Januártól vezették be Magyarországon a kötelező visszaváltási rendszert, amelynek lényege, hogy a megfelelő jelöléssel ellátott üveg-, fém- és műanyag palackos italok csomagolása visszaváltható. Az első ilyen termékek márciusban jelentek meg a boltokban, amelyekért plusz 50 forint betétdíjat kell fizetni, de az összeget a vásárló visszakapja, ha visszaváltja a flakont, illetve a dobozt.
Közben szép lassan a vendéglátásban is feltűntek a visszaváltható jelöléssel ellátott termékek, főleg az önkiszolgáló- és gyorséttermekben: dobozos kóla a hamburgeresnél, PET-palackos jeges tea a lángosozónál. Több olvasónknak is feltűnt, hogy ezeken a helyeken is felszámolják az 50 forintos betétdíjat, de nem veszik vissza a palackot – oldja meg a kedves vendég valahol máshol. Ez persze az üzletben vásárolt italoknál sem ritka jelenség: a kisbolt nem veszi vissza a termék csomagolását, irány a diszkont vagy a hiper automatája.
Az is tudni kell, hogy a hamburgeres és a lángosos is 50 forinttal drágábban kapja a nagykereskedőtől a betétdíjas italokat, vagyis amikor felszámolja az 50 forintot, az nem plusz bevétel neki. Mégis, a vendéglátásban kissé más helyzetet eredményez, ha nem veszik vissza a csomagolást, mint amikor eleve hazavisszük a boltban vett termékeket.
Képzeljünk el egy szokványos szituációt: egy négyfős család kimegy a strandra, ahol esznek-isznak, többször is a nap folyamán.
Estefelé egy kisebb szatyorra való fémdobozzal és PET-palackkal távoznak, hogy aztán a helyi Lidlben visszaváltsák őket?
Persze csak akkor, hanem akarják veszni hagyni a 400-500 forintot és/vagy környezettudatosak; ez elfogadható áldozat, ha a hulladék mennyiségének csökkentéséről van szó. Vagy magasról tesznek az egészre. De nézzünk egy másik példát: tinédzserek az esti buli előtt esznek valamit, vesznek hozzá üdítőt is – vajon mi lesz a sorsa a palackoknak? Reménykedünk, de nem túl reális, hogy magukkal vinnék.
Variációk egy probléma megoldására
Nyilván nem ez az új rendszer legnagyobb gondja, és egy visszaváltási rendszer országos bevezetése, finomhangolása hosszú és bonyolult folyamat, az átállás a gyártóknak, a kereskedőknek és vendéglátósoknak is plusz feladatot jelent. Meg kell szokniuk az egészet vásárlóknak is, ami úgy tűnik, nemcsak azzal jár, hogy a boltban vásárolt italos palackokat vissza kell vinni, hanem azzal is, hogy büfékben, gyorséttermekben vett innivaló dobozával is kezdeni kell(ene) valamit.
Eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen forgatókönyvek képzelhetők el a vendéglátásban vett üdítős, ásványvizes vagy sörös palackokkal és dobozokkal:
- Megtartod, elviszed és otthon összegyűjtöd a vendéglátásban vásárolt palackokat. Szinte már látjuk, ahogy a rutinosak külön erre a célra rendszeresített zacskót tartanak a táskájukban, hogy az aludobozban maradt, kifolyó cukros létől ne ragadjon minden holmijuk (kupakos palacknál ilyen veszély nincs). Végül ha otthon nagyobb mennyiség összegyűlt, visszaváltják a dobozokat valamelyik automatánál.
- Magasról teszel az egészre, és kidobod a visszaváltható csomagolást a kukába. Rosszabb esetben össze is nyomod, és akkor senki sem tudja visszaváltani, Még rosszabb esetben nem a kukába dobod összenyomva. Ezeket inkább felejtsd el! Egyik módszert sem ajánljuk, mert környezetszennyező, ráadásul kiszúrás másokkal, mert az összenyomott dobozt senki nem tudja visszaváltani. Akkor inkább nézd meg a következő lehetőséget!
- Ad hoc, nem hivatalos lerakóhelyek létesülnek a büféknél, kisebb vendéglátóhelyeknél vagy egy közeli kuka mellett. Azok az emberek, akik nem akarnak vesződni a visszaváltással, leteszik – fontos: nem összenyomva! – a betétdíjas műanyag palackokat és aludobozokat, aztán aki akarja, elviheti és visszaválthatja őket. Hasonlóképpen, ahogy az üzletek kiteszik például a kartondobozokat. Mivel a visszaváltási díj darabonként 50 forint, egész szép summa összejöhet.
- Az előző megoldás egy sokkal felelőtlenebb változata az össze-vissza eldobálás, és a mostani szemetelési szokásokat nézve borítékolható, hogy ennek is lesznek követői. Ám amíg nincs összenyomva a palack, addig az is feltételezhető, hogy lesznek emberek, akik az útpadka mellől, az árokból, bokor tövéből is összeszedik, majd visszaváltják ezeket.
- Visszaváltás nélkül odaadod a vendéglátósnak a dobozt, mintha adtál volna 50 forint borravalót – ha nyitott erre. Amennyiben nem is működik visszaváltó helyként, jó eséllyel lesz olyan dolgozó, aki munka után elviszi a flakonokat egy automatához, és ezzel egészíti ki a fizetését.
Egyelőre még a rendszer elején járunk, így könnyen elképzelhető, hogy később teljesen más módszerek lesznek a gyakorlatban.
