Tóth Tímea gyermeke elvesztéséről és rákbetegségéről nyilatkozott

A kétszeres olimpikon kézilabdázót, Tóth Tímeát a közelmúltban két súlyos trauma is érte, 2019-ben elvesztette a 12 napos gyermekét, 2021-ben mellrákot diagnosztizáltak nála. A Magyar Nemzetnek adott interjújában ezekről a nehézségekről is mesélt. 

Mint elmondta, egy héttel azután, hogy elhunyt a gyermeke, már dolgozott, de csak a felszínen tűnt úgy, hogy ez a tragédia nem viselte meg.

„Úgy csináltam, mintha semmi sem történt volna. Akkor úgy éreztem, túl vagyok rajta. Később az onkopszichológusnál több héten keresztül ezt jártuk körül. Akkor kisírtam a bánatomat. Feldolgoztam a tényt, hogy ő már nincsen velünk. A mai napig nem kaptam választ arra, hogy miért nem volt, vagy miért állt le a keringése, csak találgattunk” – nyilatkozta. 

Hozzátette, valószínűleg a méhlepénnyel lehetet probléma. „Abból nem tudott megfelelően táplálkozni, nem volt keringése, és ezért nem is tudott fejlődni. Ennek, a feldolgozatlan tragédiának volt köszönhető az emlődaganat.” 

Tóth Tímea arról is beszélt, nem tett le arról, hogy édesanya lesz. „Eleve lombikprogramot szerettünk volna, és mire elkezdtük, kiderült az emlődaganatom. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy anya akarok lenni, azt akarom, hogy legyen gyerekem, és bárhogyan is alakul a kemoterápia, ehhez ragaszkodtam. A kemó előtt két héttel lefagyasztottak hat embriót. Azaz hat esélyem maradt arra, hogy teherbe essek. Rögös, embert próbáló út volt a kemoterápia.”

Tóth Tímea 2008-bana pekingi olimpián (Fotó: Philippe Desmazes/AFP)

Az interjúban elmondta, élsportbeli tapasztalatai segítettek a rák elleni küzdelemben. „Azt hiszem, azok nélkül nem is ment volna. Az élsport komoly tartást adott, a pályán megtapasztaltam, hogy az életben semmit sem adnak ingyen. Mindig ki kellett másznunk a nehéz helyzetekből, ebben a tudatosság és az alázat segített. Amikor megtudtam, hogy rosszindulatú daganatom van, egyből bevillant, hogy segítséget kérek. Nem akartam agyonterhelni a családomat azzal, hogy milyen fázisokon megyek keresztül, célzottan onkopszichológust kerestem.”

Hozzátette, mindig is azt vallotta, hogy nem szégyen segítséget kérni, és annak, hogy megosztotta a betegségét az interneten, annak több oka is volt, például az, hogy képernyőn ország-világ látja, min megy keresztül.

„A humor sokszor átlendített a holtponton. Kijelentettem, hogy soha nem fog kihullni a hajam. Talán ez a makacs küzdeni tudás is a sportolói múltamból ered. De mikor beletúrtam, és ott volt a kezemben a hajcsomó, akkor nem volt mese, leborotváltam a fejem. Szerencsére egész jó a fejformám, a kopaszság is jól állt, de nem vállaltam, hogy így mutatkozom a kamerák előtt. A tévések mondták, hogy nyugodtan vegyem le a turbánt, képernyőképes vagyok, de erre nem került sor. Később felvette velem a kapcsolatot egy beteg nő, elküldtem neki a turbánjaimat.”