyári felmondási hullám után valami csoda folytán marad annyi tanár, hogy tovább működtesse a már most is borzalmas állapotban lévő közoktatást, a színvonal még mélyebbre süllyedhet, a tanári pálya vonzereje pedig teljesen megszűnik, garantálva, hogy az utánpótlásnak még a lehetősége is teljesen eltűnjön a rendszerből.

Fotó: Profimedia

A pedagógusok megleckéztetése zajlik

Nyílt levél a sztrájkoló tanároknak: a kezetekben van a jövő, veletek vagyunk!

Magyarországon a kormányunk számára az oktatás és az egészségügy régóta csak nyűg, ugyanis ezek olyan területek, amikből nehezebb pénzt kivenni, sőt inkább belerakni kell azt, viszont a befektetés eredménye csak nagyon lassan, hosszú évek alatt válik láthatóvá. Azt sajnos már megszoktuk, hogy nem törődnek velük – ez a két legfontosabb terület, de még csak saját minisztériumuk sincsen! –, de a státusztörvény már új szintet képvisel: nem lehet másképp nézni erre, mint kicsinyes, gonosz bosszúra a tanárok tiltakozásai miatt, egyfajta leckéztetésre, amivel a miniszterelnök és a belügyminiszter azt üzeni mindenkinek, aki egyszer is felemeli a hangját ellene, hogy itt hiába pattogsz, a pattogással csak azt éred el, hogy még rosszabb helyzetbe kerülsz. Egyszerűen nincs más logikus magyarázat arra, hogy egy amúgy is forró helyzetben így és ennyiféle módon rontsák el Magyarországon a tanári pályát. Akit érdekel a teljes lista, a nedolgozzingyen.hu oldalon megtalálja a részleteket, itt csak néhány hajmeresztő példát emelek ki a sok közül. Amennyiben ebben a formájában fogadják el a törvényt:

• 2 hónapról 6 hónapra változik a felmondási idő, ami lényegében röghöz kötést jelent, mert ilyen hosszan egyetlen munkahelyen sem várnak egy új munkaerőre.
• A napi munkaidő napi 8 óráról akár 12-re is növelhető, a heti munkaidő pedig 40 óráról 48 órára nő, ami gyakorlatilag egy plusz munkanapnak felel meg.
• Akárcsak a katonákat, úgy a pedagógusokat is át lehetne vezényelni a jelenlegi munkahelyükről olyan iskolákba, ahol épp tanárhiány van.
• Elrendelhetik a vasárnapi munkavégzést.
• Sztrájk esetén az osztályok összevonhatóvá válnak, sőt a tanulókat ideiglenesen akár másik iskolába is átvezényelhetik, ami csökkenti a sztrájk hatékonyságát.
• A pedagógusokat a laptopjuk és telefonjuk átvizsgálásával is ellenőrizhetik.
• A státusztörvény elveszi a pedagógusok szólásszabadságát, még munkaidőn kívül sem nyilatkozhatnak semmit a közoktatás állapotáról.
• Ha a sztrájkok miatt kiesnek munkanapok, a tanév is meghosszabbítható a pótlásukhoz, méghozzá akár egészen július 15-ig.

Fotó: Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete

Egyék meg, amit főztek!

Nem nehéz észrevenni, hogy ha a nehéz helyzetben tiltakozó tanárok egy ilyen törvényt kapnak a nyakukba, az egyenlő azzal, hogy semmibe veszik őket, és odafent senkit nem érdekel, hogy mennek vagy maradnak. Ha mennek, akkor nyilván a lázadóbb típusú, önálló véleménnyel bíró és akaratosabb pedagógusok távoznak első körben, és akik maradnak, azok könnyebben kontrollálhatók lesznek, főképp az új keretek között. Ennek azonban nem lesz és nem is lehet az eredménye egy korszerűbb, gyerekbarát oktatás, sőt, pont az ellenkezője fog létrejönni. L. Ritók Nóra a hétvégén a közösségi médiában hívta fel rá a figyelmet, hogy a Kréta elektronikus naplóban a „tanóra” szót „foglalkozásokra” cserélték. Ez az apró, látszólag jelentéktelen változtatás valójában nagyon is jelentős.

– írja a szakember, amit nehéz másképp értelmezni, mint felkészülésként a még nagyobb pedagógushiányt hozó, nagyon is közeli időkre.

Attól talán nem kell tartanunk, hogy nem lesz hová vinnünk a gyerekeket munkaidőben, hiszen a kormánynak is érdeke, hogy a szülők munkanapokon dolgozzanak, mert kell a munkaerő és kell a GDP növekedés. Viszont jól képzett, motivált, korrektül fizetett pedagógusok nélkül az iskola nem lesz más, csak egy olyan hely, ahol vigyáznak a gyerekre, míg a szülő dolgozik. Nem fejlesztik, nem kötik le izgalmas programokkal és nem készítik fel az életre: egyszerűen csak hagyják, hogy vegetáljanak, esetleg átveszik velük a sokszor egyre rosszabb tankönyveket. Persze azok, akik a törvényt hozzák, felette állnak annak: az ő gyerekeik magániskolákban, netán külföldön tanulnak majd, észre se fogják venni a döntéseik következményeit. Pedig valójában őket kellene kötelezni arra, hogy 18 éves korukig a gyerekeik kizárólag állami intézménybe járhassanak, a pórnép közé. Egyék meg, amit főztek!

Fotó: Neményi Márton

Lemondtak róluk

Az itthoni Telekom reklámból kihagyták a tanárokat

Magyarországon a társadalmi mobilitás eddig is szörnyű volt: ha szegénynek születtél, nagy eséllyel az is maradtál életed végéig. A közoktatás ezzel a lépéssel az eddiginél is több gyerekről mondott le. Most már az a középosztálybeli család is bajban lesz, amelyiknél ugyan napi megélhetési gondok nincsenek, de arra már nem marad pénz, hogy a gyerek magániskolába vagy legalább iskola utáni különórák sokaságára járjon. A kormány ugyan minden erejével törekszik arra, hogy a magyar asszonyok szülőgépekké váljanak, nőjön a népszaporulat, miközben az már egyáltalán nem érdekli, hogy mi lesz a megszületett gyerekekkel, milyen jövő és milyen kilátások várnak rájuk. Akkugyári szalagmunkások kellenek csak, ehhez pedig úgy fest, szerintük nincs szükség jó minőségű oktatásra. Az utóbbi években a hazaárulás szót elcsépelték már, túl sokszor használták, gyakran igazán nyomós indok nélkül. Azonban a magyar gyerekek esélyeinek és jövőjének szánt szándékkal elkövetett földbe tiprása a közoktatás tönkretétele által egy olyan aljas cselekedet, amire nem létezik ennél jobb szó.