Andreas Bjelland Eriksen norvég klíma- és környezetvédelmi miniszter a Spitzbergákra (norvég nevén Svalbardra) látogatott, hogy kutatókkal együtt vizsgálja, hogyan változtatja meg a klímaváltozás a világ egyik legészakibb lakott térségét. Az út során az Adventdalen-völgyben is járt, ahol a felmelegedés egyik látványos következményével találkozott: a permafroszt olvadásával.
A tartósan fagyott talaj felengedése nem egyszerűen azt jelenti, hogy a hó és a jég eltűnik. A talaj szerkezete is megváltozik: megsüllyedhet, megcsúszhat, megrepedhet, a lejtők pedig instabillá válhatnak. Az Adventdalenben végzett műholdas vizsgálatok már korábban is kimutatták, hogy a fagyás és olvadás jelentős szezonális talajmozgásokat okoz. A jelenség az épített környezetre is veszélyt jelent. Egy 2026-ban közzétett norvég kutatás szerint a permafroszt felengedése miatt kialakuló talajsüllyedés, földcsuszamlás, erózió és egyéb folyamatok hosszú távon Spitzbergák épületeit és kulturális örökségét is veszélyeztethetik.
Rohamosan csökken a sarkvidéki jégtakaró
Az expedició Ny-Ålesundot és a Kongsfjord térségét is érintette. A hajóról jól látható a változó sarkvidéki táj: a gleccserek visszahúzódnak, miközben a tengeri jég mennyisége is jelentősen csökken.
A Spitzbergák és a környező Barents-tenger a sarkvidék egyik leggyorsabban melegedő régiója. A norvég kormány által 2025-ben ismertetett AMAP-jelentés szerint
az Arktisz 1979 és 2023 között háromszor gyorsabban melegedett, mint a Föld globális átlaghőmérséklete.
A jelentés szerint a tengeri jég, a hó és a permafroszt kiterjedése egyaránt csökken, miközben egyre több csapadék hullik eső formájában. A változás az egész táplálékláncon végigfut. A tengeri jég nem pusztán egy látványos eleme az északi tájnak: az algáktól kezdve a halakon át a fókákig számos faj életében kulcsszerepet játszik. A jég visszahúzódása így az egész sarkvidéki ökoszisztémát átrendezheti.
15 fotó
A jég, mint vadászterület
A jegesmedvék számára a tengeri jég elsősorban vadászterület: ezen mozogva keresik a fókákat, amelyek táplálékuk egyik legfontosabb forrásai. Ha a jég eltűnik, a medvéknek a szárazföldön kell élelem után kutatniuk.
A Barents-tenger térségében különösen gyors a változás. A kutatások szerint egyes részeken évtizedenként több mint egy hónappal rövidült a tengeri jéggel borított időszak.
A part mentén ezért egyre gyakrabban lehet olyan jegesmedvéket látni, amelyek a sziklás terepen mozognak. A rövid sarkvidéki nyár különösen fontos időszak az állatok számára: a jegesmedvék, fókák, rozmárok és rénszarvasok ilyenkor igyekeznek minél több táplálékhoz jutni, és feltölteni energiatartalékaikat a következő időszakra.
Svalbard jegesmedvéi próbálnak alkalmazkodni
Egy 2026 januárjában a Scientific Reports folyóiratban megjelent nagyszabású kutatás 770 Spitzbergákon élő kifejlett jegesmedve állapotát vizsgálta, 1992 és 2019 között rögzített adatok alapján. Az eredmény meglepő volt: a medvék testkondíciója – vagyis többek között a zsírtartalékuk – nem romlott a vizsgált időszakban, sőt 2000 után javulást is mutatott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jegesmedvék megmenekültek a klímaváltozás hatásaitól.
Jegesmedve sétál a Zeppelin-hegy meredek, köves lejtőjén. A klímaváltozás miatt az északi-sarkvidéki jég egyre gyorsabban olvad, ami komoly kihívást jelent a medvék számára. Az életterük drasztikus csökkenése miatt nehezebben találnak táplálékot, és egyre nagyobb távolságokat kell megtenniük a túlélésért. (Forrás: Muhammed Enes Yildirim/Anadolu/Profimedia)
A kutatók szerint a helyzet egyik magyarázata az lehet, hogy a fókák elterjedése is megváltozott, így a medvék bizonyos területeken hatékonyabban juthatnak zsákmányhoz. Emellett a Spitzbergákon élő állatok változatosabb táplálékforrásokat is kihasználhatnak.
A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek: az, hogy a medvék egyelőre képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, nem jelenti azt, hogy korlátlan ideig fennmaradhat ez az állapot. A tengeri jég folyamatos eltűnése hosszú távon továbbra is komoly veszélyt jelent számukra.
Spitzbergák lehet az egyik legfontosabb klímamonitoring-terület a jövőben
A repedező, süllyedő permafroszt, a visszahúzódó gleccserek és az egyre rövidebb ideig megmaradó tengeri jég mind ugyanannak a folyamatnak a jelei. A norvég szigetvilág egyszerre mutatja meg a klímaváltozás látványos következményeit és az élővilág alkalmazkodóképességének határait.
Egy 2025-ös AMAP-jelentés szerint a legújabb klímamodellek alapján az Északi-sarkvidéki-óceán nyáron akár már 2040 körül közel jégmentessé válhat. Svalbardon ezért nem csupán egy távoli, hóval és jéggel borított táj átalakulását figyelik a kutatók. Egy olyan ökoszisztéma változását dokumentálják, amelynek sorsa fontos jelzés lehet az egész bolygó számára.
Forrás: Profimedia
