Hogy a köztársasági elnök – még konkrétabban: a magyar köztársaság elnöke – pontosan mit is csinál, mi a feladata, és úgy egyáltalán, mi értelme van a létezésének, arról a legtöbbünknek valószínűleg csak homályos elképzelései vannak. Ugyanakkor azzal a többség azért tisztában van, hogy a szerepe inkább szimbolikus, protokolláris vagy ceremoniális – ahogy tetszik. Vagyis többnyire (de nem mindig) valami hasonló munkakört tölt be, mint az európai alkotmányos-parlamentáris monarchiákban az uralkodók: szépen felöltözik, nyugalmat és méltóságot sugároz, fontos papírokat ír alá és fontos emberekkel fog kezet, közben pedig rendíthetetlenül képviseli az ezeréves – vagy akárhány éves – államiságot. A magyar alkotmány ezt úgy fogalmazza meg, hogy a köztársasági elnök
kifejezi a nemzet egységét, illetve őrködik a demokrácia felett
– ami kétségkívül szép és fontos feladat, bármit is jelentsen.
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke 2024 óta (Forrás: STR/NurPhoto via Getty Images)
Az államfő szerepe más országokban
Az államfők mozgásterének mérete persze országonként változik. Az úgynevezett elnöki, avagy prezidenciális rendszerekben az államfő egyben a kormány vezetője is lehet (erre a legismertebb példa ugyebár az Amerikai Egyesült Államok), vagy ha nem, abban az esetben is ő a tényleges nemzetvezető – mint például Franciaországban, ami hivatalosan elvileg félprezidenciális rendszernek számít, de hát aligha tudja bárki, hogy is hívják az éppen aktuális francia miniszterelnököt.
Egyébként Franciaországban a köztársasági elnökök főként ceremoniális feladatokat láttak el eredetileg: a jelenlegi elnöki rendszer – vagyis az Ötödik Köztársaság – csak 1958-ban jött létre, amikor az algériai függetlenségi háború okozta válság miatt egy erős kezű és egyúttal példátlan közjogi hatalommal rendelkező nemzetvezetőre volt szükség. Az új alkotmányt Charles de Gaulle tábornok – az Ötödik Köztársaság első elnöke – kezdeményezésére dolgozták ki, miután felkérték arra, hogy vegye át az ország irányítását.
Novák Katalin, Magyarország eddig első és utolsó női államfője (Forrás: Stephen Pond/Getty Images for World Athletics)
Az úgynevezett félelnöki rendszerekre – ahol egyszerre kormányoz egy viszonylag nagy hatalommal és mozgástérrel bíró elnök, illetve egy olyan miniszterelnök és kormány, akik a törvényhozásnak felelősek – akkor már talán jobb példa lehet Lengyelország, hisz itt, az eredeti szándék szerint, tényleg valamiféle ellensúlyt képez egymásnak az államfő és a miniszterelnök.
A parlamentáris rendszerek – mint Magyarország – esetében pedig a kormányzás a miniszterelnök feladata és felelőssége, az elnök hatásköre pedig lényegesen kisebb, illetve szimbolikusabb, noha ezekben is ő számít az első számú közjogi méltóságnak:
Magyarországon az államfő hatalma olyan erős-közepesnek tekinthető (legalábbis elméletileg, hisz nyilván ez elsősorban az adott köztársasági elnök személyétől függ), míg az olyan országokban, mint például Németország vagy Csehország, az elnök – kis túlzással – akár egy életnagyságú kartonfigurával is helyettesíthető.
Charles de Gaulle, az ötödik francia köztársaság első elnöke (Forrás: Getty Images)
Ahogy a De Jure jogászszakmai magazin is írja vonatkozó cikkében, a magyar köztársaság elnöke a magyar közjogi berendezkedésben inkább csak féknek, ellensúlynak számít, de nem központi szereplő. Ugyanakkor számos fontos jogkörrel rendelkezik: ő a fegyveres erők főparancsnoka, ő képviseli a magyar államot, a köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ám ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges.
Megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket (ami inkább afféle ceremoniális tevékenység), valamint kitűzi a választások és a népszavazások időpontját. Javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére (például törvényalkotásra), népszavazást kezdeményezhet, kinevezi a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat és megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. Az államfői szuverenitás részét képezi az is, hogy gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, illetve dönt az állampolgársági ügyekben.
