Előfordul, hogy nagyobb mennyiséget vásárolunk krumpliból, mint amennyire éppen szükségünk lenne, és a hosszabb ideig tárolt zöldségen a következő főzés előtt apró csírakezdeményeket veszünk észre. Sokan úgy gondolják, hogy a kicsírázott krumpli mérgező. Ez azonban nem éppen így van. Viszont, ha egy másik tünetet fedezünk fel a krumplin, akkor már ne együk meg!
Válogassuk át az eltett krumplit, és szedjük le róla a csírákat. A rohadásnak indult darabokat pedig azonnal távolítsuk el az egészségesek közül. A kicsírázott krumpli minden további nélkül fogyasztható, de a csírákat el kell távolítani, mert a csírák a szolanin nevű toxikus anyagot rejtik magukban, ami fejfájást, hányást és egyéb, emésztési tüneteket okozhat.
Ha viszont a héj alatt zöld színű a gumó, akkor addig kell hámozni, amíg az összes zöld részt el nem távolítottuk! – írja a life.hu.
Amennyiben a kérdéses részeket (a héját, az egész csírát és az összes zöld területet) teljes mértékig eltávolítjuk, már biztonsággal fogyasztható a zöldség.
A krumpli legfőbb egészségügyi előnyei:
Javíthatja az energiaszintet: burgonya tápláló zöldség, amely tele van alapvető vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Ezek segítenek a szervezet támogatásában, az immunrendszer erősítésében és az energiaszint javításában.
Tele van káliummal. Az evés közben bevitt kálium és a nátrium korlátozása segít csökkenteni a szisztolés vérnyomást, ami csökkenti a szívbetegségek és a stroke kockázatát.
Jó forrása a rezisztens keményítőnek, amik javíthatják a bélrendszer egészségét.
Ha viszont a krumpli nagyobb része érintett, mint például puhának tűnik, valamint a héja is ráncos, akkor inkább dobjuk ki.
A burgonyát egyébként hűvös, sötét és jól szellőző helyen (mint például a kamrában vagy szekrényben) kellene tartani, azaz ne legyen kitéve napfénynek, meleg hőmérsékletnek.
Amúgy a krumpli igazi jolly joker a konyhában, és meglepően sok fajtája létezik. Három csoport valamelyikébe besorolható az összes, a csoportosítás alapja pedig a fajták keményítőtartalma. Ami a dolgunkat nehezíti, hogy mindegyik csoportban találhatóak rózsaszín és sárgás héjú fajták is, ezért aztán jobb, ha nagyjából tisztában vagyunk a gyakoribb típusok (mint például a rózsaburgonya, a kifliburgonya vagy az Agata) elnevezésével, és azzal, mit érdemes kezdeni velük.
Kiemelt fotó: illusztráció, iStock
