Demográfiai Csúcs: Már megint kivel háborúzunk a szülések érdekében? A nőkkel?

A Demográfiai Csúcson elhangzottak alapján a kormány szerint már megint hadban állunk. Most épp a nőkkel azért, hogy szüljenek már többet.

K.G.

2023. Szeptember 15.

Már maga a Demográfiai Csúcs is, mint rendezvény elég viccesen hangzik, tekintve, hogy tulajdonképpen nem más ez már megint, mint a méhünkben turkálás. Miért nem szülnek ezek a mai nők eleget? A libernyákok megfertőzték az agyukat és túl önállóak. Nagyjából ez volt a lényegi mondanivalója a csúcs előadóinak.

„A gyerekekért vívott csata nem zsebben, hanem fejben dől el” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, mi pedig már fogjuk a fejünket, hogy megint csatába készül a kormány, csak már ő maga sem tudja, ki ellen. Novák Katalin is csatlakozott a háborús hangnemhez azzal, amikor szabadságharcosként hivatkozott a hagyományos családmodellt követő családokra és a gyereket vállaló nőkre. Csak csendben megjegyezném, hogy lehet, hogy a háborús kommunikáció a gyerekvállalással kapcsolatban nem annyira célravezető, mert kinek van kedve szülni, amikor csatáznak a feje felett? A béke talán megfelelőbb körülmény lenne arra, hogy szülessen sok kis magyar gyerek.

Nem akarom elemezni a beszédeket, csak rá szeretnék világítani, amit a Demográfiai Csúcs alatt próbáltak megfejteni a politikusok, hogy miért nem akar szülni ma olyan sok nő, mint régen (amikor persze tudjuk, hogy minden jobb volt). A miniszterelnök szerint a szülés nem pénzkérdés (neki biztos nem), hanem inkább azért nem szülünk, mert a libsik agymosásának áldozatai vagyunk, és elhisszük, hogy a klímahiszti igaz. Ám sajnos nem csupán a klímaszorongás áll a fiatalok szülési hajlandóságának megcsappanása mögött. Lehet, hogy friss hír, de érdemes lenne a saját házuk táján söprögetni a politikusoknak, ugyanis valószínű, hogy inkább azért nem szülnek a nők, mert nem érzik annyira biztonságban magukat és a gyerekeiket ebben az országban. A bizonytalan jövőkép ilyenekre képes. Nem szülünk tőle.

A gyerek addig számít a politikusoknak, amíg növeli a statisztikában a számokat (Fotó: Getty Images)

Nyilván a társadalomtudománnyal, szociológiával, pszichológiával foglalkozó kutatók ennél jóval szerteágazóbb problémaként tudják elemezni a kevés gyerek problémáját.

Azonban amit mi, földi halandó magyar emberek élünk meg a mindennapjainkban, az mind arra mutat, hogy az a fokú bizonytalanság, ami már jó pár éve jellemző a hétköznapi életünkre, egyáltalán nem hozza meg a kedvet a még több gyerek vállalására.

Elég, ha csak az elmúlt egy évre gondolunk, hogy az iskolákat ennyi idő alatt sikerült lerohasztani, súlyos tanárhiányt okozni a politikai döntésekkel. Vagy hogy esnek szét a kórházak, nincs elég orvos, nem tudják ellátni a gyerekeket a pszichiátrián, akik pedig a Covid alatt alaposan lerongyolódtak mentálisan. Ha pedig már kórházak: ne felejtsük el, hogy egy terhes nő sem érzi magát biztonságban úgy, hogy a legtöbb kórházban csak 8-16 óráig lehet szülni, ha utána jön rájuk a szülhetnék, akkor ismeretlen helyszínen, ismeretlen orvosok kezei közé kerülnek egy túlterhelt ügyeleten.

És arról még nem is beszéltünk, hogy a mai fiataloknak mennyi esélyük van otthonhoz jutni? Nagyjából semmi, ha nincs mögöttük gazdag szülő.

Bár a családtámogatási rendszerben vannak törekvések látszólag arra, hogy a lakhatást valamilyen módon segítsék a gyereket vállaló fiataloknak, de ez nem elég ám, mert utána azt a gyereket fel is kell nevelni.

Ahhoz, hogy nyugodtan fel tudjuk nevelni a gyerekeket, kellene az, hogy:

normális árak legyenek a boltban;
normális fizetések legyenek;
ne legyenek elszállva az ingatlan- és albérletárak;
megbízható egészségügyi ellátást kapjunk;
legyen elég bölcsi és ovi;
az oktatás és a tanárok helyzete a fontossági sorrend elejére kerüljön;
ne menjünk tönkre, ha télen befűtjük a házat;
ne menjünk tönkre egy hétvégi bevásárlástól;
ne menjünk tönkre, ha ruhákat kell venni a gyereknek;
ne menjünk tönkre…

És a felsorolás még hosszan folytatható lenne, hogy mi minden járulhatna még ahhoz hozzá, hogy kedve legyen szülni a fiataloknak. Ahelyett, hogy már megint egymásra lövöldöznének a liberálisok és konzervatívok oda-vissza, talán a lényeggel kellene foglalkozni, és elkezdeni valahogy gatyába rázni azt, amitől biztonságban érezhetik magukat az emberek. Ez nem liberális vagy konzervatív kérdés, hanem létbiztonság kérdése. Egyszerűen egyre kevesebbeknél van meg a háttér ahhoz, hogy a gyerek biztonságban fel tudjon nőni, és közben ne a Maslow-piramis alján vergődjünk, mert az alapszükségleteit is alig tudjuk biztosítani.

Hiába hangoztatták most is a Demográfiai Csúcson, hogy a család pártján vannak a politikusaink, valójában nem érdeklik őket a gyerekek, csak a születések számát akarják növelni. Miután kipottyant a gyerek, már nem érdekes, hogyan nő fel. Dióhéjban ezért nem buzog bennünk a szülési kedv, tessék ezzel kezdeni valamit a szabadságharc és csatázás, no meg a méhünkben turkálás helyett.