Egy köztársasági elnökhöz persze kell köztársaság is – mely törekvésnek szép, régi hagyománya van Magyarországon is.
A köztársaság gondolata
A köztársaság eszményét először a francia forradalom hullámán szerveződött magyar jakobinus mozgalom tűzte a zászlajára a 18. században. A jakobinusok szellemi atyja és vezetője egy különc és kissé fantaszta – amúgy királyi besúgóként is működő – kalandor, Martinovics Ignác volt, aki I. Ferenc abszolutista törekvéseinek hatására vágott bele a szervezkedésbe, amelynek keretében állítólag 25 ezer embert akart mozgósítani.
Ez utóbbi mondjuk nem jött össze: a mozgalomhoz – a legjóindulatúbb becslések szerint is – csak néhány százan csatlakoztak, és mindössze pár hónapnyi konspirálgatás után a császári titkosrendőrség le is buktatta a reménybeli forradalmárokat. Martinovicsot és hat társát a rákövetkező évben kivégezték.
Martinovics Ignác portréja (Forrás: epa.oszk.hu)
A majdnem-köztársaság
1848-49-ben már tényleg majdnem megvalósult a magyar köztársaság. A Honvédelmi Bizottmány és annak elnöke, Kossuth Lajos vezetésével gyakorlatilag egy republikánus jellegű állam jött létre, ám az éppen zajló szabadságharc miatt ez inkább csak úgy lógott a levegőben. Bár az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat kimondta a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház trónfosztását, Magyarország függetlenségét, illetve azzal a lendülettel Kossuthot ideiglenes államfővé (egészen pontosan kormányzó elnökké) választották, ahogy Ripp Zoltán is írja a História Magazinban, a köztársaság kikiáltásához nem volt elegendő a republikánus baloldal ereje és nagysága.
Kossuth alapvetően arra törekedett, hogy egy prezidenciális kormányzati rendszert hozzon létre, amelyben az állam- és kormányfői jogkör egy kézben összpontosul, azonban ezt nem tudta megvalósítani, és kénytelen volt kinevezni Szemere Bertalant miniszterelnökké. A létrejött ideiglenes kormányforma – írja Ripp – elveit és valóságos gyakorlatát tekintve is megfelelt egy polgári köztársaság viszonyainak, de a köztársaságpárti baloldal nem tudta elérni, hogy a liberális nemesi szemléletű országgyűlési többség továbblépjen a trónfosztásnál a közjogi radikalizmus útján. Aztán a szabadságharc 1849 augusztusában elbukott, Kossuthnak pedig emigrálnia kellett.
Az első magyar köztársaság
Csak 1918-ban jött létre az első igazi köztársaság. Az első világháborús vereség után az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, vagyis sorra kiváltak belőle az egyes nemzetállamok. Jött az őszirózsás forradalom – avagy a polgári demokratikus forradalom (amely, nevével ellentétben nem is igazán tekinthető valódi forradalomnak),
IV. Károly király lemondott, 1918. november 16-án pedig a Magyar Nemzeti Tanács kikiáltotta a köztársaságot a Parlament épületénél összegyűlt tömeg előtt, így 400 év után Magyarország újra szuverén állam lett. 1919 januárjában a miniszterelnököt, a máig vitatott megítélésű Károlyi Mihályt, az arisztokratából kommunistává vált vörös grófot köztársasági elnökké, pontosabban Magyarország első, habár csak ideiglenes köztársasági elnökévé választották.
Károlyi Mihály, Magyarország első köztársasági elnöke a ’40-es években (Forrás: Hulton-Deutsch Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)
Az első magyar köztársaság nem tartott sokáig: a szociáldemokraták szövetkeztek a kommunistákkal, illetve azok vezetőjével, az akkor börtönben ülő Kun Bélával, majd lemondatták Károlyit és 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot és bevezették a proletárdiktatúrát, amely mindösszesen négy hónapig tartott, cserébe viszont annál véresebb és kaotikusabb körülmények közt zajlott. Károlyi Mihály ezt követően emigrált, és csak 1946-ban tért haza, ám hiába volt továbbra is elkötelezett kommunista és szovjetbarát, a Rákosi-rendszerben ő sem igazán találta a helyét. 1955-ben, 80 éves korában halt meg Franciaországban.
