Ahogy azt az nlc is megírta, intenzív osztályra került Gálvölgyi János (azóta túl van az életveszélyen, a szerk.), akinek a lányai hiába várták hozzá a mentőt, végül maguknak kellett kórházba vinniük.
Az eset miatt a mentőszolgálat vizsgálatot indított, amely szerint a segélyhívást fogadó mentésirányító rosszul döntött, amikor a bejelentőtől kapott információk alapján az esetet nem az életveszélyes, hanem az úgynevezett P2-es, vagyis nem közvetlen életveszély kategóriába sorolta.
A héten az Országos Mentőszolgálat egy újabb közleményt adott ki, amely szerint az életmentésben mindenki egyenlő. Az MTI szerint ebben Győrfi Pál azt írta, az elmúlt napokban fokozott figyelem irányult az Országos Mentőszolgálat működésére, egy országosan ismert művész súlyos rosszullétével összefüggő, mentésirányítási hiba kapcsán felmerült a betegek ellátási sorrendjének kérdése is.
Mi alapján dönt a mentésirányító, és ki töltheti be ezt a munkakört?
Az eset után megkerestük az Országos Mentőszolgálat sajtóosztályát, arra voltunk kíváncsiak, hogyan működik a triázs-rendszer a mentőszolgálat keretein belül, milyen kritériumrendszer alapján dolgozik egy hívásirányító, milyen végzettséggel, tapasztalattal kell rendelkeznie, és mit jelent a Győrfi Pál által emlegetett 1-es, 2-es prioritású besorolás? Korábban írtunk már hasonló, tájékoztató jellegű cikket, akkor a koronavírus kapcsán kerestük meg az illetékes szerveket.
Ezúttal azonban válasz nélkül maradtunk, ezért a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségéhez fordultunk, akik múlt hét szerdán a Facebook-oldalukon írtak egy közleményt az eset kapcsán. Ebben összegezték a lehetséges okokat, amelyek meghúzódhatnak egy olyan eset mögött, mint amilyen a legendás színész, Gálvölgyi Jánosé is volt.
A „késéseket” négy fő okra vezették vissza:
- Az Országos Mentőszolgálat humánerőforrás-hiánya.
- A mentés és mentőhívás–mentőküldés nem megfelelő szabályozási háttere.
- A Mentőszolgálat megfelelő kommunikációjának hiánya.
- A lakosság egészségügyi edukációjának elmaradása a kívánalomtól.
A szakszervezet alelnöke, Lengyel Tibor az nlc-nek elmondta azt is, hogy a rendszer milyen metódus alapján dolgozza fel a bejövő segélyhívásokat.
„Amikor egy segélyhívás befut a 112-es segélyhívó központba, a mentésirányító felméri a helyzetet, milyen irányú segítségnyújtásra van szükség, tehát melyik szervet kell értesíteni. Így kerül egy hívás a mentőszolgálat központjába, és itt lép be az első probléma, az Országos Mentőszolgálat humánerőforrás-hiánya. Ez ugyanis megmutatkozik az irányító csoportoknál is. Ami azt jelenti, hogy amikor bejön egy hívás, mondjuk, a budapesti mentésirányítási központba, ahol ugye nincs annyi 104-es hívás vevő, amennyinek kellene, vagy ha van is, nem minden munkatárs tapasztalt, megfelelő rutinnal rendelkező” – mondja Tibor. Az irányítócsoportokban a mentőszakápolói végzettség a minimum, vagy annál magasabb, tehát mentőtiszt, mentőorvos végzettség az elvárás, és rendelkezniük kellene legalább 3 éves kivonuló gyakorlattal. A munkaerőhiány miatt azonban előfordul, hogy szakápoló iskolát frissen elvégzett fiatalokat is fölvesznek irányításba.
„Mivel kevés a szakember, aki a hívásokat kezelje, ezért már ennél a lépcsőfoknál képződhet egy időveszteség, ha ugyanis az adott állomáson minden hívásirányító leterhelt, akkor a hívás továbbcsorog egy másik irányító központba, egészen addig, amíg egyszer csak valahol szabad embert nem talál. A Gálvölgyi-eset is négy mentésirányítót érintett, ami sokat elmond a helyzetről” – fejti ki a szakember.
Az alelnök azt is elmagyarázta, hogy a hívásirányítók számára létezik egy szigorú szakmai protokoll, amely pontosan meghatározza, milyen riasztó tünetekre kell rákérdezni ahhoz, hogy a kapott információk alapján el lehessen dönteni, milyen besorolású a beteg. „Az irányító a bejelentőtől kapott információk alapján osztályozza, hogy milyen prioritású a mentési feladat, és ennek alapján történik a kocsi indítása. Megkülönböztetünk P1, P2 és P3 besorolást. A mérlegelésen múlik az, hogy tényleg szükséges az azonnali mentőküldés (P1), életveszélyes állapot, vagy ugyan súlyos az állapot, de elég, ha egy-két perccel később tud indulni az autó (P2). Amennyiben életveszélyes riasztótünet van, akkor már a hívás fogadása közben is rögtön indítják a mentőautót a beteghez.”