Nem mindenkinek kötelező a kötelező
A jogszabály szerint a kötelező visszaváltási rendszer csak a boltokra nézve jelent kötelezettséget – legalább 400 négyzetméteres eladótérrel rendelkező üzletnél visszaváltó automatát kell üzemeltetni –, a vendéglátó egységeknek nem kell visszaváltó helyet működtetniük. Alapesetben a klasszikus, felszolgálással működő éttermekben fel sem kell számolni az 50 forintos betétdíjat, mert a vendég nem viszi el az italt, de gyorséttermeknél, büféknél, házhozszállításnál a vevő megkapja a terméket, így ki kell fizetnie a betétdíjat is. Az viszont fontos, hogy a visszaváltási díj összegét a számlán vagy a nyugtán a termék árától elkülönítve kell feltüntetni.
A hagyományos éttermeket azért sem érinti igazán a kötelező visszaváltási rendszer, mivel aludoboz és műanyag palack helyett zömében üveges italokat tartanak, így nem lesz nagy érdemi változás – mondta az nlc-nek Böröcz Lajos, a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége (Vimosz) főtitkára. Hozzátette, hogy a vendéglátóhelyek önkéntesen csatlakozhatnak a rendszerhez, és ha összegyűlik bizonyos mennyiség, azt elszállítja a MOHU, a hulladékgazdálkodási koncesszióért felelős cég. Az viszont egyelőre kérdéses, hogy a kisebb büféknél mi lesz a megoldás.
A belvárosi gyorséttermeknél, büféknél, lángossütőknél, amelyek kis területen működnek, és minden négyzetcentiméter nagy érték, nehéz olyan forgatókönyvet elképzelni, hogy meg tudják oldani a visszaváltást. Erről már Kovács László, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke beszélt nekünk.
Szerinte a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a visszaváltható italos palackokat és dobozokat a jogszabály szerint tilos összenyomni, préselni, sérülésmentesen kell gyűjteni őket, mert az automata csak így tudja leolvasni a kódot. Vagyis üresen is ugyanakkora helyet foglalnak a palackok és dobozok, mint eladás előtt, itallal töltve.
Kovács László szerint az is bonyolítja a helyzetet, hogy a vendéglátósok nem rakhatják ki a büfén kívülre a palackokat, mint az üveg göngyöleget, mert félő, hogy ellopnák a darabonként 50 forintot érő gyűjteményt. Az elnök hozzátette, azt is tisztázni kell adózási szempontból, hogy a munkáltató megengedheti-e a dolgozóknak, hogy visszaváltsák egy 400 négyzetméternél nagyobb boltban a palackokat, és plusz juttatásként megtartsák az ezért kapott pénzt. Ez ugyanis járható út lehetne a kisebb vendéglátó helyek számára.
Júliustól (szinte) csak új palackok lesznek
Noha a visszaváltható jelöléssel ellátott, újfajta palackok már sok helyen megjelentek, a jogszabály június 30-ig átmeneti időszakot biztosít a gyártóknak: eddig lehet forgalomba hozni régi csomagolású, jelölés és visszaváltási díj nélküli italokat. Júliustól már csak visszaváltási díjas jelöléssel ellátott palackok hozhatók forgalomba. Ez mégsem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra eltűnnek a régi, nem visszaváltható italok, ugyanis a boltok raktáraiban és polcain található termékek még eladhatók.
Kézzel gyűjthetnek a kisebb vendéglátósok
A jelenlegi szabályzás szerint a vendéglátó egységek, büfék, gyorséttermek önkéntesen csatlakozhatnak a kézi visszaváltási rendszerhez. Ez elsősorban ott jelent lehetőséget, ahol nem fér el egy visszaváltó automata – közölte érdeklődésünkre a MOHU.
A kézi visszaváltás során a kisboltos vagy büfés egy okostelefonos alkalmazás segítségével olvassa be a vásárló által visszavitt italos csomagolás vonalkódját, a vevő pedig levásárolhatja a csomagolásért járó 50 forintot, vagy az összeget visszakapja készpénzben.
Ezután következik az a rész, ami a kis alapterületen működő vendéglátó egységeknek valószínűleg a legnagyobb kihívást jelenti: a tárolás. Amikor a visszaváltott italcsomagolások száma eléri a megfelelő mennyiséget – ami 700-1000 darabot jelent –, a rendszer erről automatikusan jelzést kap, és másnapra vagy legkésőbb harmadnapra betervezi a visszagyűjtés útvonalába az üzletet vagy vendéglátó helyet, egyúttal értesítést küld a vállalkozásoknak a jármű érkezésének várható időpontjáról. A MOHU szerint a csomagolások tárolásához nem szükséges túl nagy hely, körülbelül egy nagyobb háztartási hűtő helyigényével lehet számolni.
Az üres palackokat és dobozokat a helyszínre érkező teherautó sofőrje fogja a mobil visszaváltó automatába dobálni, a készülék azonosítja, számolja és össze is zúzza a csomagolásokat. Ezután a MOHU azonnal megtéríti a visszaváltási díjat a partnere részére, továbbá a kisboltok, büfék havi elszámolásban kezelési díjat is kapnak minden darab csomagolóanyagért.
A MOHU lapunknak küldött válaszában azt írja, hogy a visszaváltás jó hatással lehet a vendéglátósok forgalmára is, hiszen a vásárlók jellemzően a visszaváltás helyén költik el a visszakapott betétdíjat. Továbbá versenyelőnyt is jelenthet, mert ha például egy faluban vagy egy irodakomplexumban több büfé vagy kisbolt található, vonzóbb lehet az, ahol vissza lehet váltani a csomagolásokat.