A Tanácsköztársaság leverését követően, 1920-ban aztán visszaállították a magyar királyság intézményét – noha királyunk továbbra sem volt –, és Horthy Miklóst választották kormányzóvá. Ez az rendszer egészen 1944. október 15-ig állt fenn, amíg Horthyt a németek sikertelen kiugrási kísérletét és a nyilas hatalomátvételt követően le nem mondatták.
Köztársaságból népköztársaság
A háború után, 1945 novemberében demokratikusan megválasztott első nemzetgyűlés 1946 elején megszüntette a királyságot, ismét kikiáltotta a köztársaságot és a parlament közfelkiáltással az első, nem ideiglenes köztársasági elnökké a kisgazda politikust, Tildy Zoltánt választotta. Noha az 1945-ös választások során a választók elsöprő többsége a kisgazdákat szerette volna kormányon látni, a kommunisták – illetve ettől nem függetlenül a szovjetek – befolyása megállíthatatlan nőtt: fokozatosa elfoglalták a hatalomgyakorlás kulcspozícióit, és az államfő hatáskörét egyre szűkítették. Majd az 1947. augusztus 31-én megrendezett magyarországi országgyűlési választást (a hírhedt úgynevezett kékcédulás választást, amelynek során a kommunisták különböző piszkos módszerekkel manipulálták és csalták el a saját javukra a szavazást) az MKP, azaz a Magyar Kommunista Párt nyerte – viszont a párt még így sem tudott abszolút többséget szerezni.
Szakasits Árpád, az utolsó magyar köztársasági elnök a rendszerváltás előtt (Forrás: gyujtemenyek.mnm.hu)
A korszak viszonyaira jellemtő, hogy 1948. március 15-én, a magyar forradalom és szabadságharc kirobbanásának százéves évfordulójának alkalmából szervezett nagyszabású ünnepségsorozat keretében Tildy Zoltán még megkapta az első Kossuth-díjak egyikét, majd pár hónappal később eltávolítottak a pozíciójából, és csaknem egy évtizedre – 1956 májusáig – házi őrizetbe helyezték. Utódja az államfői székben Szakasits Árpád, a korábbi Szociáldemokrata Párt, majd az új, egyesült Magyar Dolgozók Pártja elnöke lett, de ő sem húzta sokáig:
az 1949. augusztus 20-án elfogadott új alkotmány értelmében Magyarország sztálinista típusú népköztársasággá alakult, és a köztársasági elnök intézménye megszűnt, a helyét pedig a népköztársaság Elnöki Tanácsa vette át, amelynek elnökévé ugyancsak Szakasitsot választották. Egy évvel később koholt vádak alapján háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének vádjával életfogytiglani börtönre ítélték. Csak 1956-ban szabadult, akárcsak elődje, Tildy.
A rendszerváltás után
Magyarországon legközelebb 1989. október 23-án kiáltották ki a köztársaságot, amelynek ideiglenes elnöke Szűrös Mátyás lett; 1990. augusztus 3-án, az Országgyűlés kétharmados többséggel Göncz Árpádot választotta meg a harmadik magyar köztársaság első államfőjévé. Eddig – ha az ideiglenesen kétszer is elnöklő Kövér László ex-országgyűlési elnököt nem számítjuk – hatan követték az elnöki székben, és közülük ketten a hivatali idejük felét sem töltötték ki: Schmitt Pál egy plágiumügybe bukott bele, Novák Katalin, Magyarország első női államfője pedig az úgynevezett kegyelmi ügybe. A jelenlegi köztársasági elnök, Sulyok Tamás pozíciója ugyancsak meglehetősen ingatagnak látszik:
ugyanis Magyar Péter miniszterelnök már több ízben is lemondásra szólította fel, legutóbb pedig bejelentette, hogy alkotmánymódosítással fogják eltávolítani az államfőt. Vagyis – a tervek szerint – nemes egyszerűséggel beleírják az alaptörvénybe, hogy dr. Sulyok Tamás többé nem lehet köztársasági elnök, és kész.