Mit jelentenek pontosan a P1, P2, P3 besorolások?
- P1: azonnal, esetfelvétel közben, szükség szerint, párhuzamos riasztás (például eszméletlen állapot, akut tudatzavar, görcsroham, légzés és/vagy a keringés hiánya).
- P2: mérlegelést követően megengedhető az észszerű várakoztatás (például nem akut tudatzavarok).
- P3: Halasztottan, mérlegelhető alternatív megoldás, orvosi ügyelet, háziorvos-riasztás (ismert, kezelt krónikus betegség, lázas állapot felnőttnél, gyermeknél, szociális problémák).
Már ha van elérhető autó.
„A feladatszám és a limitált kocsipark (a szakembergárdával) nincs balanszban. Sokkal több a feladat, mint amennyi a mentőszolgálat kapacitása, ami szintén a humán erőforrás hiányából fakad. A rendszer további hibája, hogy nincsen megfelelően szabályozva Magyarországon a mentőhívás, és nagyon sok olyan hívásra küldenek ki autót, ami egyáltalán nem is mentő feladat lenne. A mentési törvényben ugyan pontosan meg van határozva, hogy milyen esetekben kell/lehet mentőt hívni, ám ezt a lakosság és maguk az egészségügyi dolgozók egy része sem ismeri, vagy figyelmen kívül hagyja” – mondja a szakember, és erről a problémakörről a szakszervezet a Facebook-posztjában is részletesen ír: „A rendszer más ponton tapasztalható hibái itt csapódnak le – háziorvosok hiánya, betegek ismereteinek hiánya, nem megfelelően kialakult és rögzült gyakorlatok – is rontják a mentők működésének hatékonyságát. A mentésirányításokon találták meg az elmúlt évek nagyobb port kavaró mentőkéséseinek felelőseit, és szüntették meg mentésirányító mentődolgozók munkaviszonyát.
Ezért alakult ki az az íratlan szabály, hogy semmilyen bejelentést nem utasítanak el, legyen az bármilyen banális és egyértelműen nem mentő feladat. Így próbálják meg az irányításon szolgálók elkerülni azt, hogy »rajtuk csattanjon az ostor«”.
– olvasható a bejegyzésben.
„A mentőszolgálat és a mentő dolgozók annyira leterheltek, és kevesen vannak, hogy egyszerűen nem tudják ellátni azt a hatalmas mennyiségű hívást, amit kapnak, és a hatalmas nyomás alatt érthető, ha nagyobb hibafaktorral dolgoznak” – emeli ki Lengyel Tibor, szerinte az ilyen ügyek kapcsán nem bűnbakot kéne keresni, hanem a rendszeren lenne szükségszerű javítani, ami az alelnök szerint több sebből vérzik.
Rengeteg munka, alacsony fizetés
A munkaerőhiány oka főleg financiális gyökerű; a szakszervezet évek óta ajánlásokat ír azzal kapcsolatban, hogy a mentődolgozók elvándorlásának megakadályozása, a bérek rendezése és versenyképessé tétele, továbbá az egészségügyi szolgálati jogviszonyváltással kialakult torz jövedelmi viszonyok kezelésére, sürgős beavatkozásra van szükség.
„Az alacsony bérek miatt a mentőszolgálat dolgozóinak rendszerint másod- és harmadállása is van, hiszen ők is gyermeket nevelnek, ők is hitelt fizettek, ők is szeretnének nyaralni menni. Ezért muszáj kiegészíteni a fizetésüket, azaz el kell menni másod-, harmadállásokba” – magyarázza a helyzetet a szakember, a MOMSZ Facebook-oldalán pedig azt is megtaláljuk tételesen, hogy egy-egy dolgozójuk milyen fizetést visz haza.
Egy mentőápolónak E5 fizetési kategóriában az alap fizetése 369.909 Ft. Ehhez jön a 24.000 Ft sürgősségi pótlék és a 21.590 Ft 2018-as, külön mentőknek adott 10% emelés összege. Tehát az alap fizetése egy hónapban 415.499 Ft. Erre jönnek a délutános és éjszakás, esetlegesen ünnepnapi pótlékok. Nézzünk itt is egy átlagot: tehát a dolgozónak van 4 db 24 órás műszakja és 6 db nappalos, 12 órás szolgálata. Az így keletkezett délutános pótlék 27.305 Ft, éjszakás pótléka pedig 35.232 Ft. Így összesen a mentőápoló egy hónapban 478.036 Ft-ot keres bruttóban, ami nettóban 317.893 Ft. Ez az az összeg, amire egy, a példában szereplő mentőápoló havi fizetésként számíthat.
Magasabb fizetést is el tudnak érni a dolgozók, de az már mind túlmunka, túlóra, többletfeladat vállalása esetén, ami azt jelenti, hogy az már a szabadidejüktől, a családjuktól elvett idő és energia árán érhető el.
